De térjünk vissza a nőkhöz, mert ez mégis csak az ő napjuk. Bacsinszky és Osztapenko jól ismeri egymást: játszottak együtt párost és sokszor edzettek közösen.
Talán ennek is tudható be, hogy az adogatás egyiküknek sem jelentett előnyt.
Bacsinszky és Osztapenko is nyolcszor brékelt. A döntő játszmában a svájci még 1:3-ról egyenlített, de utána megint a lett irányított, dominált.
Elegánsan köszöntötte saját magát:
Osztapenko sikere annyiban talán nem volt váratlan, hogy juniorként a mezőny egyik legtehetségesebb és legjobb játékosa volt, 2014-ben megnyerte a lányok versenyét Wimbledonban, de a felnőttek között még nem nyert WTA tornát, csak hét ITF-győzelem van a neve mögött. Párizsban pedig mindeddig semmi jelét nem mutatta, hogy jóban lenne a francia salakkal: 2014-ben a juniorok versenyében az első kör volt számára a végállomás, míg egy évvel később a selejtezőben nem nyert meccset, majd újabb évre rá a főtábla első fordulójában vérzett el.
Aki most megtette, hogy ez a lány döntőt játszik, az biztos, hogy jó nagy szatyorral fáradhat a pénztárhoz felvenni a nyereményét. Osztapenko az első nem kiemelt döntős a jugoszláv Mima Jausovic 1983-as fináléja óta - ő 6:1, 6:2-re kapott ki Chris Everttől.
Kit érdekel?
A második női egyes elődöntő legszomorúbb látványát a Philippe Chatrier stadion lelátója nyújtotta. Épp Simona Halep beszélt arról még szerdán, hogy egyértelmű, a férfiak tenisze jobban érdekli a szurkolókat.
Nem sokkal a kezdés előtt:
Mindez annak kapcsán jött elő, hogy egy másik román, Ion Tiriac, aki a madridi ATP/WTA versenynek is a tulajdonosa azt kezdte feszegetni, hogy nem igazságos az egyenlő díjazás, a férfiak többet érdemelnének. Nos, látva hogy Karolina Pliskova és Simona Halep meccsét kevesebb, mint félház követte a helyszínen, nehéz vitatkozni az üzletemberrel, aki amúgy sportvezető is.
Pliskova szinte végig szaladt az eredmény után és hiába jött vissza 1:4-ről (3:4) a döntő játszmában, a kevesebbet hibázó, jobban mozgó Halep nem engedte, hogy dráma legyen a találkozóból.