"Azzal a nem titkolt céllal indultam el a kontinensviadalon, hogy a tavalyi esztendőhöz hasonlóan ismét aranyérmes szeretnék lenni - kezdte Módos Péter. "Tavaly még egy súlycsoporttal lejjebb indultam, így mondhatnám, hogy más ellenfelekkel kellett megküzdenem, de ez nem fedné a valóságot, hiszen szinte ugyanazokkal a versenyzőkkel kellett küzdenem, mint az elmúlt évben.
Volt bennem némi drukk az első mérkőzésemen, amelyen a horvát Boris Baniceket győztem le, és ez kellő lendületet adott a folytatáshoz. Szükségem is volt az önbizalomra, hiszen vb- és Eb-bronzérmes bolgár Alekszandr Kostadinov már nem számított könnyű riválisnak, de a végén én örülhettem. A fináléba jutásért a grúz Lasha Gogitadze következett. Nagyon koncentráltam, mert tudtam, hogy ellenfelem technikás birkózó.
Végül azonban hoztam a mérkőzést. A döntőben a svéd Wolfgang Viktorjan várt rám. Hatalmas csatában nyertem, mindhárom menetet végigtámadtam, igyekeztem diktálni a tempót, és ennek az lett a gyümölcse, hogy újra Európa-bajnok lettem."
- Mennyire nyomasztotta a teher, hogy riválisai az ön skalpját szerették volna megszerezni?
- Feldobott. Többen méricskéltek a mérkőzéseim előtt, de ez inkább erőt adott, mert a magam által felállított mércének akartam megfelelni. Örülök az aranyéremnek, de a helyén kezelem a győzelmem, mert ez is egy állomás a végső célomhoz.
- Azaz?
- Olimpiai bajnok szeretnék lenni!
- Nemes cél, ám addig junior korosztályban vár még önre egy pekingi világbajnokság.
- Éppen ezért nem lazíthatok. A világbajnokságot augusztus végén rendezik, és bár most kaptunk pár nap pihenőt, biztosan mozogni fogok a szünetben is. A menetrendem aztán úgy alakul, hogy a felnőtt válogatottal megyek Romániába, aztán a juniorokkal Kazahsztánba edzőtáborozni. Tovább szeretném csiszolni a birkózásom, hogy jövőre, mikor felnőtt korosztályban szerepelek majd, én viselhessem a címeres mezt.
- Az idén már megszorongatta Oláh Tibort - aki jelenleg az 55 kilogrammos válogatott - , és a vereségeit követően többször dühöngött. Miért?
- Nem tudom elviselni a vereséget. Főleg, ha én rontok el valamit a szőnyegen. Több napig nem alszom egy-egy rosszul sikerült mérkőzésem után. Nagyon nehezen dolgozom föl a történteket.
- Ilyenkor nincs segítségére nagypapája, aki szintén kiváló birkózó volt?
- Dehogyisnem! Sokat beszélgetek vele, sőt a mostani Európa-bajnokságon is kint volt velem, akárcsak a családom, és a könnyeit nyeldeste, mikor a dobogóra szólítottak. Remélem, sokszor láthatom majd így az arcát a jövőben!
Tomka Tivadar