A labdarúgó-topligák 2004-es álomcsapatai
2005. január 03. 11:53
Spanyolországban ugyanaz a három klub uralta a Primera Divisiónt, mint egy esztendővel korábban: a Real Madrid, az FC Barcelona és a Valencia CF. Csupán a fenti klubok közti erősorrend változott, hiszen az év együttese egyértelműen a katalán sztárgárda volt (nem véletlen, hogy négy Barca-játékos is bekerült a csapatba), a bajnokságot legutóbb a Valencia nyerte, a Realnak be kellett érnie az ezüsttel, és egyelőre úgy tűnik, a most zajló pontvadászatban sem igen léphetnek előrébb Ronaldóék.
A kapuban Iker Casillas és Víctor Valdés (Barcelona) között az döntött, hogy a madridi egyesnek jóval több dolga akadt az év során, mint katalán kollégájának, azaz Casillas tulajdonképpen társai gyenge védőmunkájának köszönheti csapatba kerülését. Így nem meglepő, hogy realos játékosnak nem sikerült bekerülnie a hátvédnégyesbe, Roberto Carlos is a kispadra szorult. Két Valencia- és két Barcelona-játékos alkotja a védelmet, a 2004-es bajnokot Curro Torres és Carlos Marchena, a 2005-ös bajnokjelöltet pedig Carles Puyol és Giovanni van Bronckhorst képviseli. A cserék közé Roberto Carlos mellett Rafael Márquezt (Barcelona), Juliano Bellettit (Villarreal, Barcelona) és Pablo Ibánezt (Albacete, Atlético Madrid) jelöltük.
A középpályán, annak is a jobb oldalán találjuk a csapat egyetlen kakukktojását, azaz nem Barcelona-, Real Madrid- vagy Valencia-játékosát, a bilbaói Joseba Etxeberríát, aki immár évek óta igazi vezéregyénisége az Athleticnek, és elsősorban a tavaszi idényben lőtt számos látványos és fontos gólt. A baszk játékoson kívül két valenciai, Rubén Baraja és Vicente Rodríguez is a csapat tagjai, természetesen elsősorban tavaszi teljesítményüknek köszönhetően.
A negyedik középpályás nemcsak a 2004-es év spanyol álomcsapatában, de a világ bármely más gárdájában is megkérdőjelezhetetlen lenne, hiszen Ronaldinhónál jobb teljesítményt aligha nyújtott bárki is az esztendő során. A brazil zseni szinte egymaga támasztotta fel poraiból az FCB-t, főszereplője volt a katalánok dicsőséges tavaszi hadjáratának, mely végül bajnoki ezüstéremmel végződött. Ronaldinho 14 góllal zárta a 2003-2004-es bajnokságot (ebből tízet a tavaszi szezonban szerzett), emellett jó néhány követhetetlen, a védők számára becsületsértéssel felérő csellel ejtette ámulatba a világot. A brazil lendülete az ősszel sem tört meg (sőt!), így joggal nevezhetjük őt a világ egyik legjobb játékosának. Bármelyik középpályás sérülése, esetleg formahanyatlása esetén a kispadról szívesen beszáll a csapatba David Beckham (Real Madrid), Xavi (Barcelona), Ariel Ibagaza (Atlético Madrid) és Pablo Aimar (Valencia).
A csatársor összetétele nem okozott különösebb fejtörést, hiszen két támadó egészen fantasztikus teljesítményt nyújtott idén. Ronaldóról és Samuel Eto'óról van szó, ketten együtt nem kevesebb, mint 40 gólt szereztek a bajnokságban 2004-ben. Eto'o tavasszal még a Mallorca játékosa volt, és kilencszer volt eredményes a baleári gárda színeiben. Nyáron aztán hosszas huzavona után a Barcelonához igazolt, ahol kezdettől fogva ellenállhatatlanul futballozik. A bajnokság első 17 fordulójában 13 gólt lőtt, és a Bajnokok Ligájában sem fukarkodik a találatokkal. Ronaldo pedig az őt folyamatosan érő rengeteg kritika ellenére gólkirály lett a legutóbbi bajnokságban (tavasszal tízszer talált be a brazil), a most zajló bajnokságban pedig nyolc gólnál tart.
A Primera División álomcsapata:
Casillas - Curro Torres, Puyol, Marchena, Van Bronckhorst - Joseba Etxeberría, Baraja, Ronaldinho, Vicente - Eto'o, Ronaldo.