Fernando Henrique Dos Anjos (1983. XI. 25., kapus):
A Fluminense hálóőre csak a csoportmérkőzéseken védett a világbajnokságon, utána át kellett adnia a helyet Jeffersonnak. Persze már így is több lehetőséget kapott, mint az év elején a korosztályos Copa Américán, ahol végig a kispadon csücsült. Érdekesség, hogy bár Sao Paulo államban született (egészen pontosan Bauru városában), ám mégis rióban futballozik. Klubjában még nem ő számít az első számú portásnak, de már bemutatkozott a felnőttek között. A vébé előtt 11-szeres válogatott volt, tagja volt a nyáron a Pán-amerikai Játékokon ezüstérmet szerzett brazil gárdának.
Jefferson de Oliveira Galvao (1983. I. 2., kapus):
A csoportmeccseken még nem ő védett, ám az egyenes kiesés szakaszban végig ő állt a kapu előtt, akárcsak az év elején az U20-as Copa Américán, illetve a nyári Pán-amerikai Játékokon. A másodosztályú Botafogo játékosa, amellyel az idén kiharcolta a feljutást a legjobbak közé. Érdekes, hogy bár sao paulói születésű, mégis rióban futballozik.
Andrey Nazario Afonso (1983. XI. 9., kapus):
A válogatott harmadik számú kapusa a kispadról nézhette végig a világbajnokságot, nem volt szükség szolgálataira. Az egyedüli játékos a keret tagjai közül, akik klubjában nem a felnőttek között szerepel, Andrey jelenleg a Grémio korosztályos csapatának kapuját védi.
Daniel Alves da Silva (1983. V. 6., hátvéd):
Egyike a válogatott kevés légiósainak, a korosztályos Copa Américán figyeltek fel rá, ahol a csapat egyik legjobbja volt. Korábban a Bahiában futballozott, amelynek színeiben már 2002-ben bemutatkozott a felnőttek között, sőt az országos bajnokságban egy gólt szerzett. Ebben az évben tagja volt a touloni tornán szerepelt brazil együttesnek. Az FC Sevilla januárban még csak kölcsönbe szerezte meg, ám az előző bajnokság második felében olyan jó teljesítményt nyújtott (összesen 14 találkozón szerepelt, bár többnyire csak csereként), hogy a nyáron végleg megvették. Az ősszel fantasztikus formában futballozott az andalúz gárdában: papíron ugyan jobbhátvédként szerepel, ám a legjobb brazil hagyományoknak megfelelően a teljes oldalt bejátssza, rengeteget megy előre a támadásokkal. Mindezt a Real Madrid ellen góllal is bizonyította, és a meccs után rögtön felröppentek olyan híresztelések, hogy a királyi gárda bejelentkezett érte. A Sevilla nagyon megérezte, hogy el kellett őt engednie a vébére, ahol Daniel egyetlen percet sem hagyott ki, és a torna harmadik legjobb játékosának választották meg. Fiatal kora ellenére már házas ember.
Eduardo Alcides (1983. III. 13., hátvéd):
A torna idején még a Schalke 04 játékosa volt, azóta viszont visszatért anyaegyesületéhez, a Bahiához. Már fiatalon felfigyeltek rá hazájában, rendszeresen ott volt a 17 éven aluliak válogatottjában is, amellyel 2001-ben megnyerte a hagyományos salernói nemzetközi tornát, majd Angliában is megnyert egy hasonló viadalt. A Schalke a nyáron vette őt kölcsön, Jupp Heynckesnek megtetszett a gyors, erőszakos középhátvéd, aki pedig korábban egy súlyos sérülés miatt nyolc hónapot kénytelen volt kihagyni. A szezon elején meglepően sok lehetőséget kapott a gelsenkirchenieknél, rögtön az első fordulóban a kezdők között volt, és tíz meccsből haton szerepelt, ám ezt követően kimaradt a csapatból. A vébén egyetlen percet sem hagyott ki, biztos pontja volt a gárda védelmének. A Schalke szerette volna megtartani, ám klubja túl sokat kért véglegeses megvásárlásáért, így visszaküldték Brazíliába, de nem valószínű, hogy sokáig itt fog maradni. Ő is tagja volt a Pán-amerikai Játékokon szerepelt gárdának.
Adaílton José dos Santos Filho (1983. IV. 16., hátvéd):
A Vitória Bahia játékosa, és az idei bajnokságban rendszeresen ott is volt az első csapatban, olyannyira, hogy négy gólt ért el a pontvadászatban. Az év elején a korosztályos Copán még nem volt a válogatott tagja, a nyáron Pám-amerikai Játékokon viszont már szerepelt a csapatban. Mindössze négyszeres U20-as válogatott volt a vébé előtt, ehhez a világbajnokságon még hetet tett hozzá, vagyis egyik meccsről sem hiányzott, sőt egyetlen percet sem hagyott ki. A csehek elleni csoportmérkőzésen nagyon fontos gólt ért el, ez volt az első találata a címeres mezben.
Dyego Rocha Coelho (1983. III. 22., hátvéd):
Ő sem volt ott az év elején a Copa Américán, ám az idei bajnokságban olyan teljesítményt nyújtott, hogy már a nyáron bekerült a válogatottba, a Pán-amerikai Játékokon is szerepelt. Sao Paulo városában látta meg a napvilágot, és a Corinthiansban kezdett el futballozni, amellyel az év elején megnyerte a paulista pontvadászatot. Az országos bajnokságban júniusban, az Atlético Mineiro elleni hazai találkozón debütált, és összesen 11 mérkőzésen lépett pályára, de ez is elég volt a számára ahhoz, hogy két gólt szerezzen, mindkét találatot a 39. fordulóban, az Atlético Parananense ellen érte el. A vébén csak az ausztrálok elleni csoportmeccsen szerepelt, igaz ott kezdőként.
Adriano Correia Claro (1984. X. 26., hátvéd):
Szülővárosának csapatában, a Coritibában kezdte pályafutását, és azóta is ott futballozik. 1999-ben és 2000-ben is korosztályos állami bajnokságot nyert, tavaly pedig már a felnőttek között szerepelt. Az U20-as Copán nem játszott, a vébére viszont bekerült a válogatott keretbe, ahol aztán mindegyik meccsen pályára lépett.
Gabriel Dos Santos Nascimento (1983. III. 5., hátvéd):
Ő kapta a legkevesebb játéklehetőséget a világbajnokságon, csupán az argentinok elleni elődöntőn állt be, akkor is csak három percre. Klubjában, a Ponte Pretában viszont rendszeresen ott van a kezdők között, és idén egy gólt is szerzett a bajnokságban a Paysandú ellen.
Renato Assis Da Silva (1983. VII. 26., hátvéd):
Ő sem játszott valami sokat, csupán a japánok elleni negyeddöntőn cserélték be 24 perc erejéig. Korábban sem szerepelt a válogatottban, a vébére került be a keretbe. A Goiás futballistája, klubjában az idén kapott profi szerződést.