Ötvenéves a 6-3

November 25-én, kedden lesz ötven éve, hogy a magyar labdarúgó-válogatott világszenzációt jelentő 6-3-as győzelmet aratott Anglia legjobbjai felett a Wembley-stadionban. Visszatekintés az évszázad mérkőzésére, a magyar sport egyik legendás csúcsteljesítményére korabeli tálalással, visszhangokkal, statisztikával, mindennel.

Bozsik József
Született: 1925. november 28.
Elhunyt: 1978. május 31.
Válogatottság/gól: 101/11

Labdarúgó-pályafutása a kispesti grundon kezdődött, majd 1942 és 49 között a Kispesti AC-ben folytatódott. Ezután, 1962-es visszavonulásáig az egyesület jogutódjának, a Budapesti Honvédnak volt meghatározó játékosa. Tökéletes technikai képzettség, ötletgazdagság, taktikai érettség és kiváló irányítókészség jellemezte a támadófedezet - mai nevén középpályás - játékát. Ötször nyert bajnokságot a Honvéddal (1949-50, 1950, 1952, 1954, 1955), s 447 bajnoki mérkőzésen lépett pályára.

A világháború miatt viszonylag későn, 22 évesen ölthette magára először a címeres mezt: 1947. augusztus 17-én az Üllői úton rendezett Magyarország-Bulgária (9-0) mérkőzésen mutatkozott be a válogatottban. Az 1952-es helsinki olimpián aranyérmes lett. Bozsik pályafutásának csúcsa az "évszázad mérkőzése", a londoni Wembley-stadionban 1953. november 25-én 6-3-as magyar győzelemmel végződött meccs volt. Egy gólt lőtt, ráadásul ő volt a mezőny egyik legjobbja. Úgy cselezett, hogy jobbra-balra dőltek az angolok mellette. A népstadionbeli visszavágón is hasonlóképpen játszott (7-1), s társaival együtt valóságos nemzeti hős lett.

Az 1950-es évek első felében a világ legkiválóbb jobbfedezetének tartották. Bozsik 1953-ban tagja volt az olaszok elleni Európa-kupa-döntőt megnyerő csapatnak, de az 1954-es berni világbajnokság döntőjében elszenvedett vereség után (2-3) kissé megtört az ő pályája is. Másokkal ellentétben nem emigrált, hanem itthon maradt, és talpra állt. Az 1955-56-os nemzetközi Aranylabda-szavazáson hatodik helyen végzett, 1958-ban a válogatottal részt vett a svédországi világbajnokságon.

1962. április 18-án a Népstadionban 80 ezer néző előtt góllal búcsúzott a válogatottól Uruguay ellen. Bozsik "Cucu" - ahogy mindenki becézte - százegyedszer öltötte magára a címeres mezt. Válogatott pályafutása alatt 101 mérkőzéséből 67 győzelemmel, 17 döntetlennel, 17 vereséggel végződött. Ő az egyetlen magyar labdarúgó, aki elérte, sőt át is lépte az álomhatárt.

Visszavonulása után sem lett hűtlen a Honvédhoz: az 1960-as években a labdarúgó-szakosztály elnökeként, majd vezetőedzőként tevékenykedett. 1974 szeptemberében egy mérkőzés erejéig a magyar válogatott szövetségi kapitánya is volt. 1986. október elsején - Magyarországon először történt ilyen -
róla nevezték el a kispesti Honvéd-stadiont. Fia, Péter szintén labdarúgó, majd sikeres futballedző lett.

Buzánszky Jenő
Született: 1925. május 4.
Válogatottság/gól: 49/0

274 bajnoki és 48 válogatott találkozón szerepelt, tagja volt az 1952-ben olimpiai bajnok, 1954-ben vb-ezüstérmes csapatnak. 1945-46-ban elvégezte a MÁV Vasúti Tisztképzőt, 1964-ben szakedzői oklevelet szerzett a Testnevelési Főiskolán. Kezdetben a MÁV-nál, majd 1947-től 1978-ig a Dorogi Szénbányáknál dolgozott. Sportolói pályafutását a Dombóvári Vasutasnál kezdte, azután a PVSK,
később a Dorogi Bányász játékosa volt.

Összesen 274 NB I-es mérkőzésen futballozott. 1952-ben, Helsinkiben tagja volt az olimpiai bajnokcsapatnak, 1954-ben ezüstérmet nyert a svájci világbajnokságon. 1960 és 1973 között edzősködött. Az 1990-es években különböző vezetői posztot töltött be a Magyar Labdarúgó Szövetségben.

Budai László
Született: 1928. július 19.
Elhunyt: 1983. július 2.
Válogatottság/gól: 39/10

Az FTC, az ÉDOSZ és a Bp. Honvéd csapatában szerepelt. A jobbszélső posztján híresek voltak pontos beadásai, amelyekből Kocsis Sándor számos nagyszerű gólt ért el. 1949 és 1959 között 39-szer volt válogatott, részese 1952-ben az olimpiai győzelemnek, valamint az 1954-es vb-n az ezüstéremnek. Pályafutásának befejeztével edzőként tevékenykedett. Nevét viseli az NB1/B-ben szereplő REAC pályája.

Czibor Zoltán
Született: 1929. augusztus 23.
Elhunyt: 1997. szeptember 1.
Válogatottság/gól: 43/17

A Ferencvárosban, a Csepelben, majd a Bp. Honvéd csapatában kétszer is magyar bajnokságot nyert, s 1955-ben ő lett a gólkirály. Tagja volt az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet, az 1954-es svájci világbajnokságon "csak" ezüstérmet nyert válogatottnak. Az akkor világverő, legendás Aranycsapat balszélsőjeként 43-szoros válogatott volt, s 17 gólt szerzett a nemzeti tizenegyben. Az 1956-os októberi forradalom idején csapata külföldi túrájáról nem tért haza, előbb az AS Roma, majd 1958-tól az FC Barcelona csapatában szerepelt: kétszer nyert bajnokságot és egyszer Spanyol Kupát.

Negyvenkét évvel ezelőtt szerepelt a BEK-döntőben, a Benficától 3-2-re kikapott a katalán együttes, ő és Kocsis Sándor szerezte a Barcelona két gólját. Később még játszott az Espanyol és az Austria Wien együttesében is. Visszavonulása után Spanyolországban élt, és egy kávézót vezetett. 1990-ben hazatelepült, és Komáromban haláláig segítette a helyi labdarúgást.