1991-92: Disztl bajnok, Dzurják gólkirály lett

A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottság elérése után szerződhetett profiegyüttesbe az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején elindultak, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be. Tekintsük át a magyar légió 1991-92-es történetét!

Kozma Istvánnak nem sikerült a bennmaradás Skóciában, a magyar középpályás együttese, a Dunfermline Athletic az utolsó helyen végzett a bajnokságban. Kozma 23 bajnokin szerepelt a csapatban, gólt nem szerzett.

Boda Imre is ugyanabban a klubban szerepelt, mint egy évvel korábban, ám ezúttal sokkal kevesebb lehetőséget kapott az OFI Krétában: mindössze négy mérkőzésen lépett pályára. Az egy évvel korábban még csak feltörekvő ifistának számító Nikosz Mahlasz kiszorította a csapatból.

Sokkal jobb szezont zárt viszont az Apollon Athén középpályása, Katzenbach Imre, aki nagy meglepetésre az ötödik helyet szerezte meg csapatával, és ehhez tíz góllal járult hozzá, amivel Arisztidisz Karasszavidisszel együtt házi gólkirály lett. Különösen szilveszter környékén ment remekül a magyar focistának a játék: december 29-én az Olimpiakosz ellen volt eredményes (a végeredmény 2-2 lett), majd január 4-én a Panathiniakosz elleni, idegenbeli 2-1-es győzelemből vette ki a részét góllal.

Dél-Európánál maradva, Cipruson is akadt magyar siker, hiszen Dzurják József az Omonia Nicosia színeiben gólkirályi címet szerzett a szigetországban. A nicosiai klub ugyan csak negyedik lett a pontvadászatban, de Csöpire nem lehetett panasz, 23 bajnokin 21 alkalommal volt eredményes, és különösen a Nea Szalamina Famaguszta ellen ment neki a játék, hiszen mindkét mérkőzésen mesterhármast ért el. Egy másik dél-európai szigetországban is találhattunk magyar focistát, a máltai St. Andrews színeiben Handel György rúgta a labdát, három alkalommal az ellenfél hálójába is.

A végére maradt a finn légió, amely az előző esztendőhöz képest egy fővel nőtt, hiszen Emmer László a Porin Pallotoverithez, közismertebb nevén a PPT-hez igazolt - ez a klub manapság FC Jazz néven szerepel. A középpályás nem sok lehetőséget kapott, mindössze 11 bajnokin játszott, és nem is tudott betalálni, ellentétben Kajdy Györggyel, aki a Turun PS-ben kilenc gólt ért el. Nem sokkal maradt el tőle Gruborovics Tibor, aki az MP-ben hétszer talált be, és csapatával ezüstérmet szerzett. Az MP az UEFA-kupában is szerepelt, de a Szpartak Moszkva túl erős ellenfélnek bizonyult a számára. A Katona Györggyel felálló FC Haka bronzérmes lett, és a magyar csatár hat góllal járult hozzá a harmadik helyezés megszerzéséhez.