1975. június 15-én született Las Palmas szigetén, első klubja a helyi egyesület, az UD Las Palmas volt, és az 1994-95-ös szezonban már a B csapatban szerepelt. A következő idényben már a nagyok között is bemutatkozhatott, és 1997-ben az élvonalbeli RCD Mallorca vette meg, ahol kiváló idényt produkált. Nem is maradt az akkor még kiscsapatnak számító Mallorcában, hiszen a nagy terveket szövögető Atlético Madrid vette meg. Valerón azonban hiába futballozott nagyszerűen (időközben a válogatottban is bemutatkozhatott), az Atlético 2000 nyarán elbúcsúzott az élvonaltól. Neki azonban nem kellett vele tartania a másodosztályba, hiszen a Deportivo megvette őt, s ezzel a transzferrel mindenki jól járt.
A kiváló képességekkel megáldott játékmester fontosságát leginkább az jelzi, hogy szeptemberben elszenvedett súlyos sérülése után a Deportivo korántsem tudta azt a látványos támadófutballt nyújtani, mint Valerónnal a soraiban. A középpályás leginkább tavasszal volt csúcsformában, az előző idényben elért mindkét találatot ekkor szerezte, és ezen kívül számtalan assziszttal járult hozzá, hogy Diego Tristán gólkirályi címet szerezzen a Primera Divisiónban, a Depor pedig megnyerje a Spanyol Kupát. Természetesen a világbajnokságon is jelen volt, sőt, a hispánok első találkozóján a szlovének ellen parádés gólt szerzett. A következő csoportmeccsen, Paraguay ellen már gyengébben futballozott, le is cserélték, Dél-Afrika ellen pedig végig a kispadon kucorgott. Az írek elleni nyolcaddöntőt ismét csak végigjátszotta, átlagos teljesítménnyel, a büntetőpárbajban viszont magabiztos volt. Korea ellen viszont megint rosszabbik oldalát mutatta.
A vébét követően sem futballozott rosszul, a görögök elleni Eb-selejtezőn például gólt szerzett a címeres mezben, és a Deporban is remekelt, egészen addig, amíg a Valladolid védője, Juan Manuel Pena csúnyán le nem rúgta. Azóta nem lépett pályára, és idén valószínűleg már nem is fog.