Még egy Nagy László kellett volna

Ha még valaki felnőtt volna Nagy László szintjéhez, ha nem igazságtalan a lebonyolítási rendszer, és a keret minden tagja egyformán terhelhető, talán a nyolcadik helynél is jobban szerepelt volna a magyar férfikézilabda-válogatott a spanyolországi világbajnokságon. A minimális célt elérte a csapat, de a szintén zászlóra tűzött fiatalítást nem sikerült maradéktalanul teljesíteni, Mocsai Lajos szövetségi kapitány elsősorban a válogatottságot egyszer már lemondó játékosok visszatérésében bízhat.

A férfikézilabda-vb menetrendje

Teljesítette az előzetesen kitűzött alapelvárást, és kiharcolta a nyolc közé jutást a magyar férfikézilabda-válogatott. A dánok elleni negyeddöntőben ugyan hősiesen küzdött, de elbukott a csapat, így végül a 8. helyen zárt, amiért a szövetség hatmillió forint jutalmat oszt szét a játékosok között.

"A londoni olimpia negyedik helye után most a vb-n sikerült negyeddöntőbe kerülnünk, ahol nagyon megszorongattuk az Európa-bajnok dánokat. Kis szerencsével másként is alakulhatott volna a találkozó. Az ellenfél nagy lövőit sikerült kikapcsolnunk a játékból, így viszont a szélsőkre már nem jutott annyi figyelem, és ők vertek meg bennünket" - nyilatkozta az MTI-nek Mocsai Lajos, aki azt állítja, nem dühös, de csalódott, mert több volt a csapatban.

A dán-magyar negyeddöntő összefoglalója:

A szövetségi kapitány szerint át kell értékelni a lebonyolítási rendszert, mert az nem normális, hogy vb-t korábban kezdő csapatok a végjátékra egy plusz pihenőnapot kaptak.

"Nagyon sajnálom, hogy csupán egy teljes napunk volt a nyolcaddöntő után a felkészülésre, ezzel szemben a dánok két pihenőnappal készülhettek. Egy ilyen hosszú tornán pedig minden óra és perc számíthat. Ez is hozhat egy olyan különbséget sajnos, ami a mérkőzés kezdetén lévő frissességdifferenciában jelentkezhet" - fogalmazott.

A világbajnokság előtt éppen a dánok edzője, Ulrik Wilbek élt hasonló kritikával, célozva arra, hogy a csoportkör utáni egyenes kieséses rendszer igazságtalan, mert előfordulhat, hogy egy addig hibátlan csapat simán kieshet egy botladozó, de egy mérkőzésre összeálló válogatottal szemben.

A magyar válogatott vb-statisztikája (hét meccs)

	lövés	gól	százalék
Lövőszázalék	333	200	60
Vonalról	50	35	70
Szélről	43	27	62
Átlövésből	122	53	43
Hetesből	29	20	69
Gyorsindításból	46	34	73
Betörésekből	43	31	72

A látottak és a statisztika alapján megállapítható, hogy a magyar válogatottnak miben kellene fejlődnie. Nagyon kevés a klasszikus átlövésgól, a keretből erre szinte csak Nagy László volt képes (a gólok csupán negyedét értük el ilyen módon). A szélekről ugyancsak kevesebbet vállalkozunk, de a 62 százalék azt mutatja, nem is kellő pontossággal. A gyors indulásokkal a horvátok, a spanyolok és a dánok is megvertek bennünket, mi 46 indulásból csupán 34 gólt szereztünk, ami 73 százalékos teljesítmény.

Nem minden fiatalt sikerült beépíteni

"Csalódottak vagyunk a kiesés miatt, és azért, mert az első félidőben nem tudtuk megmutatni a saját játékunkat. Szünet után már ránk jellemző módon játszottunk, és éppen ezért sajnálom annyira, hogy kikaptunk, az egész világbajnokságon mutatott teljesítmény miatt. Nagyon büszke vagyok a csapatra" - mondta Harsányi Gergely csapatkapitány.

Az eredményeket tekintve a válogatott hozta a kötelezőt, se többet, se kevesebbet. A verhető ellenfeleket elintézte, Ausztráliát 43-13-ra, Egyiptomot 32-23-ra, Algériát 29-26-ra, Lengyelországot 27-19-re verte, az erősebb riválisoktól kikapott: Horvátországtól 30-21-re, Spanyolországtól 28-22-re, Dániától 28-26-ra.

Nagy Kornél húzóemberré nőtte ki magát

A negyeddöntős cél mellett Mocsai Lajos szövetségi kapitány a fiatalok beépítését szerette volna elérni, a vébé előtt úgy fogalmazott, a torna alkalmas lesz arra, hogy Lékai Máté, Ancsin Gábor, Putics Barna, Nagy Kornél és Szöllősi Szabolcs olyan tapasztalatot szerezzen, amire lehet később építeni.
Erre azért is szükség lett volna, mert a szakember a világbajnokság előtt jelezte, a keret 75 százaléka túlterhelt. A kulcsemberek azonban nem kaphattak sok pihenőt, Nagy László 4 óra 24 percet, Harsányi Gergely 4 óra 23 percet, Zubai Szabolcs 4 órát, Iváncsik Gergő 3 óra 54 percet töltött a pályán.

A fiatalok közül azonban csupán Nagy Kornél és Lékai játszott annyit, amennyi egy húzóembertől elvárható. Nagy Kornélnál csak öten töltöttek több időt a pályán, 15 gólját 32 lövésből érte el (46 százalékos teljesítmény), és ugyan adott hat gólpasszt, tizenkét labdavesztés is szerepel a neve mellett.

Lékai Máté

Lékai azért jutott több lehetőséghez, mert az első számú irányító, Császár Gábor vírusos megbetegedéssel bajlódott (Algéria ellen nem is lépett pályára). A Celje légiósa így hét meccsen a nyolcadik legtöbb időt kapta, 17 gólt szerzett 26 lövésből (65 százalék), és tizenkét assziszt mellett tizenötször eladta a labdát.

Rajtuk kívül még Szöllősi Szabolcsot lehet dicsérni, aki úgy tűnt, jobb formában van Zubainál, mégis másfél órával kevesebb lehetőséget kapott. Pedig a 19 gól, négy labdaszerzés, öt blokk statisztikailag is jobb mutató (még akkor is, ha ebben benne van az ausztrálok elleni szakmailag értékelhetetlen mérkőzés), mint Zubai nyolc gólja, négy labdaszerzése és két blokkolása.

Mikler Roland az egész vébén kiválóan védett

Putics Barnáról évek óta azt halljuk, hogy nagy ígéret, félő, a jelző örökre ráragad. Ezúttal csupán kétórányi lehetőséget kapott, 35 lövéséből hét lett gól. A jobbátlövő Ancsin Gábor 63 percet tölthetett a pályán - tíz lövéséből hét lett gól, ebből ötöt Algéria ellen szerzett -, pedig a teljesítmény alapján nem sok szólt Mocsai Tamás mellett, mégis ő váltotta a legtöbbször Nagy Lászlót.

Krivokapics alig játszott

A húzóember egyértelműen Nagy László és Mikler Roland volt, a Veszprém jobbátlövője 28 góljával a csapat legeredményesebbje volt, ő adta a legtöbb gólpasszt (16), ő szerezte a legtöbb labdát (8) és ő blokkolta a legtöbb lövést (9).

Mikler összességében 38 százalékkal védett, fel tudott nőni a Fazekas Nándor visszavonulása után kapott nagy feladathoz. De nem lehet panasz váltótársára, Tatai Péterre sem, ő 43 százalékkal teljesített, de ezt alaposan megdobta az ausztrálok elleni bravúrparádé.

Nagy László volt a csapat legjobbja

A legnagyobb csalódást Krivokapics Milorad mellőzése jelentette, ő jobb játékos annál, hogy alig több mint egy órát játsszon, azt is csak Harsányi cseréjeként, az általa teljesen idegen jobbszélen.

Iváncsik Tamást is visszavárják

Miután az utánpótlás komoly problémákkal küzd, szűk a merítési lehetőség, így nem valószínű, hogy a mostani keret a következő egy-két évben alapvető változáson menne keresztül.

Mocsai Lajos korábbi nyilatkozatai alapján abban bízik, hogy a következő időszakban néhány korábbi kulcsember visszatér. Ilyés Ferenc minden bizonnyal, a Lengyelországban légióskodó átlövő védőmunkájára nagy szükség is lenne. A kapitány szintén visszavárja a válogatottságtól visszavonult Laluska Balázst, de Gulyás Péter (aki bevallása szerint nem állt készen a vébére) mellett még a szintén veszprémi Iváncsik Tamással is számolna, mert így legalább lenne a jobbszélen lehetősége a frissítésre.

Harsányi, Nagy László és Krivokapics csalódottsága

Iváncsik Gergő öccse lemaradt a londoni olimpiáról, majd októberben arról tájékoztatta a szövetséget, hogy még nem tudta magát túltenni a csalódottságon, és nem érzi azt a feltétlen bizalmat, ami a jó teljesítmény eléréséhez elengedhetetlen.

A válogatott legközelebb április elején játszik tétmérkőzést, akkor az Európa-bajnoki selejtezőkön Horvátországot fogadja, majd néhány nappal később idegenben is pályára lép. Június közepén Lettországba utazik, végül itthon a szlovákok ellen zárja a kvalifikációt.