Baska magyarul beszél: így lehet művészettel feldolgozni a történelmi traumát

A friss Magyar Mozgókép Díjas dokumentumfilm rendezőjével, Baska Barbarával készült interjú az Origón.

A Baska magyarul beszél című dokumentumfilmjében festő- és szobrászművész édesapja, Baska József élete és művészete szempontjából is jelentős gyerekkori traumáját meséli el. Azt az eseményt, amikor 1947 januárjában a rozsnyói Baska-családot több tízezer magyarhoz hasonlóan a Benes-dekrétumok értelmében a csehszlovák kormány a Szudéta-vidékre telepítette volna, de az elszlovákosodás helyett a család egy szekéren menekülve éjszaka átszökött Magyarországra. A filmet Ön nemcsak rendezte, hanem szereplőként is elmeséli az édesapja – és ezzel együtt sok százezer ember – történetét, például amikor a filmben újra végigjárja a menekülés útvonalát. Mintha a Baska magyarul beszél egyszerre lenne egy történelmi és transzgenerációs trauma bemutatása és feldolgozása, illetve magyar filmtörténeti utalással élve egy „így jöttem” film – jól látom ezt?

 

Az édesapám – már csak a természetéből fakadóan is – folyamatosan beszélt az üldöztetés és menekülés gyerekkori élményéről. Nem csak otthon mesélte el sokszor, de rengetegszer meg is festette és le is írta a traumáját. Bizonyos értelemben ebben nőttem fel, abban a tudatban, hogy a gyökereim a Felvidéken vannak, de onnan tulajdonképpen elüldözték a családot, és ezzel kapcsolatban bennem is dúltak és a mai napig dúlnak az érzések, mert rendkívül igazságtalannak és méltatlannak tartom azt a helyzetet, amikor valakinek kényszerből el kell hagynia az otthonát, ahogy azt is, hogy aki mégis maradt, az például nem használhatja szabadon az anyanyelvét. Filmoperatőrként végeztem az SZFE-n, így kicsit furcsa is volt átkerülni a kamera túlsó oldalára, de Csáky Attila producer is azt mondta, hogy ezt a személyességet és intenzív emóciót meg kell ragadni a filmben, mert ez hozza közel azokhoz is a történetet, akik nem élték át. Természetesen ettől a személyességtől a film nemcsak az apám és a sorsában osztozó sok százezer magyar traumáját, életre szóló fájdalmát, hanem azt is bemutatja, hogy milyen hatással volt a kitelepítés a leszármazókra. Az apám története az én történetem is.

Baska Barbara a Magyar Mozgókép Díjak átadóján, ahol a Baska magyarul beszél a legjobb rövid dokumentumfilm kategóriában nyert
Fotó: Magyar Mozgókép Fesztivál – Rockstar Photographers

A film ugyanakkor nemcsak személyes és történelmi, de művészettörténeti szempontból is bemutatja a kitelepítés traumáját, legalábbis az édesapja művészetén keresztül.

Az édesapám négy évtizeden keresztül volt az Iparművészeti Egyetem (ma MOME) tanára, és mindig azt mondta a tanítványainak, hogy ha valaki szeretne saját világot alkotni, létrehozni valamit, akkor nem kell a nagy ihletre várni, merítsen olyan élményanyagból, ami hatással volt rá. „Be kell fogni a szelet a vitorlába” – javasolta. Ő például nem azért lett futurista, konstruktivista festő, mert elutazott Párizsba és ott megismerte az irányzatot, hanem a gyerekkori alapélmény, az út, a menekülés, az ó- és az új haza között folyamatosan mozgásban lévő szekér adott ehhez inspirációt, ha úgy tetszik lökést. Illetve az, hogy az 1960-as években, amikor alkotni kezdett, de még utána is sokáig egyáltalán nem lehetett nyíltan beszélni a Benes-dekrétumok embertelenségéről, a kitelepítés borzalmairól, az otthonvesztés és az otthonkeresés feszült nyugtalanságáról, ő viszont a művészetében is beszélni akart erről. Ezért talált hozzá egy absztrakt geometriai formanyelvet, ami az alapélmény ismeretében már gyorsan dekódolható.

Nemcsak az édesapja, de az édesanyja, Rényi Katalin is elismert képzőművész. Az ő apja, az Ön nagyapja pedig Rényi Tamás filmrendező. Az ő látásmódja hatással volt az Önére?

Az anyai nagyapám 1980-ban halt meg, 51 éves korában – én 1984-ben születtem. Így tehát Rényi Tamás számomra egyfelől állandó hiány és egy állandó példakép is: milyen rövid idő alatt mennyire gazdag életművet lehet létrehozni. De elsősorban az emberek és az érzések iránti fogékonyságot illetően van közöttünk kapcsolódás, nem merném magam hozzá mérni.

Nem mellékesen, a hét évvel idősebb bátyám is képzőművész, ezért én sokáig nem is akartam művész lenni, úgy gondoltam elég ennyi a családban, és inkább biológusnak készültem. Aztán már kamaszkoromban kiderült, hogy nem tudok elmenekülni a sorsom elől. 

Baska magyarul beszél
Fotó: Cameofilm

De visszakanyarodva az édesapámhoz: ő azt vallotta, mondta és tanította, hogy a tehetség: felelősség. Egy művész az alkotásaival hatást gyakorol mások gondolkodására és érzéseire. Az édesapám például azok helyett is beszélt a magyarság második világháború utáni mostoha sorsáról, akik vagy képtelenek voltak erre, vagy nem is szólhattak. A róla készített dokumentumfilmem tulajdonképpen ennek a mások helyett és másokért is szóra emelkedésnek a folytatása, azzal a felismeréssel, hogy a kitelepítés, a magyarüldözés traumájáról nem lehet eleget beszélni. Van is egy efféle szándék: a beszéd bátorítása. Úgy gondolom, hogy az édesapám megküzdési stratégiáiban sokan ráismerhetnek a sajátjaikra is, miközben az, hogy én másodgenerációsként mesélem el a kitelepítés történetét, talán motiválhatja az idősebbeket arra, hogy bátran beszéljenek erről fiatalabb hozzátartozóikkal, akik erőt meríthetnek szüleik, nagyszüleik történeteiből, és erősödhet a magyarságtudatuk is.

A Baska magyarul beszél most júniusban elnyerte a legjobb rövid dokumentumfilm Magyar Mozgókép Díját. Úgy tudom, hogy a filmmel, illetve az édesapja által írt azonos címmel megjelent könyvvel határon túli körútra is indulnak – épp olyan helyekre, ahol a filmben feldolgozott trauma, de legalábbis a magyarság miatti hátrányos megkülönböztetés sokak számára ismerős, átélt esemény…

Tulajdonképpen ez a Kárpát-medencei turné már el is indult, az első állomása a "kiindulópont", azaz a Felvidék volt. Májusban, Rozsnyón tartottuk a felvidéki premiert, hamarosan pedig erdélyi körútra indulunk: Sepsiszentgyörgyön lesz az első erdélyi bemutató július 9-én. Rendkívül fontosnak tartom elvinni olyan helyekre a filmet, ahol a kisebbségben élő magyarok pontosan értik már a film címét is, mivel akkor is ragaszkodtak az anyanyelvükhöz, amikor ezért hátrányos helyzetbe kerültek, teljes mértékben átérzik annak a jelentőségét, hogy „Baska magyarul beszél”.