A feljutás is csoda volt, az A-csoportos vb rendezése viszont még ezt is felülmúlná

A csodából megszokás lett – állapíthatják meg a magyar jégkorong azon rajongói, akik már 1983-ban, vagyis majdnem 40 éve is ott tomboltak a lelátón a budapesti világbajnokságon. Amit akkor még úgy hívtak: C csoportos vb. Nagy bravúrral sikerült onnan feljutni a második vonalba, majd 15 évvel később, ezt a produkciót szintén hazai pályán ismételte meg a válogatott. Ezt követően felgyorsultak az események, és a hetvenes évek közepén született „aranygeneráció", még többnyire nyitott pályákon felnőtt tagjai olyan szintre juttatták a nemzeti csapatot, amelyről amatőrkén hokizó elődeik álmodni sem mertek.

Az egyenes vonalú, egyenletesen felfelé tartó mozgás csúcspontjaként jött 2008-ban a „szapporói csoda". Majd annak köszönhetően a legjobb 16 közötti szereplés egy évvel később Svájcban. Hét évvel később Szentpéterváron ismét az „elitben" játszhatott a válogatott, és itt megszületett az első győzelem is, de azzal sem sikerült bennmaradni. Aztán újabb hét év elteltével, a múlt héten Ljubljanában harmadszor is sikerült a legjobb 16 közé kerülni.

Az igazsághoz tartozik, hogy a sikerhez kellett a világpolitika, azon belül pedig Oroszország Ukrajna elleni háborúja. Ugyanis Oroszország és Fehéroroszország válogatottját kizárták az idei világbajnokság 16-os mezőnyéből, és adminisztratív úton a helyükre rakták Franciaországot és Ausztriát.

A Divízió I-ből. Ezzel nagyon meggyengült a másodosztály mezőnye, és ekkor már szinte kötelezővé vált az első kettőben végezni. Ráadásul csak ötcsapatos lett a csoport, a harmadosztályból az idejutást kiharcoló Románia mellett csak Litvániát helyezték ide.

Nem lett diadalmenet a feljutás, itthonról nézve igencsak csendesre sikeredett. Ezt nyilván másképpen érezték, akik egy hétig kint tomboltak a helyszínen.

Az elitbe feljutott magyar jégkorong-válogatott köszöntése a Budapest Parkban 2022. május 9-én Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Az utolsó, Románia elleni találkozón 2000 magyar drukkolt a lelátókon, majd a csarnokon kívül spontán népünnepély alakult ki Szlovéniában. Akárcsak Klotenben 2009-ben. A csapat és a tábor nagyszerű egymásra találása volt ez. Ismét.

Ám annak ellenére, hogy jövőre a legjobb 16 között szerepelhet a magyar válogatott, azt túlzás kijelenteni, hogy „kinőtte" a másodosztályt.

A világon jelenleg tíz olyan válogatott van, amelyet soha, semmilyen körülmények között nem tudunk legyőzni tétmérkőzésen.

Oroszország, Csehország, Svédország, Finnország, Kanada, Egyesült Államok, mostanában Svájc, Németország, továbbá a harmincéves hagyománya miatt Szlovákia és Lettország. A 10 (számunkra) verhetetlen után következik a 2002-ben Fehérvárról feljutó Dánia, és a 2005-ben Debrecenből felkerülő Norvégia. Egyikük sem esett ki azóta a legjobb 16 közül, és igazából még csak veszélybe sem került.

Ezek után jönnek azok a válogatottak, melyeket a csillagok kedvező együtt állása esetén öt meccsből egyszer legyőzhetünk. Itt Fehéroroszországról, Kazahsztánról, Olaszországról, Franciaországról, Szlovéniáról, Nagy-Britanniáról esetleg Ausztriáról lehet szó.

Ez hét csapat – négy helyre.

Mi lennénk a nyolcadikok. Ami egyértelműen azt jelenti, hogy alig van esély a legjobb 16 közé beférni. Most Oroszország és Belorusszia száműzése egy időre átírta az erőviszonyokat, és ennek mi lettünk a nagy nyertesei. Ám ez nem változtat azon, hogy a 13-14 évvel ezelőtti eufórikus állapothoz képest nem sokat léptünk előre. Mármint a válogatott helyzetét illetően.

A magyar jégkorong válogatott, amely fejutott az A-csoportba Forrás: facebook.com/magyarjegkorong

Mert az infrastruktúra területén hatalmas a fejlődés, és a játékosok számát illetően is. De a jéghegy csúcsán lévő válogatottnak esélye sincs, hogy stabilizálja a helyét a legjobb 16 között, még azokban az időkben sem, amikor a két említett gárda politikai okokból hiányzik. A cél (ez egy ideje így is van megfogalmazva), hogy „liftezők" legyünk, vagyis egy elitből való kiesés után ne kelljen hét évet várni a visszakerülésre. Ez megvalósulhat, de vigyázni kell, hogy Nagy-Britanniához hasonlóan ne lépjen át senki felettünk, mert a mostani, ljubljanai szereplése alapján ez elképzelhető a volt szovjet tagköztársaságról, Litvániáról. És lehet, hogy a közeli jövőben Lengyelország és Ukrajna is összeszedi magát. Esetleg Japán és Korea is, bár talán ettől nem kell tartani.

A vb-ig még egy év van hátra, hiszen csak ma kezdődnek a legmagasabb osztályban a 2022-es csatározások, és ezek során derül ki, hogy melyik két válogatott helyére kerül Magyarország és Szlovénia. Ha minden jól alakul, akkor ez a két csapat hazai környezetben harcolhat majd a bennmaradásért jövőre.

Ugyanis hazánk és Szlovénia közösen szeretné megrendezni a 2023-as eseményt.

A házigazda szerepének elvállalása egyébként számunkra nem újkeletű. 2009-ben, amikor a válogatott először szerepelt a legjobbak között, hazánk bejelentkezett egy későbbi elit-vb rendezésére. Ám a lényegesen erősebb csapattal rendelkező Belorusszia kapta a lehetőséget, 40-22-es szavazati aránnyal. Aztán hoztak egy olyan döntést a nemzetközi szövetség illetékesei, mellyel gyakorlatilag kizárták hazánkat a kandidálás lehetőségéből is. Ugyanis négy év folyamatos jelenlétet írtak elő a legjobbak között. Ez jelenleg számunkra elképzelhetetlen. Ám a jövő évi rendezés esetében ezt nem kell figyelembe venni, hiszen az eredeti helyszíntől, Szentpétervártól elvették a lehetőséget, és most hirtelen kell dönteni.

Kovács Zoltán, az MJSZ alelnöke a Sportrádió Hazafutás című műsorában elmondta, hogy hazánk Szlovéniával közösen megpályázza a jövő évi rendezést. Ez a két házigazdás vb mostanában divatos. A fő helyszín a tavalyi év végén Budapesten átadott MVM Dome lenne, mely jégkorong-mérkőzésen 17 ezer nézőt tud fogadni. A másik a ljubljanai csarnok.

Budapest rendezné a 2023-as A-csoportos jégkorong vb döntőjét Forrás: AFP/Joe Klamar

Az egyik nyolcfős csoport küzdelmeit Magyarországra tervezik, a másikat Szlovéniába, a negyeddöntők is megosztva lennének, de az elődöntők és a finálé Budapesten. Ez olyan jól hangzik, hogy egy honi hokidrukker el sem akarja hinni, hogy ez megvalósulhat.

Ám Kovács Zoltán, és csapata már véghez vitt egy-két hihetetlennek tűnő dolgot az elmúlt évtizedekben.

Az idén 60 éves sportvezetőnél senki nem tölt be régebben fontos tisztséget hazájában a jégkorong világában. Ennek megfelelően az ismertsége óriási, és mindenütt elismerik munkáját. Ez nagyon sokat nyomhat a latba, ugyanis Thaiföld, Hong Kong vagy Kínai Tajpej szavazata pont annyit ér, mint Kanadáé, Svédországé, vagy Németországé.

Kovács szerint a földrajzi elhelyezkedés jelentős előnye a magyar-szlovén pályázatnak, mert a „hokituristák" többezres tömege Németországból, Svájcból, Csehországból, Szlovákiából könnyen és gyorsan idejut, de az olcsó, fapados légitársaságok segítségével a svédek és a finnek is egyszerűen meg tudják közelíteni a két helyszínt.

Kovács Zoltán szerint óriási dolog lenne a 2023-as A-csoportos vb megrendezése Fotó: Mudra László - Origo

Melyek szintén közel vannak egymáshoz. Ám az alelnök azt is elmondta, hogy a finn-lett pályázat azon túl, hogy egy hokinagyhatalom, és az elitcsoport egy stabil középcsapatának országa nyújtja be, más előnnyel is rendelkezik a mienkkel szemben. Lettország ugyanis legutóbb a világjárvány miatt üres nézőterek előtt volt kénytelen megrendezni a vb-t.

A kiadásai majdnem olyan tetemesek voltak, mintha tele lettek volna a csarnokok, ám a jegybevételből, a turisták tömegéből semmit nem kasszírozott, míg a reklámbevételek egy szerződés értelmében nem a rendezők páncélszekrényébe kerülnek.

Vagyis az egyébként sem gazdag ország jelentős ráfizetést könyvelt el a vb-n, és ezen tény miatt – érthetően! – megilletné őt a kárpótlás.

A két prezentációt május 26-án, a finnországi vb negyeddöntőinek napján mutatják be, míg döntés egy nappal később születik. Ha az nekünk kedvező lesz, akkor egy újabb olyan jelentős eseménynek adhat otthont hazánk, mely a sportrajongók legszebb álmaiban sem szerepelt eddig.