Homály fedi a leedsi edzőváltás okait

Pár héttel ezelőtt még úgy tűnt, hogy az angol pontvadászat lesz az egyetlen az öt topliga közül, ahol egyik klub sem cserél edzőt a nyáron, ám a Leeds United végül megszakította ezt az örvendetes tendenciát. A yorkshire-i egyesület nagy meglepetésre menesztette trénerét, David O'Learyt, mégpedig a klub elnöke, Peter Ridsdale szerint azért, mert az egyesület a nagy anyagi áldozatok ellenére sem nyert semmit. A jól értesültek szerint viszont O'Learynek azért kellett távoznia, mert nem nagyon akart megválni legjobb játékosaitól.

A klub, amely 2000-ben még a harmadik helyen végzett a bajnokságban (és bejutott a Bajnokok Ligája elődöntőjébe is), egymás után immár másodszor csúszott le a BL-ről, s mindennek kedvezőtlen hatásait már a pontvadászat közben lehetett érezni. A Leeds ugyanis 2001 második felében 13,8 millió fontos veszteséget termelt, amelynek nagy része játékosvásárlásokból állt, és miután biztossá vált, hogy a gárda ismét csak az UEFA-kupában szerepelhet majd, vagyis a bevételek jóval alacsonyabbak lesznek a tervezettnél, nyilvánosságra is hozták: a nyáron mindenképpen el kell adni pár focistát annak érdekében, hogy anyagilag rendeződjön a Leeds helyzete.

Ez abból a szempontból nem jelentett problémát, hogy szinte alig volt olyan leedsi focista, aki iránt nem érdeklődtek más klubok, a drukkerek azonban valószínűleg nehezen fogadták volna el, ha a vezetőség a fél csapatot eladja. Ráadásul éppen a két legnagyobb közönségkedvenc, Lee Bowyer és Rio Ferdinand az a két futballista, akikkel a legnagyobbat lehetne "kaszálni". Bowyer eladása azért is igen valószínű, mert a középpályásról az elmúlt szezonban nem csak a futballtudása miatt cikkeztek.

A bírósági ügye miatt rövidebb pihenőre kényszerült labdarúgó visszatérését követően, februárban ismét a lelátóra kényszerült, mert belekönyökölt egyik ellenfelébe, no meg az idén nem tudta azt a teljesítményt nyújtani, amiért sokan a válogatottba követelték. Ez persze még nem adna okot az eladására, az viszont már annál inkább, hogy nem volt hajlandó meghosszabbítani jövő nyáron lejáró szerződését. Éppen ezért a klub átadólistára tette a focistát, vagyis kirakta rá az "Eladó" táblát. Egyelőre azonban egy egyesület sem jelentkezett be érte, úgy látszik, senki sem akar egy problémás focistát igazolni, legyen bármilyen jó játékos is.

Ferdinanddal kapcsolatban már a vébé előtt megjelentek a találgatások az újságokban, a válogatott védőt a Manchester Unitednek "adták el" a különböző bulvárlapok. A dolog olyan komoly volt, hogy a két egyesület közös nyilatkozatot adott ki, amelyben hangsúlyozták: szó sincsen semmiféle megegyezésről a Leeds és a MU között. Azt persze nem tették hozzá a felek, hogy egyelőre...

Riónak a világbajnokságon nyújtott kiváló teljesítménye nyomán ugyanis az átigazolását hangoztató pletykák egyre erősebbek lettek és sokan már a végleges vételárat is tudni vélték, amely harmincmillió fontra rúgott volna. Június közepén a Leeds United elnöke, Peter Ridsdale többször is kijelentette, Ferdinand nem távozik az Elland Roadról, miközben azonban a csapat edzője, David O'Leary állítólag azt nyilatkozta: megfelelő ajánlat esetén a hátvédet is eladhatják.

Ehhez képest, amikor egy héttel később az egyesület és O'Leary útjai különváltak, már mindenki abban látta a válás okát, hogy a tréner nem akarta elengedni a középhátvédet. A klub elnöke szerint egész egyszerűen a sikertelenség okán bontották fel a szakvezető szerződését. Ferdinand eladásáról az egyesület első embere pedig a következőt mondta. "Riót még hároméves szerződést köti a Leedshez, és eszünk ágában sincsen eladni őt. Arról nem is beszélve, hogy kontraktusában szerepel egy záradék, amely szerint nem mehet egy másik Premier League-es klubhoz."

A helyzet tehát nem valami egyszerű, és az igazságot valószínűleg csak a két fél, Ridsdale és O'Leary tudja, annyi azonban bizonyos, hogy a Leedsnek új edzőt kellett keresnie. Az egyesület egy olyan szakembert szeretett volna szerződtetni, akinek megvan a kellő tapasztalata ahhoz, hogy igazi élcsapatot faragjon a gárdából, és a legszívesebben a skót Celtic FC mesterét, Martin O'Neillt látták volna a kispadon. Szó se róla, az északír tréner eddig mindenhol sikeres volt, a Leicester Cityt éveken keresztül benntartotta a legjobbak között, sőt két ligakupát is nyert a csapattal, Skóciában pedig megtörte a Rangers FC egyeduralmát, és a Keltákkal két bajnoki címet szerzett.

O'Neillt azonban szerződés kötötte a glasgow-iakhoz, és nem is akarta otthagyni a Celticet. Hasonló volt a helyzet a Middlesbrough FC szakvezetőjével, Steve McClarennel is, Guus Hiddink pedig - aki a vébén a dél-koreai csapattal a negyedik helyen végzett - már elígérkezett a PSV Eindhovenhez. A végső megoldás így Terry Venables lett, aki edzői pályafutása során volt angol és ausztrál szövetségi kapitány, irányította az FC Barcelonát és a Tottenham Hotspurt, legutoljára pedig a Middlesbrough-t mentette meg a kieséstől.