Elöl és hátul is gólerős a Bochum védelme

Bochumban tisztában voltak vele, hogy az előző szezon parádés szereplését valószínűleg nem tudják megismételni, ráadásul a távozó kulcsemberek pótlása sem lesz egyszerű, de arra valószínűleg nem gondoltak, hogy hét forduló után a gárda közelebb lesz a kieső helyekhez, mint az élcsoporthoz. Érdekesség, hogy bár a legnagyobb változás a támadórészlegben történt, a problémák mégsem itt, hanem a védelemben vannak, elvégre a gárdánál több gólt egyetlen csapat sem kapott a Bundesligában.

A 2002-es feljutás óta a bochumiak egyre-másra szállították a meglepetéseket: újoncként a remek eredménynek számító kilencedik pozícióban végeztek, ráadásul a spanyol Thomas Christiansen személyében gólkirályt adtak a Bundesligának, a legutóbbi pontvadászatban pedig a szenzációt keltő ötödik helyen zártak, és ezzel kiharcolták az UEFA-kupában való indulás jogát. Ráadásul mindezt látványos támadófutballal érték el, aminek köszönhetően a csapat rendkívül népszerű lett a semleges szurkolók körében.

Természetesen a várakozáson felüli szereplés hátulütője sem kerülte el a gárdát, jelesül hogy a legjobb focisták iránt rendkívül megnőtt a kereslet, és Peter Neururer edző nem is tudta maradásra bírni sztárjai egy részét. A középhátvéd Frank Fahrenhorst a Werder Bremenbe, az iráni csatár, Vahid Hasemian a Bayern Münchenbe, míg a jobbszélső Paul Freier a Bayer Leverkusenbe szerződött, vagyis mindhárom futballista abszolút élcsapathoz távozott.

A bochumi szakvezetés azonban rendkívül tudatosan készült erre a játékoskiáramlásra (amelybe a dél-afrikai Delron Buckley távozása is beleillett), és már jó előre megegyezett az új szerzeményekkel. Akadt olyan focista, aki már januárban tudta, hogy a nyáron a Ruhr-stadionban folytatja pályafutását, és az utolsó új szerzemény, a leverkuseni Christoph Preuss is a felkészülési időszak utolsó napjaiban érkezett, minden adott volt tehát ahhoz, hogy Neururer idejében összekovácsolja a szerinte ideális kezdő tizenegyet.

Ehhez képest azonban a bochumiak még a kissé visszafogottabb várakozásokat is alulmúlták. A szakmai vezetés ugyan a szezon előtt kijelentette, hogy az első tízbe kerüléssel már maximálisan elégedett lenne, de egyelőre még ez is távolinak tűnik, mert a csapat hét forduló után a 14. helyen áll, mindössze egy győzelemmel. A rúgott gólok számával még nem lenne túlságosan nagy probléma, hiszen a bochumiak már 12 alkalommal voltak eredményesek, és csupán két olyan bajnokijuk akadt, amelyen ne szereztek volna legalább két gólt, a védelem viszont pocsékul szerepel: a hét mérkőzésen kapott 15 találat nagyon sok, ennél többet egyetlen élvonalbeli gárda sem kasszírozott.

Mindez azért is érdekes, mert Neururernek összeállítási problémái csak a csatársorban vannak, a védelem, illetve a középpálya eddig szinte egyáltalán nem változott. Ez persze nem meglepő, hiszen az előző idényben is szinte kőbe lehetett vésni a kék-fehérek kezdő tizenegyét, és ez most csak annyiban változott, hogy a támadósorban a mesternek a bőség zavarával kell szembenéznie.

A védelemben a Sören Colding, Raymond Kalla, Alexander Knavs, Philipp Bönig kvartett futott ki mind a hét bajnokin a pályára, a középpályán pedig a Marcel Maltritz, Tomasz Zdebel, Dariusz Wosz trió csak a legutóbbi fordulóban nem állt össze, amikor Woszt sérülése miatt Preuss pótolta. A csatársorban azonban már sokat variált a szakvezető, részben kényszerű okokból is. Az első fordulóban a Hertha BSC ellen például kipróbálta a kétcsatáros szisztémát, de hamar belátta, hogy ez nem az igazi, és már a szünetben visszaállt a megszokott, háromcsatáros rendszerre.

Ebben a taktikában a középcsatár szerepkörét az 1. FC Kaiserslauterntől leigazolt Vratislav Lokvenc örökölte Hasemiantól, de a cseh egyelőre csalódást okoz: hét mérkőzés alatt mindössze egyetlen találatra volt képes, és a kombinatív játékból is sokkal kevésbé veszi ki a részét, mint elődje, márpedig a Bochumnak az előző idényben éppen ez volt a fő erőssége. Ennek ellenére a cseh eddig mindegyik összecsapást végigjátszotta, a szélsők posztján azonban nagy a rotáció.

A jobb oldalon legtöbbször Preuss szerepelt, de játszott ebben a pozícióban a dán Tommy Bechmann is, akit alaphelyzetben balszélsőnek igazoltak. A szezon elején a bal oldalon egy másik dán, Peter Madsen szerepelt, aki azonban megsérült, és helyén nemcsak honfitársa, de a cseh Filip Trojan is játszott már. Úgy tűnik, az állandó cserélgetés nem tesz jót az együttesnek, de ezzel együtt a támadórészleg annyi gólt hozott össze, amennyivel meccseket lehetett volna megnyerni - ha a védelem nem kasszíroz még többet. Figyelemre méltó tény, hogy a csapat eddigi legeredményesebb focistája viszont egy védő, a kameruni Kalla, aki már három találatnál tart: talán ha csak a védekezéssel törődne, és a gólszerzést rábízná a csatárokra, akkor jobban járna a csapat.