Ketten az ötvenből - Lampard, Giuly

A France Football immár hagyományosan közzéteszi azon ötven játékos listáját, akiket érdemesnek tart a legjobb Európában futballozó játékosnak járó díjra, az Aranylabdára. A trófea győztesét december 14-én hirdetik ki, addig is szeretnénk bemutatni az ötven jelöltet, némi esélylatolgatással fűszerezve.

Futballista-családból származik, hiszen édesapja, idősebb Frank Lampard a West Ham United legendás futballistája, nagybátyja pedig a neves tréner, Harry Redknapp. Nem csoda, hogy a Kalapácsosoknál kezdte pályafutását, a klub híres utánpótlás-akadémiáján tanulta meg a sportág alapjait.

A felnőttek között 18 évesen, 1996 elején mutatkozott be, majd rövid ideig kölcsönadták a harmadosztályú Swansea Citynek. Az 1997-98-as szezontól kezdve aztán kihagyhatatlannak számított a West Ham kezdő tizenegyéből, és energikus játékával, pazar távoli lövéseivel hamar felhívta magára a figyelmet. Rendszeresen megfordult a korosztályos válogatottban, sőt, 1999 októberében a nagyválogatottban is bemutatkozhatott, de a 2000-es Eb-re még nem vitték ki.

Ezt követően azonban a nemzeti tizenegyben is rendszeresen szerepelt, 2001 nyarán pedig 16 millió euróért a Chelsea-be igazolt. A londoniak sztárokkal teletűzdelt csapatában ő jelenti az állandóságot, mint Ranieri, mind Mourinho irányítása alatt alapembernek számít, a rotációs rendszer rá nem vonatkozik.

Ez az előző idényben is igaz volt, hiszen a legutóbbi pontvadászatban minden egyes bajnokin ott volt a kezdő tizenegyben, ételemszerűen tavasszal sem hagyott ki egyetlen meccset sem. Sőt, két kivétellel mindegyiket végig is játszotta - egyszer a 86., egyszer pedig a 89. percben cserélték le...

A Premier League-ben az év első felében öt gólt rúgott, a Blackburn és a Southampton ellen is duplázni tudott, de betalált az FA-kupában is. A Bajnokok Ligájában sem fukarkodott a gólokkal: eredményes volt az Arsenal elleni negyeddöntőben, majd a Monaco elleni elődöntőben is - utóbbiból azonban a Chelsea-nek nem sikerült továbbjutni.

Az Európa-bajnokságon is a kezdő tizenegyben vették számításba a válogatottnál, és itt sem okozott csalódást: a franciák elleni nyitómeccsen gólt fejelt, és a horvátok elleni csoportmérkőzésen is betalált, sőt, a portugálok elleni negyeddöntőben a hosszabbításban ő egyenlített ki. A büntetőpárbajban nem hibázott, és bár az angolok kiestek, Lampardot beválasztották az Eb All Star-keretébe, teljesen jogosan.

Az ősszel ugyanott folytatja, ahol a tavasszal abbahagyta: eddig a Chelsea minden találkozóján a kezdő tizenegyben szerepelt, csak egyszer cserélték le, a bajnokságban már négy gólt ért el, a BL-ben pedig két gólpasszt adott. A válogatottban is alapember, és a gólokkal sem adós, az Ausztria és a Wales elleni vb-selejtezőn is betalált.

Csupán a teljesítmény alapján nehéz lenne bárkit is találni, aki nála jobb volt az idén, de mivel nem nyert semmit, és nem futballozik látványosan (viszont annál hasznosabban) így az első tízbe kerülése is meglepetés lenne.