Budapesten mindig megdobban a francia Király szíve

Csapatban hétszeres világbajnok, és ebből az utolsó hármat már francia színekben szerezte a párbajtőröző Király-Picot Hajnalka, aki az elmúlt hét végén hazalátogatva a budapesti Grand Prix-ről sem távozott üres kézzel, ezüstérmes lett a rangos viadalon. Egy csodálatos Karib-tengeri kis szigeten, Guadeloupe-on van háza, de jelenleg Párizsban él és edz. Azt mondja, hogy a pekingi olimpián elért 11. helye nem lett volna szép búcsú, ezért még ráhúz két évet a pályafutására. S már csak azért is kitart a 2010-es vb-ig, mert a jövő évi világbajnokságot éppen a francia fővárosban rendezik.

- A verseny előtt kiegyezett volna előre az ezüstéremmel? - kérdeztük a Franciaországban férjhez ment és 2000-óta ott élő Király Hajnalkát, aki 2002-ig erősítette a magyar válogatottat, s volt tevékeny részese négy világbajnoki cím megszerzésének.
- Természetesen. Ilyen erős mezőnyben, mint ami összejött, az ezüst nagyon szép eredmény. S milyen érdekes, Szász Emese a végén elárulta, ezen a versenyen ő volt már arany- és ezüstérmes is, és neki már csak a bronz hiányzott, nekem pedig az ezüst. Az elsőtől a nyolcadik helyig valamennyin végeztem már, kivéve a másodikat. Közvetlenül a döntő után csak azért mérgelődtem, mert a nap folyamán végig jó formában voltam, és éppen a legutolsó asszóban nem úgy ment a vívás, ahogy szerettem volna.

- Az eredményhirdetés után már szaladt is a repülőtérre, pedig vasárnap még egy csapat Világkupát is rendeztek. Ezen miért nem indult?
- A szabályok alapján egyéniben nyolcan szerepelhettünk, a csapatban viszont csak négyen vívhatnak, így négy versenyzőnek ki kellett maradnia, és mi haza is utaztunk. Tudni kell, hogy az olimpia után új szakvezetés állt fel nálunk, és Stéphan Riboud szövetségi edző kijelentette, nála mindenki tiszta lappal indul. A Világkupa-versenyeken egyelőre variálja a csapat összeállítást, hogy megtalálja a legjobb megoldást. Én a következő hét végén, a dohai Vk-n vívok majd csapatban is.

- Igazán megfűzhette volna a kapitányt, hogy a budapesti Vk-n kapjon lehetőséget, elvégre ez önnek mégiscsak fontosabb verseny, mint a dohai.
- Karácsony előtt éppen szabadságon voltam, Guadeloupe szigetén, amikor megkaptam az utazási listát, rajta időpontokkal. És nem akartam azzal indítani az új edzőnél, hogy megbolygatom az elképzeléseit. Igaz, hogy akár egy nappal többet is tölthettem volna Budapesten, de így is nagyon jól sikerült ez a kiruccanás. Ebbe is belefért, hogy találkozhassak anyukámékkal.

- Kérdezni is akartam a kis szurkolótáboráról.
- Amióta Franciaországban élek, életemben először fordult elő, hogy itt drukkolt az egész családom. Nekem már az is megdobogtatja a szívemet, amikor Magyarországon versenyzek, ha pedig látom a szeretteimet, akikkel hónapok óta nem találkoztam, az teljesen összezavar. Korábban úgy intéztük, hogy ha hazajövök, ne a versenyen találkozzunk, tavaly azonban anyu és apu kijött megnézni, és lett is időnk beszélgetni, mert már a 64-ben kiestem... Most mégis azt mondtam, jöjjön mindenki, hátha ezúttal másként alakul. És szerencsére így lett! Eljött a nővérem a férjével és a kislányával, itt volt keresztapám is, és kimondhatatlanul boldog vagyok amiatt, hogy láthattak a dobogón.

- Karácsonyra hogyan került a karib-tengeri Guadeloupe-ra?
- Úgy, hogy hivatalosan már ott lakom, a férjemmel guadaloupe-i lakosok vagyunk.

- Én úgy tudtam, hogy Rennes városában él, és egy bankban dolgozik.
- Így is volt. A francia vívószövetség, a sportminisztérium és a bank között van egy szerződés, amelyet az élsportolók támogatására hoztak létre. Ennek alapján dolgoztam négyórás munkaidőben, és mellette edzettem. A gond csak az volt, hogy a hiányzásaimat, amikor versenyre és edzőtáborba utaztam, be kellett pótolni. Ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy végül is teljes munkaidőben dolgoztam. Ezt az életritmust 36 évesen nem lehet hosszú ideig követni, így választanom kellett az állásom és a vívás között. A férjemmel vettünk egy házat Guadeloupe-on, ami Franciaország egyik tengerentúli megyéje, és az olimpia után oda is költöztünk. Augusztus 19-én jöttem haza Pekingből, és 25-én már útnak is indítottuk a konténereket. A szekrények, a kanapék, minden bútorunk is átkelt az Atlanti-óceánon.

A francia sajtónak nyilatkozik a Sportmax 2-ben

- Honnan jött az ötlet, hogy oda költözzenek?
- A 2007-es szentpétervári világbajnokság előtt sajnos megsérültem, és utána a vb-n, bár a csapattal aranyérmes lettem, egyéniben gyengén vívtam. S mivel ez az eredmény hatványozottan beleszámított a kvalifikációs sorozatba, erősen kérdéses volt, hogy egyáltalán kijutok-e az olimpiára. Valamit ki kell találnom, és amikor megtudtam, hogy a kétszeres olimpiai bajnok csapattárásam, Laura Flessel az év végén hazamegy Guadeloupe-ra - ő ugyanis ott született - és edzeni is fog, felvetettem neki, hogy készüljünk együtt. Így is történt, vettem két repülőjegyet, és a férjemmel mi is elrepültünk Guadeloupe-ra, ahol előzőleg még egyikünk sem járt. Három hetet töltöttünk ott, így jutott időnk arra is, hogy felfedezzük ezt a gyönyörű kis szigetet. Annyira megtetszett, hogy márciusban, amikorra meglett az olimpiai kvótám, már azzal a céllal jöttünk vissza, hogy házat nézzünk magunknak, ahol letelepedünk. Két hét alatt találtunk is.

- Ha befejezi a vívást, mihez kezd ezen a gyönyörű, de csak ezerhétszáz négyzetkilométeres, félmilliós lakosú kis szigeten?
- Ebben a földi paradicsomban több sportközpont is működik, szuper létesítmények állnak, és a vívás különösen népszerű. Olyannyira, hogy már francia bajnokságot is rendeztek itt. A turizmus számtalan lehetőséget rejt, és természetesen az sem elképzelhetetlen, hogy egy banknál kötök ki, elvégre mégiscsak ez a végzettségem. Azt hiszem, találok majd munkát magamnak Guadeloupe-on.

- Most viszont egyelőre Párizsban él.
- Igen, de itt csak bérelünk egy lakást. Az olimpián a nyolc közé jutásért nagyon bosszantó vereséget szenvedtem, 12-8-as vezetésről 15-13-ra kikaptam a svéd Samuelssontól, és azt mondtam magamnak, hogy így, ezzel a 11. hellyel, ahol végeztem, nem fejezhetem be a pályafutásomat. Ha az olimpia nem is sikerült, egy őrült kvalifikációban szereztem meg a kvótát, hetedik voltam a világranglistán, csapatban pedig begyűjtöttem a hetedik vb-aranyamat. A klubommal, a Lagardére Paris Racinggal egyébként még két évig él a szerződésem, ezt még korábban megkötöttük, szóval ez is egy érv a folytatás mellett. Valamint az is, hogy a 2010-es vb-t Párizsban rendezik. Két évig most kizárólag a vívásra koncentrálok, itt Párizsban Hervé Faget személyében remek edzőm van, és egy verseny után a repülőről leszállva még nem kell további 450 kilométer utaznom Rennes-be. Most tényleg profi körülmények közepette készülhetek.

- Mennyire tervez előre?
- Csakis a jövő évi vb-ig. A londoni olimpia akkor sem fér bele, ha világbajnok leszek, mert mégiscsak elmúltam már harminchat éves. Két vb viszont még beleférhet a pályafutásomba, és hiába vagyok csapatban hétszeres világbajnok, egyéniben még nyolc közé sem jutottam vb-n. Pedig amióta az eszemet tudom, a világranglistán ott vagyok az első tizenhatban, az Európa-bajnokságokról van három bronzérmem, és nyertem egy halom Világkupa-versenyt. Ami ezután jön, az nekem már mind csakis nyereség, de talán még összejöhet egy szép eredmény a vb-n is. Vallom, hogy amíg élek, remélek!