Siti Beáta hazatér

Siti Beáta előbb Magyarországra jön. Aztán haza. A különbségtételt az indokolja, hogy az olimpiai és világbajnoki ezüstérmes kézilabdázó vasárnap még a dán Ikast színeiben szerepel Győrben az EHF-kupa döntőjének első mérkőzésén, nyáron pedig Székesfehérvárra szerződik a Cornexi együtteséhez. Ahhoz a csapathoz, amelyet az Ikast az idei kupasorozatban hazai pályán 23 góllal vert tönkre és ejtett ki.

- A Cornexi elintézése után Dániában megkönnyebbüléssel fogadták a hírt, hogy a másik ágról a szintén magyar Győri ETO jutott be a kupadöntőbe?
- Bár nem mondják ki, van bennük ilyen érzés. De úgy látom, kissé leengedett a társaság, aminek a fáradtság az egyik oka. Négy emberünk küzd ugyanis keresztszalag-problémákkal, gyakorlatilag csere nélkül játsszuk a meccseinket. Ezért kaptunk ki a bajnoki döntőben a Viborgtól is. Diktáltuk a megszokott iramot, aztán amikor ötven perc után elfáradtunk, nem volt kit behozni. A Győr ellen ettől még kétszer hatvan percen át mindent bele kell adnunk, ami a csövön kifér, ha a végére félholtak leszünk is. Igaz, kicsit fura hangulatban készülök ezekre a mérkőzésekre, mert látom a történet végét, most búcsúzom az Ikasttól.

- Mert, mint ahogy itthon készpénznek veszik, vesszük, a Cornexihez szerződik. Ez már tény?
- Annyiban nem az, hogy még nem írtam alá a szerződést, de mindenben megállapodtunk. Bár meglepetésemre kiderült, hogy nem vagyok ingyen igazolható, valamennyit fizetni kell értem, de remélem, ez nem lesz akadály.

- Világklasszisként hívták Dániába, ahol aztán többet ült a padon, mint amennyit játszott. Ez mindent meghatározott, vagy így is megérte kiszerződnie?
- Ha tudnám, mi vár rám, még egyszer nem vágnék bele. De így, hogy túlvagyok rajta, azt mondom, nem bánom. Keveset játszottam, de sokat tanultam. Például jó volt látni, hogy az itteni amatőrök a sport öröméért kézilabdáznak, és ez egészen más hozzáállást feltételez. Én már korábban is próbáltam így gondolkodni, de ha ott a nyakadon a teljesítménykényszer, mint egy kés, akkor nehéz. Másrészt még mindig csodálkozom rajta, a dánok milyen keveset és milyen ötletszerűen edzenek. A Lützellinden elleni EHF-kupa-elődöntőre például paintballozással készült a csapat. Máig nem értem, ilyen munkával hogyan lehet hosszú távon eredményt elérni.

- A skandináv életstílust jól viselte?
- Nagyon tetszik, hogy a dánok praktikusan, egyszerűen élnek. Ha pluszpénzhez jutnak, nem az autójukat akarják azonnal lecserélni, inkább elmegy két hétre nyaralni a család, mert szerintük az több élményt ad. Viszont külföldön jöttem rá, hogy bár a GDP-nk nem ezt mutatja, mi, magyarok sok mindenben mégis nagyon jók vagyunk. Jobbak a dánoknál is, akik el vannak telve maguktól, és semmit sem tudnak rólunk, Kelet-Európáról, arról, hogy mit eszünk, mit iszunk, hogyan érzünk. Kint jöttem rá, milyen jó magyarnak lenni.

- Ehhez képest lemondta a válogatottságot, igaz, kijelentette, ennek kizárólag az az oka, hogy megromlott a kapcsolata Mocsai Lajos szövetségi kapitánnyal. Dániából könnyebb ezt megüzenni, de itthon is szilárdan tartja majd magát a nemhez?
- Szívem-lelkem a válogatotté volt, de a kapitánnyal nagyon rossz a személyes kontaktusom, sem vele, sem az általa képviselt szakmai vonallal nem tudok már azonosulni. Két jó évet szeretnék még eltölteni a kézilabdában, magyar csapatban, magyar társakkal, és azzal az edzővel, Zsiga Gyulával, akivel remekül dolgoztam együtt a Dunaferrnél. Mindent megteszek azért, hogy a Cornexi sikeres legyen.

- És utána? El tudja képzelni, hogy 2004-ben bekapcsolja a televíziót, és fotelban ülve nézi végig, mire megy a magyar válogatott az olimpián?
- Persze, hogy el tudom. Akár úgy is, hogy az ölemben ül már a kis porontyom, és együtt szurkolunk a lányoknak.

Ballai Attila

Ajánlat:

A nőikézilabda-NB I felsőházi állása

Korábban:

• Szupercsapatot tervez a Cornexi
• Kiütéses Cornexi-vereség az EHF-kupában

Fórum:

A kézilabda népszerűsége Magyarországon?