Ketten az ötvenből - Dellasz, Mista

A France Football immár hagyományosan közzéteszi azon ötven játékos listáját, akiket érdemesnek tart a legjobb Európában futballozó játékosnak járó díjra, az Aranylabdára. A trófea győztesét december 14-én hirdetik ki, addig is szeretnénk bemutatni az ötven jelöltet, némi esélylatolgatással fűszerezve.

Miguel Ángel Ferrer 1978. november 2-án született Caravacában, ám a labdarúgás alapjaival már a fővárosban, a Realnál ismerkedett meg. A sportbéli keresztségben Mista nevet kapott támadó 17 esztendősen a királyi gárda C csapatában szerepelt, és az 1996-97-es szezonban kilenc alkalommal volt eredményes a spanyol harmadik vonalban.

A következő idényt már a tartalékoknál kezdte, és itt is remekül ment neki a játék, hiszen itt megduplázta góljainak számát - igaz, továbbra is csak a Segunda B-ben futballozhatott, lévén a Real B időközben kiesett. Hiába nyújtott azonban kiváló teljesítményt, szinte semmi esélye nem volt arra, hogy feljusson az első csapathoz, éppen ezért szívesen távozott volna Madridból, és érdeklődőben nem is volt hiány: a CD Tenerife hívta, ám Mista szerződésében hatalmas lelépési összeg szerepelt.

Ebből aztán hosszas jogi huzavona keletkezett, de a csatár végül a Tenerifében kötött ki, ám a kieséstől nem tudta megmenteni a csapatot. A másodosztályban két egymást követő szezonban is kilencszer volt eredményes, ám a 2000-2001-es idényt már csak kölcsönben töltötte a városban, ekkor ugyanis már a Valencia focistájának számított. 2001 nyarán csatlakozott a klubhoz, és az öt góllal járult hozzá ahhoz, hogy a gárda bajnoki címet nyerjen.

A későbbi pontvadászatban egyre több lehetőséget kapott, és ezt gólokkal hálálta meg.
Az előző idényben valószínűleg pályafutása legjobb formájában futballozott, és ez a tavasszal is meglátszott. Az első idei bajnokiján rögtön betalált a Villarreal ellen, és később sem fukarkodott a gólokkal.

A Mallorca ellen mesterhármast ért el, kettőt vágott az Atlético Madridnak, a többi meccsen pedig egyesével pötyögtette a gólokat. A tavaszi szezonban így tízszer volt eredményes a Primera Divisiónban, összességében pedig 19 találattal zárta a bajnokságot - na meg egy aranyéremmel. Az UEFA-kupában eleinte kevesebbet játszott, bár a nyolcaddöntőben betalált a Genclerbirligi ellen, de a végső fázisban már ő volt a csapat első számú csatára.

A Villarreal elleni elődöntőn ő szerezte a továbbjutást érő találatot, majd a fináléban is eredmény volt, és az UEFA a döntő legjobb játékosának választotta. Ez sem volt azonban elég ahhoz, hogy bekerüljön a spanyolok Eb-keretébe, igaz, így kihagyta a csúfos kudarccal végződött kontinensviadalt.

A nyáron aztán hátrébb sorult a rangsorban a Valenciánál, egyrészt az új igazolások miatt, másrészt azért, mert először elutasította a klub szerződéshosszabbítási ajánlatát - kontraktusa ugyanis 2005-ig volt érvényes, és nem akarták ingyen elveszíteni a nyáron. Végül mégis aláírt 2007-ig a Valenciához, de az ősszel ennek ellenére sem számít alapembernek, többnyire csak csere, és eddig csupán egy gólt ért el. Az ötvenes listára a remek tavaszi idény, na meg az UEFA-kupa-döntő miatt került fel.