Kilencedik vb-érméért küzdhet kézicsapatunk

A nőikézilabda-világbajnokságok teremsporttá válásától, azaz 1957 óta íródó történetének összmérlegét figyelembe véve egy arany, négy ezüst és három bronz a magyar válogatott teljesítménye. Németh András tanítványai ezúttal Oroszországban, Szentpéterváron tesznek kísérletet arra, hogy tovább gyarapítsák az éremkollekciót. Lássuk az előzményeket!

Az 1995-ös, osztrák-magyar közös rendezésű világbajnokságon aztán kijött a lépés, noha a szervezők előzetesen a "sógorokat" látták esélyesebbnek. Nem véletlen, hogy döntőt Ausztriában rendezték, s a vébét pedig csak decemberben bonyolíthatták le, addigra válhatott osztrák válogatottá a honosított litván, Ausra Fridrikas (a tolódás miatt ráadásul a BS-t a karácsonyi vásár foglalta el, maradt a tágasnak még viccből nem nevezhető Körcsarnok...)

A csoportmérkőzések során Ukrajna (30-23), Brazília (33-14), Horvátország (17-15) és az Egyesült Államok (30-17) sem okozott gondot. Következett a nyolcaddöntő, s a Kína elleni flúgos futam: a csapat 8-0-s kezdés után a hajrában éppen csak a maga javára tudta fordítani az összecsapást (21-20).

A negyeddöntőben Oroszországot verték Kökényék (23-18), az elődöntőben Norvégiát (22-21), ám a bécsújhelyi fináléban hiába volt nálunk az előny 30 perc után (11-9), az aranyérmet Korea vehette át (25-20).

Az 1997-es világbajnokságon a nyolcaddöntőben jött a pech: a csoportmeccseken egy vereséggel túllépő válogatott a legjobb 16 között a másik ágon botladozó Dániát kapta (az északiak ikszeltek az oroszokkal, s kikaptak a macedónoktól!), s beleszaladva a 30-25-ös vereségbe mindössze a 9. helyen zárt.

1999-ben a házigazda Norvégia tört borsot az immáron Mocsai Lajos által irányított csapat orra alá: a csoportmeccseken brillírozó, többek között Koreát és Oroszországot is magabiztosan verő csapat a negyeddöntőben nem bírt Kjersti Griniékkel (21-24). A helyosztón előbb Németország (24-21), majd Dánia (35-27) is meghajolt, a válogatott végül az ötödik helyen zárt.

2001-ben, Olaszországban is kétféle arcát mutatta a magyar együttes: a csoportban meglepetésre Svédországtól kapott ki, majd következett a negyeddöntőbeli zakó Oroszországtól (23-30), végül az 5. helyért Franciaország is jobbnak bizonyult (30-31).

Szép, mégis fájó emlékeink lehetnek a két évvel ezelőtti versengésről, amelyen a csapat a csáktornyai csoportkör után villogott a rijekai középdöntőben is, majd Zágrábban elképesztő elődöntőben 40-38-ra verte Koreát. "Mindenki Zágrábba!" - érkezett a szurkolói felhívás, Letenyénél nem is igazán tudták a határőrök mi ez a csődület december közepén. A zágrábi csarnok színültig megtelt, több százan kívül rekedtek, úgy várták a franciák elleni finálét.

Hogy mi történt, senki sem fejtette meg azóta: a válogatott az 53. percben még 25-18-ra vezetett, ám az utolsó nyolc percben összeomolva 28-28-ra "hozta" a meccset. A ráadásban már csak egy csapat volt a pályán: a világbajnokság kimagaslóan legjobb formában lévő csapata gyakorlatilag nyolc perc alatt elveszítette aranyérmét...

Pincési László