23 lett, maradhat? Jövőre ennyi futamot rendeznek a rekordhosszúságú szezonban, pedig már a 20-ra bővítés idején is felmerültek aggályok az F1-es személyzet terhelésére vonatkozóan. A szerelők és egyéb technikusok legkésőbb a verseny előtti hét közepén már az előkészületekkel foglalkoznak és nem ritkán csak a verseny másnapján szusszanhatnak, ráadásul a napi munkaterhelésük sok-sok óra lehet, ha váratlan javításokat kell elvégezni, mindennek a tetejébe a sztárokkal ellentétben nem magángépeken, hanem kevésbé rugalmas közlekedéssel kereskedelmi járatokon utaznak egyik helyszínről a másikra, a családjuk meglátogatására sincs mindig idő két hétvége között.
A csapatfőnökök hozzáállása eltérő a témához:
akad, aki a bevételeket tartja szem előtt és szerinte mindenki szabad akaratából van itt,
mások több empátiát tanúsítanak és felszólaltak a személyzet kifacsarása ellen.
A héten a világ egyik vezető szakoldala, az Autosport közölte egy F1-es szerelő gondolatait, aki úgy tapasztalja, "vízválasztóhoz" érkeztünk az egyre több versennyel és tripla hétvégével (három egymás utáni héten rendezett nagydíjjal).
„Még egyik évben sem beszéltek olyan sokan a kiszállásról, mint idén, amióta itt vagyok a sportban – állapította meg. – Általában egy szezon végén két-három csapattag dönt úgy, hogy nem akar ezután versenyekre menni, idén azonban nagyon sokan gondolják így. Azt hiszem, a koronavírus hatására egyre többen ismerik fel, hogy az F1-en kívül is van élet."
A probléma nem újkeletű, már sok éve is létezett, ahogy egy sikeres csapatoknál dolgozó szakember külön könyvben részletesen vallott róla. A most megszólaló szerelő kijelentette, a sport szeretete miatt választják ezt a munkát, nem könnyű melóra vágynak. Csakhogy mindez nagyon sokat kivesz belőlük. „Észre sem vesszük, mennyit, amíg vissza nem megyünk a gyárba egy szokványos nyolcórás napra – mondta. – Szinte komikus, hogy az olyan rövidnek tűnik!"
Csak akkor látjuk, mennyire abnormális életet élünk a versenypályákra utazva, amikor hazaérünk.
„Nincs lazítás, nincs idő a feltöltődésre. Onnantól, hogy megérkezünk a géppel, dolgozunk, és egy ilyen utazás borzasztó tud lenni egy szűk turistaosztályon, ahol alig vagy egyáltalán nem alszunk."
„Amikor beüt a mély fáradtság, az szörnyű. Távol a szeretteidtől és az otthonodtól nagyon magányosnak érezheti magát az ember. Aztán mikor hétfő délelőtt vagy este hazaérünk, és akkor már napok óta nem aludtunk rendesen, az kihat a magánéletünkre is. Ezt megszenvedik a kapcsolataink, mert kiborít a partnered vagy máshol jár az agyunk. Ez sem velünk, sem másokkal nem tisztességes."
„Nemcsak mentálisan, fizikailag is ki vagyunk szipolyozva. A szezon során egyre több a sérülés. A csapatoknál vannak orvosok és gyógytornászok, hogy figyeljenek ránk, de a legegyszerűbb megoldás telepumpálni bennünket fájdalomcsillapítókkal. Semelyik általános orvos sem mondaná azt, hogy folytassuk, amit csinálunk."
Akik nem a fájdalomcsillapítókat választják, azok az alkoholhoz nyúlnak, és az sem jó.
Hozzátette, a garázsban is romolhat a légkör, ahogy a túlhajszolt, elvonulási lehetőséggel nem rendelkező tagok hibáznak, ami negatív spirálhoz, még nagyobb lelki terheléshez vezet. „Ez a mérgező légkör a versengő környezetből ered. Olyan, mint egy vállalatnál, ahol akik nem jutnak feljebb a ranglétrán, szörnyen kezdenek viselkedni másokkal."
A vírustesztelés fokozta a nehézségeket, mert egyes csapatok szándékosan úgy időzítették, hogy az illető egy pozitív mintával nehogy kiessen a munkából, és amikor nagyon sokat kellett várni az eredményre, az szintén a szabadidő rovására ment.
A szerelő kifejtette, hogy a legkeményebb része az évnek a végén volt, amikor szó szerint átutazták a világot, egyik hétről a másikra Mexikóban, Brazíliában, majd Katarban versenyeztek, különböző időzónákban. Problémának tartja, hogy szerinte nem akarnak tudomást venni a problémáról.
A legnagyobb segítség az lenne, ha egy kis együttérzést mutatnának az F1 magasabb szintjén
– mondta. – Az a benyomásunk, hogy a felsővezetés nem akarja felmérni a szerelők és technikusok állapotát, mert félnek az eredménytől. Ha ismerik az állapotunkat és tudják, hogyan kell bánni velünk, akkor a szerelők nem elég fontosak és nem éri meg pénzt fordítani rájuk."
„Ettől olyan érzésünk támad, hogy ha lelkileg megtörünk, és ismerek olyan kollégát, akinél előfordult, akkor nem kapunk támogatást. Senki sem jön oda hozzánk. Amikor az F1-es naptár bővítésének terheléséről esik szó, néhány csapatfőnök csak annyit mondott, ha nem tetszik, elmehetünk."
A fizetésről azt mondta, húsz éve nagyjából stagnálnak.
Pozitívumként azért megemlítette, hogy a személyzetnek segítség a nagydíjakon a munkaidő-keret bevezetése, a tesztelések megkurtítása, valamint az, hogy a csapatok belátták, anyagilag nem sokkal rosszabb külön szobákban elszállásolni a szerelőket. Ismer olyan csapatot is, amely váltogatta a nagydíjakra utazó stáb összetételét, és ez szerinte nagyon hatásos volt.