Kim Rasmussen szövetségi kapitány sorsáról van szó,
akit az IHF még a decemberi, Japánban rendezett női világbajnokság idején felfüggesztett, vagy eltiltott –
ki-ki használja a magának jobban tetsző jelzőt. Egy biztos: a magyar-román meccs utáni sajtótájékoztatón megrendezett nagyjelenetet (Rasmussen káromkodott és szidta a bírókat, meg a szövetséget) nem hagyták szó nélkül.
Jelen pillanatban annyit tudunk, hogyha holnap lenne egy válogatott meccs, akkor a dán kapitány arra nem készíthetné fel a csapatot, értelemszerűen a kispadra sem ülhetne le.
Amit viszont nem tudunk:
mikor óhajt döntést hozni az IHF etikai, vagy fegyelmi bizottsága
(esetleg mindkettő odaállhat és bitóra küldheti a dánt.) Épp ez köti most meg a magyar szövetség kezét. A hazai testület szóban már meghallgatta Rasmussen véleményét a vb-ről. Lesz majd egy írásbeli jelentés is, amit a mester bead. De mindez nem érdekes most.
Ha az IHF mondjuk, január elején kiszabná a büntetést és 2 meccsre tiltaná el Rasmussent, az is más helyzetet teremtene, mintha felfüggesztett büntetéssel sújtaná a dánt.
A következő IHF-rendezvény éppen a márciusi olimpiai selejtező lesz. Egy kétmeccses eltiltás azt jelentené, hogy Rasmussen a három mérkőzésből kettőn nem ülhetne a padon. Ez pedig a világ minden egyes szövetsége részére vállalhatatlan. Csakhogy az sem mindegy, hogy az IHF mikor hozza meg a döntését. A hírek szerint Musztafa elnök még azt is mondta, hogy lesz egy meghallgatás az ügyben.
Hol? Mikor? Kit tudja ezt.
A halogatás a legrosszabb ebben az ügyben, mert lépéskényszerbe hozhatja a Magyar Kézilabda Szövetséget, amely nem várhat a végtelenségig. Egy felfüggesztett büntetés azt jelentené, hogy Rasmussen készíthetné fel és vezethetné Győrben a magyar csapatot.
Ezért nagyon nem mindegy az időtényező.
Ha az IHF ki akar szúrni a magyarokkal, akár februárig is elhúzhatja a döntést. Ebben az esetben a szövetségnek más megoldás után kellene néznie, az idő rövidsége miatt pedig a lehetőségek igencsak behatároltak lennének.
Természetesen sokan azt mondják, hogy Rasmussennek az IHF döntésétől függetlenül mennie kell, mert a világbajnokságon elért 14. helyezés nem megbocsátható. Ugyanakkor
azt az Európa-bajnoki 7. helyet is ő és a csapat hozta össze,
amely (részben) segített abban, hogy most az olimpiai selejtezőről beszélhessünk. (Meg pár, nekünk kedvező eredmény a vb-n, de ennek a magyar válogatottnak most tényleg járt egy kis szerencse.) Ha tippelhetünk: minden az IHF kezében van.
Ha Rasmussen felfüggesztett büntetést kap, maradhat. Minden más esetben váltás lehet a kapitányi poszton.
Nézzük most akkor szakmailag ezt a három győri napot.
Az ellenfelek ismertek, Kína, Szerbia, és az olimpiai bajnoki cím védője, Oroszország.
A magyar szövetség a háttérben óriási sportdiplomáciai munkát végezhetett azért, hogy az esemény hazánkba kerüljön. Ne legyen kétségünk: itt az nem lett volna elég, hogy Győr, Debrecen, vagy Budapest az utóbbi időben számos IHF és EHF-rendezvényt bonyolított le sikeresen. Ez csak egy alap a pályázathoz.
A kulisszák mögött zajló beszélgetések, a meggyőzés, az érvelés
mind-mind kellett ahhoz, hogy a II-es olimpiai selejtezőcsoport meccseit ne Oroszországban, vagy ne Szerbiában rendezzék. Ugyanakkor még mindig nem tudjuk, mi lesz az orosz válogatott sorsa. Oroszország ellen a WADA olyan szankciót hozott, hogy az orosz sportolók a következő négy évben semmilyen nagy világversenyen ne indulhassanak el.
A doppingbotrány súlyos,
de a döntést nem a WADA és nem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság hozza majd meg, hanem a sportági világszövetségek.
Miközben tehát az időhúzás – hiszen az oroszokkal kapcsolatban eddig semmilyen konkrét döntés nem született meg ebben az ügyben – itt és most Ambros Martín csapatának kedvez, addig ugyanez az időhúzás Kim Rasmussen esetében érzékenyen érinti a magyar válogatottat.
Nagyon sokan már most azt mondják, hogy
ez a háromnapos torna egyetlen meccsről szól: a szerbek elleni ütközetről.
A mérkőzések sorrendjét hivatalosan még nem közölték, de a hírek szerint a magyarok Kína ellen kezdenek, Szerbia lesz a második ellenfél, Oroszország a harmadik.
Erről azonban még semmilyen hivatalos információ nem látott napvilágot.
De tételezzük fel, ez tényleg így történik. Ebben az esetben is kivételes szerencsénk lenne. Ugyanis ekkor az első napon a mi legnagyobb ellenfelünk, Szerbia az oroszokkal játszik. Ez a meccs az oroszoknak is nagyon fontos, mivel a kijutás miatt nem engedhetik meg maguknak a vereséget.
A papírforma is mellettük szól. Miközben tehát a magyar válogatott egy kissé könnyebb mérkőzést vív Kína ellen, addig
a szerbek és az oroszok húsdarálója szépen elvégzi a munkát.
Szerbia ebből a mérkőzésből fordul rá a második napra, amikor a magyarokkal játszik. Feltételezve, hogy a mi legyőzzük Kínát és az oroszok a szerbeket, Lekicséknek a meccs élet-halál kérdés lesz, mi viszont egy újabb győzelemmel akár szombat este kijuthatunk az olimpiára, úgy, hogy a vasárnapi, oroszok elleni mérkőzésnek már csak annyi lesz a tétje, hogy melyik együttes jut ki elsőnek, melyik másodiknak az olimpiára.
Mindez persze csak játék. Egészen addig, amíg az IHF hivatalosan nem teszi közzé az olimpiai selejtezők programját.
A házigazda 18-ból 17-szer kijutott
A 2008-as pekingi volt az első olyan olimpia, amely előtt selejtezőket rendeztek. (A magyar férfi és női válogatott a 2004-es athéni játékokra még selejtező nélkül, a vb-helyezések alapján került ki.) Ami a lényeg: a férfiaknál és a nőknél összesen eddig 18 olimpiai selejtező tornát rendeztek és csak egyszer volt példa arra, hogy a rendező ország csapata nem jutott ki az olimpiára. 2008-ban a férfiaknál Lengyelország, Franciaország és Horvátország rendezett - ezek az országok mehettek Pekingbe. A nőknél ugyanebben az évben Németország, Románia és Franciaország volt a házigazda - mindhárom csapat sikerrel vette az akadályt. Négy évvel később, 2012-ben a férfiaknál a spanyol, a svéd és a horvát szövetség rendezett, csapataik mehettek Londonba. A nőknél a francia, a dán és a spanyol válogatott is házigazdaként élte túl a selejtezőt. 2016-ban a férfiaknál a lengyel, a svéd és a dán csapat rendezhette a kvalifikációs tornát, ki is jutott mind a három. A nőknél a francia és az orosz válogatott házigazdaként ment tovább a selejtezőből, de a dán nem. Ez volt az egyetlen eset, hogy egy rendező ország nem lépett tovább a selejtezőből. A 2016. március 18-20. között Aarhusban megrendezett tornáról ugyanis a román és a montenegrói válogatott kvalifikálta magát Rióba.Ez leírva nagyon egyszerűnek tűnik, ugyanakkor biztosak lehetünk abban, hogy Szerbia vért iszik majd a háromnapos torna előtt. Szerbiában minden csapatsportágat komolyan vesznek, ráadásul erre a tornára már rendelkezésükre áll majd
a világklasszis Andrea Lekics,
aki korábban a győri női csapatban is játszott. A világbajnokságon szerepelt szerb válogatottban hat olyan játékos játszott, aki a magyar bajnokságban kézilabdázik. Japánban a szombathelyiek kapusa, Katarina Tomasevics mellett Sanja Radoszavljevics (Vác), Jelena Lavko (Érd), Andjela Janjusevics (Siófok), Jovana Jovovics (Dunaújváros) és Alekszandra Vukajlovics (Békéscsaba) is ott volt a keretben. Nem beszéltünk még az érdiek jobbszélsőjéről, Katarina Krpez Slezakról, aki 2019 augusztusában jelentette be, hogy babát vár. Lekics is csak azért nem lehetett ott a világbajnokságon, mert a Rosztov-Bukarest Bajnokok Ligája mérkőzésen
akkora pofont kapott, hogy beszakadt a dobhártyája.
Ami bennünket illet, nagy kérdés, hogy a világbajnokságon szereplő magyar keretből hányan lehetnek ott az olimpiai selejtezőn, de ennél is fogósabb feladvány, hogy a játékosok milyen állapotban érkeznek meg az olimpiai selejtezőre, amelyet
kiskanállal szuszakoltak be a zsúfolt versenynaptárba.
A január elejétől március 10-ig tartó, közel 60 napos időszak iszonyatos terhelést ró majd minden játékosunkra.
Az NB I küzdelmei már karácsony után elindulnak
(a Fradi-Győr rangadót december 29-én rendezik),
januárban pedig jön a Bajnokok Ligája középdöntős szakasza, újabb mérkőzésekkel, utazásokkal. A BL utolsó középdöntős meccseit március 7-8-án rendezik meg, tehát két héttel az olimpiai selejtező kezdete előtt. Ebből a szempontból tényleg ideális, hogy a magyar csapatnak nem kell utaznia, itthon készülhet fel a három sorsdöntő csatára, amely után – lendületből – még lejátszanak két Eb-selejtezőt is március 25-én és 28-án.
Az MKSZ a győri Audi Arénát jelölte meg a pályázatában.
A kiírás szerint minimum 5000 férőhelyes csarnokkal lehetett pályázni, a győri aréna ennek megfelel. Akik most azon értetlenkednek, hogy miért nem a kétszer ennyi nézőt befogadó Papp László Arénába vitték a meccseket, nézzenek rá a létesítmény programjára:
ott ezen a hétvégén koncertek lesznek.
A debreceni Főnix csarnok is foglalt, így maradt Győr, amely tökéletes helyszíne lesz ennek a tornának. Biztosak vagyunk abban, hogy a jegyek pár óra alatt elkelnek majd. A kérdés az, hogy
a hazai pálya okozta lelki nyomást hogyan bírja majd el a magyar csapat.
Ez már csak azért is fontos kérdés, mert Japánban bebizonyosodott, hogy a szövetség által kitűzött cél (az első hétbe kerülés) is olyan pszichikai próbatétel alá helyezte a magyarokat, amelynek nem mindenki tudott megfelelni.
A magyar válogatott világbajnoki kerete adott, véleményünk szerint azonban lesznek olyan játékosok, akik kikerülnek majd abból az olimpiai selejtezőre. Itt inkább az a kérdés, ki lehet az a játékos, aki csatlakozhat még a kerethez. Sérülése után mindenki visszavárja a 2018-as Eb-n remekül játszó Planéta Szimonettát, aki stabilitást adhat a védelemnek és vele erősödhet a támadójáték is. Sokan emlegetik Lakatos Rita, vagy Kuczora Csenge nevét – ezek a fiatal kézilabdázók most kimaradtak a keretből, de a szűkítés áldozata lett Klivinyi Kinga is. A magyar csapatnak ugyanakkor kellene egy olyan vezér a pályán, aki vészhelyzetben segíteni tud.
A csapatkapitány, Kovacsics Anikó ilyen játékos lehet, csak neki a formája olyan rossz volt Japánban, hogy ezt a szerepet nem tudta betölteni. Ugyanakkor kérdés, mi lesz a szülés után visszatérő Szucsánszki Zita sorsa. Az FTC játékosa már megkezdte az edzéseket, március végére akár formába is lendülhet. A képességei alapján mindenképp ott lehetne a válogatott keretben. Zácsik Szandráról ugyanez elmondható.
És szólni kell még a válogatottságtól már visszavonuló Görbicz Anitáról is, akinek a puszta jelenléte sokat segítene a csapaton.
Igen, tudjuk, már visszavonult, de így tett a férfiválogatott ikonja, Nagy László is, akit aztán mégis reaktiváltak a 2019 januári, svédországi vb-re. Görbicznek nem kellene mind a három meccsen 60 percet játszania – erre nem is lenne képes – de Szerbia ellen akadhat olyan 20 perc, amikor szükség lehet rá. Arról nem is beszélve, hogy a hétmétereseket még mindig lehet vele dobatni.
Ez tehát a helyzet három hónappal az újabb, most már végképp sorsdöntő olimpiai selejtező előtt. Nagy esélyt kaptunk, élni kéne vele.
Két nyári olimpián nem volt ott (2012, 2016) a magyar női kézilabda-válogatott.
Jó lenne, ha ez a sorozat most megszakadna.