Fotó: EPA |
Jones csütörtökön 86,86 kilóval mérlegelt, de vasárnap hajnalban durván 89 kilót nyomott. Azt megelőzően Floyd Patterson volt a legkönnyebb nehézsúlyú világbajnok, amikor 1956-ban 81,9 kiló volt a súlya, amikor legyőzte Archie Moore-t.
A monstre program során a Las Vegas-i Thomas & Mack Arenában - amely a UNLV, vagyis a Univerity of Nevada Las Vegas kosárcsapatának otthona - megannyi mérkőzésre került sor. A Vonda Ward-Martha Sánchez női világbajnoki döntőt 2:1 arányú döntéssel a 30 éves, 198 centis Vonda Ward nyerte a tömzsi mexikói származású beugróval szemben, akik sokak véleménye szerint jobb volt a címvédőnél. (Ward remek kosárlabdázó volt egyetemista korában, a Tennesse Lady Vols színeiben, a legendás Pat Summit edző keze alatt.)
Az IBF kisközépsúlyú koronájáért folyó Ronald "Winky" Wright-CJ Candelo meccset egyhangú pontozással az amerikai fiú nyerte kolumbiai kihívójával szemben, míg a nem címmérkőzésnek számító Fras Oquendo-Maurice Harris nehézsúlyú meccset előbbi nyerte kiütéssel a tizedik menetben.
Magyar idő szerint hajnali háromnegyed hatkor elkezdődött az est fő műsorszáma. Ruíz - a WBA bajnoka - hihetetlen feszültséggel a mozdulataiban rontott a ringbe, Roy Jones Jr. látszólag nyugodtabban készülődött, de azért ő sem volt képes leplezni izgatottságát. Hogyisne, hiszen arra készült, hogy történelmet írjon.
A végső soron ellenfelénél 12 kilóval nehezebb, nyolc centivel magasabb és lényegesen hosszabb karú Ruíz bikaként lendült támadásba a gongszóra, és fejét leszegve, testre mért ütésekkel meg is lepte ellenfelét. Jones a menet közepére tért magához, s akkor remek balcsapottakkal figyelmeztette a Puerto Ricó-it: hátrább az agarakkal!
A második menettől kezdve Jones uralta a küzdelmet. Akkor találta el balegyeneseivel és balhorgaival vagy csapottjaival Ruízt, amikor akarta. A címvédő robotszerűen lépegetett előre, néha a kötélhez szorította kihívóját, de nem tudott kárt tenni benne. Sőt, a negyedik menetben Jones eleresztette az addig tartalékban rejtegetett félelmetes jobbost is, minek következtében Ruíz megroggyant, s csak ellenfelére tapadva, fogásban menedéket keresve volt képes kihúzni a menetet.
Attól kezdve patakzott a vér Ruíz orrából, Jones pedig egyre inkább táncparkettnek nézte a ringet, mosolygott, integetett, szinte bohócot csinált nehézsúlyú ellenfeléből, bár fontos megjegyezni: egyetlen másodperc erejéig sem tűnt úgy, hogy megpróbálná megalázni Ruízt.
A hátralevő időben Jones csak arra törekedett, hogy őrizze hatalmas pontfölényét, bár minden menetben bemutatott egy-két villámszerű sorozást.
A végén kétség sem férhetett győzelméhez, a három pontozó közül az egyik 116:112, a másik 117:111, a harmadik 118:110 arányban adta neki a meccset. Mindezt úgy, hogy a mérkőzést Don King szervezte, s Ruíz King istállójának bokszolója, tehát ha bírói elfogultságról beszélhetünk, akkor az csakis Ruíz javára mutatkozhatott.
Jones 10 millió dollárt kapott sikeréért, plusz a HBO fizető adásában jelentkező bevétel 60 százalékát, míg Ruíznak nem volt fix gázsija, csak akkor kapott pénzt, ha legalább 400 ezren előfizettek a meccsre. Ebben az esetben 2,5 millió ütötte a markát, amúgy pedig a bevétel 40 százaléka.
Jones így a negyedik súlycsoportban hódította el a világbajnoki övet a középsúly, a nagyközépsúly és a félnehézsúly után, s profi pályafutásának mérlege 48/1-re javult. (Egyetlen vereségét vitatható körülmények között, mélyütés miatti leléptetéssel Montell Griffintől szenvedte el, de utána KO-val visszavágott neki.) Ruíz mutatója most 38 győzelem, 5 vereség és 1 döntetlen.
Jones egyébként a meccs előtt bejelentette, hogy ez a mostani csak egyszeri kirándulás a nehézsúlyba, hosszú távon nem kíván a nála 10-20 kilóval nehezebb ellenfelekkel verekedni. Bár sokan azt találgatják, talán nem lesz képes ellenállni egy esetleges Mike Tyson vagy Lennox Lewis elleni párharc - és az azzal járó fejedelmi gázsi - csábításának.
Lewis egyébként kommentátorként ott ült a szorító mellett, s nyilván megfordult a fejében: talán potenciális kihívóját látta ezen az éjszakán.
Ch. Gáll András