Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A 22 eddigi magyar-franciából 12-t a mieink nyertek, 8-at a franciák, és kettő lett döntetlen. Hat találkozó volt tétmérkőzés, a többi barátságos. Először egy nagyon furcsa időpontban találkozott a két válogatott. Az is érdekes, hogy 1911-ben volt ez, ám a pontos dátum a meglepőbb: január 1-jén délután fél háromkor volt a találkozó. Az eredményre viszont mondhatjuk, hogy papírforma: a legendás Schlosser Imre mesterhármasával lett 3-0 a javunkra. Arról nem szólnak a korabeli híradások, hogy az előző éjszaka mennyit pihentek a játékosok, milyen volt az alkoholszintjük, és mennyire vették komolyan a találkozót. Azt viszont tudjuk, hogy ez egy nyugati turné része volt, január 6-án Milánóban 1-0-ra nyertek Minder Frigyes focistái (akkor is Schlosser szerezte a gólt), majd január 8-án a hosszú távolléttől nyilván fásult focisták Zürichben 2-0-ra kikaptak Svájctól.
Schlosser Imre, a foci első nagy gólvágója:
Barátságos mérkőzések címszó alatt szinte egy mini-Eb-t bonyolított le a válogatott, amikor nemhogy Eb, de még a vb sem létezett. Az első világbajnokságig nagyon nagy fölényben volt válogatottunk a franciákkal szemben.
A második (még éppen barátságos) találkozóra 1914. május 31-én került sor Budapesten, szűk három hónappal azelőtt, hogy Franciaország hadat üzent a Monarchiának.
Az Üllői úton 5-1-es magyar győzelem született, majd érthetően néhány évig nem „barátkoztak" még a focipályán sem a két nép fiai.
Ám a „béke vagy te, sport" elvének jegyében a harmadik találkozóra 1924-ben június 4-én került sor. Nyilván nem kell senkinek sem ecsetelni, hogy napra pontosan négy évvel a trianoni békediktátum után. A franciák ezen a napon nem merték Párizsban rendezni a találkozót (a Trianon-palota a francia főváros melletti Versailles-ban van), hanem Le Havre-ba vitték azt. A kor hangulatának megértéséhez (hisz nincsenek már élő tanúk) érdemes szó szerint idézni a Nemzeti Sport tudósításából: „A tegnapi mérkőzést nem sportbeli jelentősége miatt üdvözöljük örömmel, hiszen erre a történtek után úgy sem lehetne okunk,
hanem azért, hogy a nagy Franciaország egy napra tudomást kellett vegyen a magyar testi kultúráról, amely ha kissé megtépázottan is, de a magyar élni akarás képviselője volt az Atlanti-óceán francia kikötőjében.
Reméljük, hogy ez a futball-mérkőzés enyhíteni fogja azt a közönyt, sőt ellenszenvet, amellyel Trianon óta a francia közvélemény velünk szemben viseltetik."
A mérkőzést egyébként Eisenhoffer József góljával 1-0-ra nyerte a magyar válogatott. Háromból hárommal nyitottunk tehát a franciák ellen. Ám a lényeg csak ezután jött.
1927. június 12: Magyarország-Franciaország 13-1!
Ez az ország akkori helyzetében óriási eredmény volt, és egy pici fájdalomdíj a politika okozta, azóta sem begyógyult sebekre. A ma emberének a játékosok nevei már kevésbé ismertek, de tisztelegjünk legalább a találatok elérői előtt!
Takács József 6, Orth György, Skvarek György és Kohut Vilmos 2-2, továbbá Devaquez öngóljával alakult ki ez a csodás eredmény.
Bombasztikus volt tehát a kezdés ebben a párharcban! Nyilván a 100%-osmérleg örökké nem volt tartható, de az eddig vívott tét nélküli találkozók mérlege még most is nekünk kedvez: 9 magyar diadal, 6 francia és 1 döntetlen.
Világbajnokságokon kétszer találkoztunk, ezekre a már nem egészen fiatalok élénken emlékezhetnek. 1978-ban, Argentínában a legjobb 16 között a csoportkörben játszott a két válogatott egy téttel már nem bíró találkozón. Ugyanis előtte már mindkét csapat kikapott Argentínától és Olaszországtól (az volt még a mostanihoz hasonló halálcsoport), és így már csak a kvartett továbbjutást nem jelentő harmadik helye volt a tét. A franciák szerezték meg, mert 3-1-re nyertek Baróti Lajos válogatottja ellen. Azon a mérkőzésen már játszhatott az Argentína ellen kiállított, de eltiltását letöltő Nyilasi Tibor és Törőcsik András, de nem közülük valaki szerezte a gólt, hanem 0-2-nél Zombori Sándor.
1986-ban a mexikói találkozásnak jóval nagyobb volt a tétje, de ezt már szinte mindenki elfelejtette a szovjetek elleni tragikus 0-6 árnyékában. Pedig azon a mérkőzésen a szovjet csapás ellenére egy 3-2-es, vagy 2-1-es vereséggel is továbbjuthatott volna válogatottunk a legjobb 16 közé. Ám 3-0-ra nyertek a franciák, pedig az említett, nekünk megfelelő eredménnyel ugyanott végeztek volna a csoportban, mint a 3-0-ával. Az egy nagyszerű gall-alakulat volt, másokon kívül játszott ott Michel Platini, Jean-Pierre Papin, Jean Tigana, Alain Giresse. Az elmúlt 2-3 évig az volt minden idők legjobb francia nemzeti 11-e. Bár lehet, hogy a maiaknál is jobb, de ezt sem pró, sem kontra nem lehet bizonyítani.
Az említett találkozókon kívül még négy komoly tétre menő Eb-selejtezőn találkozott a két ország. Az 1964-es selejtezőt úgy kell érteni, hogy az elődöntőbe jutásért ment a párharc. Akkor még négycsapatos végjátékot rendeztek 5 nap alatt. A negyeddöntő első találkozóján Tichy Lajos kettő, és Albert Flórián egy góljával aratott 3-1-es diadallal már gyakorlatilag Franciaországban eldöntötte a továbbjutást Baróti Lajos gárdája. Négy héttel később a visszavágón a franciák egy gyors góllal kicsit ráijesztettek a Népstadion 70 ezer nézőjére, de Sipos Ferenc és Bene Ferenc góljaival fordított a csapat, és kettős győzelemmel jutott a spanyolországi végjátékba, ahol bronzérmet szerzett.
Az 1972-es Eb selejtezője során egy csoportba került a két válogatott. Először Budapesten találkoztak, és itt 1-1-es döntetlen lett. Majd egy bulgáriai vereség miatt majdnem reménytelen helyzetbe kerültek Illovszky Rudolf játékosai, de a franciaországi 2-0-s győzelem adta vissza a reményt. Ennek köszönhetően Franciaország kiesett, Magyarország csoportelső lett, majd bejutott a négyes döntőbe.
Vagyis az Európa-bajnokságok történetében, ha találkoztunk a franciákkal, mindig mi örültünk. Az örökmérleg is nekünk kedvez. Nagy kár, hogy ezek közül semmi nem számít. Szombaton délután a Puskás Arénában nem ez fog dönteni.
