A labdarúgó-topligák 2004-es álomcsapatai
2005. január 03. 11:53
A gall pontvadászatnál a legfőbb probléma az, hogy a Ligue 1 számít a többi topliga legfőbb exportőrének, így aztán a nyáron potenciális álomcsapattagok egész sora igazolt külföldre. A tavalyi csapatból Ludovic Giuly, Didier Drogba és Daniel van Buyten szerződött másik topligába, de Fernando Morientes, Jérome Rothen, Djibril Cissé, Edmílson vagy Petr Cech is hasonló okokból nem kerülhetett számításba.
A kapusposzton így aztán az aktuális bajnokcsapat és listavezető, az Olympique Lyon hálóőre, Grégory Coupet kapta meg az egyes mezt. Ő ugyan nem az a kimondott bravúrkapus, de rendkívül megbízható, nem csoda, hogy az utóbbi időben már a válogatottnál is felmerült a neve. A hátsó alakzatban még egy lyoni futballistát találhatunk Eric Abidal személyében, aki a tavasszal még a Lille labdarúgója volt, és a védelem bal oldalán olyan remek teljesítményt nyújtott, hogy a bajnokcsapat a nyáron leigazolta.
Az OL középhátvédjei közül a brazil Cris csak a nyáron érkezett, Claudio Cacapa pedig az ősszel sérülése miatt csak keveset játszott, így nem tudtak bekerülni a csapatba, a Monacóból pedig Sébastien Squillaci és Julien Rodriguez járt hasonlóan (előbbi tavasszal, utóbbi ősszel hiányzott sokat), de a védelem így sem maradt Monaco-játékos nélkül: a nagyhercegség együttesének csapatkapitánya, Gael Givet szerepel a hátsó alakzat tengelyében. Partnere a görög Efsztatiosz Tavlaridisz, akinek személye talán némi meglepetést jelent, ám a januárban a Lille-be szerződött bekk az egész évben jó teljesítményt nyújtott, különösen az ősszel remekelt. A jobbhátvéd posztján bekerült focista sem számít sztárnak, viszont a Ligue 1 egyik legmegbízhatóbb védője: a Bastia játékosáról, Pascal Chimbondáról van szó.
A középpályán is akad olyan játékos, akinek a neve első hallásra talán meglepetésnek tűnik, ám a Nice labdarúgója, Florent Balmont az év egyik nagy felfedezettje volt. Tavasszal a Toulouse-ban remekelt, az őszi idény elején pár mérkőzést játszott a Lyonban is, majd a nizzaiakhoz szerződött, ahol vezéregyéniségnek számít. A jobb oldalon is egy olyan focistát találunk, aki klubot váltott a nyáron: Carmel Meriem tavasszal az Olympique Marseille-ben futballozott, majd visszatért anyaegyesületébe, a Girondins Bordeaux-ba, és ott is kiválóan teljesít. A középpálya maradék két helyén két lyoni játékos szerepel: a balszélen Florent Malouda, középen pedig Mickael Essien, akik meghatározó figurának számítanak a bajnokcsapatnál. Különösen Essienre érdemes odafigyelni, hiszen a hatalmas munkabírású középpályás a védekezés mellett a támadásokból is kiveszi a részét (négy gólt szerzett az idén), ráadásul szükség esetén védőként is bevethető.
A csatársorban az egyik szereplő személye nyilvánvaló volt, hiszen a Stade Rennes svájci támadója, Alexander Frei 2004-ben pazar formában futballozott. A korábban nem remeklő játékos tavasszal elkapta a fonalat, és fél szezon alatt 15 gólt ért el (az Olympique Marseille ellen például mesternégyest vágott), és az ősszel is ott van a góllövőlista élcsoportjában. Partnerét azonban nehéz volt kiválasztani, hiszen nem volt még egy ilyen kiemelkedő csatárteljesítmény az év során. Végül Habib Bamogo (Montpellier, Marseille), Pierre-Alain Frau (Sochaux, Lyon) és Pedro Pauleta között a gólok száma döntött az utóbbi javára, a Paris-SG focistája 2004-ben 17 alkalommal volt eredményes a bajnokságban.
A Ligue 1 álomcsapata:
Coupet - Chimbonda, Tavlaridisz, Givet, Abidal - Balmont, Essien, Meriem, Malouda - Frei, Pauleta.