Bozóky elégedetlen az MLSZ munkájával

Gyakorlatilag mandátuma felénél tart Bozóky Imre, az MLSZ 1999 szeptemberében megválasztott elnöke, s ma beszámol a szövetség rendes évi közgyűlésén labdarúgásunk helyzetéről. Az elnök beszélgetésünk során egyebek mellett azt mondta, nem lehet elégedett a szövetség munkájával, mert a játék alig-alig lépett előre.

- Ha értékelnie kellene az elmúlt két évet, mit emelne ki?
- Igazából éppen az értékelés lesz a pénteki közgyűlés feladata. Megvizsgáljuk a mérleget, hogyan gazdálkodtunk, miként feleltünk meg a közhasznúság követelményeinek.

- Nyilván minden rendben, mert egy ilyen beszámoló általában maga a tömény unalom, és el is szokták fogadni. Arról nem is beszélve, hogy papíron nem nehéz bebizonyítani, hogy milyen óriásit fejlődött a magyar futball.
- Na, éppen ez a baj, hogy a játék alig-alig lépett előre. Miközben azzal valóban elégedettek lehetünk, hogy nincsenek a szövetségnek anyagi gondjai, nemzetközi megítélésünk a botrányok után ismét pozitív, sikerrel szerveztük át a bajnokságot, szétvált az amatőr és profi futball, de a játék színvonala és a válogatottak szereplése változatlanul elszomorító. Ezzel együtt, amit végeztünk, alap lehet a továbblépéshez.

- Az újabb száz évhez, hiszen, gondolom, a jelentésben benne van, hogy sikeres volt a centenáriumi ünnepségsorozat.
- Valóban sikeres volt a sorozat, hiszen eljött hozzánk a világfutball vezérkara, nálunk játszott a német válogatott, könyv és emlékmű készült a múltnak adózva.

- És tegyük hozzá, alig volt sértődés.
- Egy-kettő akadt, mint például Buzánszky Jenő esete. Az aranycsapat védője ugyanis azt sérelmezte, hogy a neve kis betűkkel került a szobor talapzatára, Várady Bélát meg kifelejtették a centenáriumi emlékkönyvből. Bosszantó, de úgy látszik, hiba nélkül egyelőre semmi nem megy a magyar fociban.

- De a hibákért már nem az MLSZ-t szidják. Valahogy színtelen, szagtalan lett a szövetség, s míg korábban még egy téves bírói ítéletért is az MLSZ-t átkozták, manapság már úgy tekintenek rá, mint aminek szinte semmi köze nincs a magyar futballhoz.
- Szidnak azért bennünket még eleget, s nemegyszer joggal. De annyi volt a változás, annyi új dolog történt, hogy a megvalósítás során szinte törvényszerűen csúsztak be hibák.

- Pedig minden jogot leadtak a ligáknak vagy az alszövetségeknek, és ezzel leadták a felelősséget is, s amint valaki reklamál, akkor rögtön másra lehet mutatni.
- Az igaz, hogy a liga szervezi a bajnokságot és mindent, ami vele jár, így a szidalomból is kijut neki. De a Magyar Kupa, a válogatott és az utánpótlás-nevelés változatlanul a szövetség kompetenciájába tartozik. Egyébként korrekt az együttműködésünk a ligákkal, s úgy érzem, ha hamarabb lépünk, még zökkenőmentesebb lehetett volna az átállás erre az új szervezeti formára.

- A kupa olyan, amilyen, ez évtizedek óta alig változik, de a válogatott és az utánpótlás, ha még lehet, folyamatosan romlik. Mit tudtak az új kapitányon kívül felmutatni a válogatottnál?
- Be kell vallanom, keveset. Legfeljebb annyit, hogy változatlanul rang a válogatottság.

- Miközben nem tudnak mit kezdeni a Sebők-botránnyal. Miért nem tudhatjuk meg, hogy valóban kilógott-e a védő az edzőtáborból avagy sem?
- Mert mi nem vagyunk nyomozók, s az eset, ha megtörtént egyáltalán, megítélésünk szerint a szövetségi kapitány hatáskörébe tartozik.

- Erre mondja aztán az új kapitány, és teljes joggal, hogy ez még a Bicskei-időszak botránya.
- Gellei nem mondhat és nem tehet mást, őt az érdekli, hogy nála hogyan viselkednek és mit nyújtanak a játékosok.

- Ez igaz is, csak mintha túlmutatna önmagán az egész, mert valahogy minden felelősség alól így bújik ki az ön által vezetett MLSZ. És mindig az az ember érzése, mintha háttéralkuk során dőlnének bizonyos kérdésben.
- Kivel alkudoznánk Sebők-ügyben?

- Nem is erre gondoltam, hanem arra, mintha a kapitányválasztás is a háttérben dőlt volna el, vagy az utánpótlás-kapitány kinevezésének körülményeit is sűrű homály fedi. Mintha azért késlekednének, mert közben alkudoznak valakikkel valamiért.
- Az túl hivatalosan hangzik, hogy nem szeretnénk elkapkodni a dolgot, de valóban ez az igazság. Tájékozódunk, van időnk rá, nem szeretnénk semmit elkapkodni.

- Akkor mondok mást. Beindult az utánpótlás-nevelő Bozsik program, ám még mindig nem tudott felállni az irányító vezérkara, az úgynevezett Futballakadémia. Mindenki azt mondja, azért nem, mert nem tudtak megállapodni a sportminisztériummal a vezető személyéről.
- Valóban vannak viták, de ennél talán fontosabb, hogy a program elindult. Végre minden megyében van már gazdája a gyerekfocinak, és országosan teljes siker volt három korosztály, a tizenegy, kilenc- és hétéves gyerekek tornája. Az akadémia vezetősége, a kilenctagú testület hamarosan feláll, ám az a lényeg, hogy a gyerekek, fiúk és lányok futballozzanak.

- Megvan már, hogy a kilencből hány tagot delegál a minisztérium és hányat az MLSZ?
- Megegyezünk. Nem szervilizmusból, csupán a magyar futball érdekében. Be kell látnunk, ez az utolsó esélye a magyar futballnak, hiszen állami támogatás nélkül már összeroskadtak volna a stadionok, szinte halott lenne a játék. De viták mindig lesznek, hozzátartoznak a futballhoz, s mi szeretnénk ezeket minél kisebb füsttel lezárni. Még akkor is, ha néha nagyobb publicitást kapnak, mint maga a labdarúgás.

- Kis futball, kis publicitás.
- Azon dolgozunk, hogy nagyobb legyen.

Kiss László

Korábban:

Bozóky: "Új utakat kell keresni"