Felszálló ágban a magyar sakkozás

A fellendülés legfontosabb jele, hogy Lékó Péter kihívhatja a világbajnokot, két játékosunk pedig helyet kapott a világválogatottban. Kállai Gábor, a szövetség szakmai igazgatója úgy véli, egy kiemelkedő tudású sakkozó tesz annyit az országimázsért, mint egy Nobel-díjas tudós. A szövetség vezetői azonban nem csak a versenyszerűen játszó tizenkétezer hazai sakkozó érdekeit képviselik. Azt szeretnék, ha minden érettségiző tudna sakkozni, mert a játék számos olyan dologra megtanít, amelynek hasznát veszi a felnövekvő generáció.

Konjunktúrája van a sakknak, de ez nem jelenti azt, hogy dől a pénz. Három éve a szövetség vezetője, Leisztinger Tamás úgy nyilatkozott, hogy a sakkhoz üzleti alapon nem lehet támogatókat szerezni. Kállai Gábor ma sem cáfolja elnökét - már csak azért sem, mert anyagi segítsége nélkül nem tartanának itt -, legfeljebb másképp fogalmaz: "Meg kell teremteni az átmenetet a teljes állami támogatástól a tisztán üzleti alapokig. De ehhez az átmenethez idő kell. Az elmúlt négy évben ötvenmilliárd forint került az államkasszából a sportba, és ennek még egy ezreléke sem jutott a sakkra."

Polgár Judit annyit használ az országimázsnak, mint egy Nobel-díjas tudós
Fotó: MTI

Amikor azt kérdezem az igazgatótól, hogy a többi klasszissal is jó-e a viszony, azt feleli, ez régi újságírói reflexekre vall. Mostanában elvannak egymással a játékosok, nincsenek viták, a táblasorrendet az Élő-pontok határozzák meg, vagyis objektív a mérce. Úgy látja, a növekvő pénzdíjak jó hatással vannak a sakkozókra. "Nem tudom, megfigyelte-e" - mondja ", hogy a mai sztárok milyen kommunikatívak, nemcsak magukért játszanak, hanem arra törekszenek, hogy a sportágat is népszerűsítsék."