Kevesen emlékeznek már arra, hogy 2017 nyarán heteken keresztül húzódott, hogy az ön elődje, Stefan Svitek folytatja-e a munkát a magyar női válogatott élén. Ön akkor a szövetségben dolgozott. Minek drukkolt? Hogy összejöjjön Svitek újabb kontraktusa, vagy, hogy ne?
Nekem akkor eszembe sem jutott az, hogy szövetségi kapitány legyek, hiszen nagyon jó munkám volt az MKOSZ-ben. Isten bizony, akkor sem akartam ezt elvállalni, amikor felkértek.
Én akkor a szövetségben láttam azt a fiatal generációt, amely a női kosárlabdában rengeteg örömet fog nekünk még szerezni. Ugyanakkor a kapitányi kinevezésem után, ahogy telt az idő, egyre jobban élveztem ezt a munkát, és ma már nem cserélnék senkivel. Imádom, hogy ebben benne lehetek.
Így áll össze a 2019-es Eb mezőnye
Csütörtökre virradóra teljes lett a 2019-es női kosárlabda Eb mezőnye:
Szerbia és Lettország (rendezők), Csehország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Montenegró, Spanyolország, Oroszország, Törökország (csoportelsők), Fehéroroszország, Belgium, MAGYARORSZÁG, Szlovénia, Svédország és Ukrajna (csoportmásodikok.)
A magyar női kosárlabda-válogatott 2015 és 2017 után harmadszor is Európa-bajnoki résztvevő lett. Ez mekkora siker?
Ez nagyon nagy bravúr. Most mindenképpen az. Ugyanakkor azt is látom, hogy a következő 6-8 évben a mindenkori magyar válogatott ott lesz a soron következő Európa-bajnokságokon.
Tehát a nagy siker pillanatokon belül elvárássá változik, ha 2021-ben vagy 2023-ban nem leszünk ott az Eb-n, az bukás lesz.
Miközben ez a csapat a szemünk előtt szintet lép, mi lassan elkezdhetünk álmodozni egy esetleges vb-részvételről is.
Melyek azok az országok, amelyek most még egyértelműen a magyar válogatott előtt járnak Európában?
A spanyolok, a franciák, a belgák és az oroszok szinte biztosan.
Ez a négy csapat kiemelkedik. Aztán jön a következő kategória, amelyben ott vannak az olaszok vagy a szerbek, de őket már képesek lennénk legyőzni egyszer-egyszer.
Azért feszegetem ezt, mert a 2019-es Európa-bajnokságról az első öt helyezett csapat olimpiai selejtezőt játszhat. Reális ennek az ötödik helynek az elérése?
Nem hiszem. Jövőre semmiképpen.
Felsoroltunk hat országot, de ott vannak még a törökök, a beloruszok – már nyolc nagy ellenfélnél tartunk.
Most azért mondja, hogy nem reális az ötödik hely elérése, mert tényleg nem az, vagy azért, hogy ne pakoljunk újabb terhet erre a fiatal csapatra?
Tényleg nem reális. Ezek a játékosok sem fizikailag, sem taktikailag nem tudják még ezt a lépcsőt megugrani. Pszichésen már igen – ez sem lebecsülendő. Nyilván nem akarok erre a csapatra túlzott terheket pakolni, de azt is látni kell, hogy ez az együttes elviseli a terhet.
Ez a litvánok elleni két győzelem alkalmával tökéletesen látszott, de az oroszok elleni meccseken sem volt semmi baj.
Nekünk most nem a 2020-as olimpiával kell foglalkoznunk – nem véletlen, hogy a csapaton belül erről nem esett szó.
Lépésről lépésre kell haladnunk. Nem olimpiában, hanem az Európa-bajnokságokban kell most gondolkodnunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy bármit feladnánk a jövő évi Eb-n.
Ennek a selejtezősorozatnak az első meccsén 73-70-re nyertünk idegenben Litvánia ellen. Ott dőlt el minden?
Nyilván az ember ilyet nem szívesen mond ki egy hat meccsből álló kvalifikációs sorozat végén, de igen a válaszom. Ott ez a csapat adott magának egy olyan sanszot, amellyel élni tudott. Nem nekünk kellett rohannunk az eredmények után, hanem a litvánoknak, mi pedig mindig egy lépéssel előttük jártunk.
Dühös azért, mert az oroszoktól 3 ponttal kikaptunk Jekatyerinburgban?
Igen, az vagyok. Ez a legjobb szó erre. Meg lehetett volna nyerni ezt a meccset is.
Jelen pillanatban még dühösnek kell lennem, aztán pár nap múlva majd ez is megváltozik.
Én minden meccsen nyerni akarok. Csalódott viszont nem vagyok, hiszen kijutottunk az Eb-re.
Mi ennek a válogatottnak a legnagyobb ereje most?
Az egysége és a közösség összetétele. Itt csak olyanok játszanak, akik ebbe a közösségbe bele akarnak tartozni. A bizalmi faktor sem másodlagos, legyen az a játékosok közötti bizalom, vagy a stáb felé irányuló. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy sikeresek legyünk.
Ebben a csoportban nagyon kis különbségek voltak. Litvánia úgy kapott ki négyszer, hogy a négy összecsapáson 9 ponttal dobott kevesebbet, mint mi, vagy az oroszok. Ez elképesztően kicsi különbség. Albánia jelen pillanatban Európa leggyengébb csapata, de
mi nem azért vagyunk kint az Eb-n, mert őket agyonvertük, hanem azért, mert a legnagyobb riválisunkat, a litvánokat kétszer legyőztük.
Erre a két meccsre eredetileg a Sopronban játszó Turner Yvonne-nal szeretett volna kiállni, de az ő engedélye nem érkezett meg a FIBA-tól. Így jött a képbe Cyesha Goree, aki az első, litvánok elleni meccsen extrát nyújtott, és ezen a két összecsapáson is nagyszerűen játszott. Mi lesz most? Hiszen az Eb-re csak egy honosított játékossal mehetünk.
Borzalmasan nehéz ez a kérdés, jó, hogy nem most kell eldöntenem. A csapat érdeke fogja egyébként a kérdőjelet kiegyenesíteni.
Itt egyéni érdekeket nem vehetünk figyelembe. Nekünk azt kell nézni, hogy mi a legjobb nekünk.
Megnehezítette a helyzetét Goree játéka?
Nagyon. De nemcsak a játéka, hanem a hozzáállása, a dolog emberi oldala is. Azonnal jött Velencéből, még akkor is, ha tudta, hogy most nem vele számoltam. Le a kalappal előtte, de Turner Yvonne előtt is, aki – bár nem játszott tétmeccset – ott volt velünk az edzőtáborban. Ő is nagyon jól illeszkedett közénk.
Krivacsevics Tijana ügye, a válogatottság lemondása eléggé kellemetlenül érintette önt is, és a csapatot is. Számára bezárult a válogatott kapuja?
Nem tudom, sok oldalról meg kell vizsgálnunk ezt a kérdést. Nekem nagyon rosszul esett, ami történt, de most nem fogok olyat mondani, hogy számára bezárult a kapu. A csapatra is rossz hatással volt ez a történet. Sok időt vett el a megoldásra szánt idő.
Ezt más, szakmailag értelmesebb dolgokkal is kitölthettük volna.
Nyilván nem ezért kaptunk ki három ponttal az oroszoktól. Mindenkinek le kell higgadnia, aztán átbeszéljük a történteket.
Fegyverneky Zsófia végleg elköszönt a válogatott csapattól?
Én örülnék a legjobban, ha nem így lenne, de a jövőt már nélküle kell megoldanunk. Zsófival mi sokat beszélünk, találkozunk. Én azt gondolom, hogy ő nem fog jönni, és nem is kell győzködni. Ha ő másképpen dönt, arról mindenki időben értesül.
Lehet valaki úgy a jövő évi Európa-bajnokságon a keret tagja, hogy nem csinálja végig a hathetes felkészülést?
Lehet. Vannak olyan játékosok, akiknek kell a hat hét, vannak, akiknek a kettő elég, meg van olyan, aki ha csak az Eb-re érkezik, akkor is tud segíteni.
Fegyverneky Zsófia most eldöntött valamit, amit az ő múltja miatt, és azért is, ahogyan most az albánok elleni meccsen segített nekünk, akceptálnunk kell.
Mit fog csinálni a következő három hónapban?
Tervezek, készülök, stratégiát gyártok, hiszen pillanatokon belül itt lesz az Európa-bajnokság. Beleásom magam az utánpótlás helyzetébe.
Csak azért kérdeztem ezt, mert egy kollégája, a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, Marco Rossi a minap azt mondta, fogalma sincs arról, hogy most mi lesz vele, mit csinál a következő hetekben.
Azért én megoldom ezt a problémát. Családommal is szeretnék sokat lenni.
Mi nyughatatlan emberek vagyunk, de az időt mindenképpen értelmesen fogom eltölteni – szóval, nem aggódom.
Az Eb-n minél több topcsapattal szeretnénk játszani. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a csoportból továbbjutunk, de talán még a tizenkettőből a nyolcba is bemehetünk.
Az már siker lenne?
Ha a legjobb nyolcban lennénk? Azt már óriási sikerként értékelmém. Akkor sem lennék csalódott, ha a 9-12. helyért küzdhetnénk.