A hét végén ugyan nem rendeztek bajnoki fordulót a Ligue 1-ben, de így sem maradtak esemény híján a francia futballdrukkerek: egyrészt megrendezték a ligakupa döntőjét, másrészt pedig egy korábbról elmaradt meccsre is sor került, amelyeken a második és a harmadik csapott össze egymással.
A ligakupa fináléjának már csak azért is nagy jelentősége van, mert a trófea győztese a dicsőség mellett az UEFA-kupában való indulás jogát is elnyeri. Ennek megfelelően a sorozat főleg a kiscsapatok számára jelent nagy lehetőséget, és ez idén is így alakult, elvégre a finélába a szinte biztos kiesőnek számító SM Caen, illetve a tabella hátsó felében található RC Strasbourg jutott be.
A két egyesület közül a Caen korábban sohasem szerepelt a nemzetközi porondon, és a klub számára a gyengébb bajnoki szereplés, valamint a valószínűsíthető kiesés mellett nagy elégtételt jelentett volna a kupagyőzelem, de a pár éve még nagy ambíciókkal rendelkező strasbourgiak számára is a trófea elhódítása jelentette volna a szezon megmentését.
A erőviszonyoknak megfelelően a Strasbourg kezdte jobban a meccset a Stade de France-ban, amely két kiscsapat mérkőzésére is teljesen megtelt: az elzásziak az első tíz percben kétszer is betalálhattak volna, de Mamadou Niang mindkét próbálkozását védte a Caen kapusa, Vincent Planté.
A strasbourgiak ezt követően is támadásban maradtak, és teljesen megérdemelten szerezték meg a vezetést hat perccel a szünet előtt, amikor Niang már nem hibázott, és a hosszú sarokkal erőteljes mozdulattal a hálóba fejelte Jaszin Abdesszadki beadását. Némi meglepetésre a Caen rendkívül gyorsan válaszolt, és még az első félidőben egalizált Sébastian Mazure révén, aki a tizenhatos vonaláról bombázott a kapuba.
A második játékrészben is hasonló volt a játék képe, a Strasbourg rendületlenül ment előre, és erőfeszítéseit végül siker is koronázta, amikor a középhátvéd Jean-Christophe Devaux egy legurított szabadrúgást védhetetlenül vágott a léc alá. A Caen erre már nem tudott válaszolni, és a Strasbourg így története második ligakupáját gyűjthette be: az elsőt még 1997-ben nyerték, és a két diadalt az edző, Jacky Duguépéroux személye köti össze.
Vasárnapra maradt a 32. fordulóban III. Rainer herceg halála miatt elhalasztott AS Monaco-Lille OSC bajnoki mérkőzés, amely a tabella alapján igazi rangadónak számított, elvégre a házigazdák a harmadik, a vendégek pedig a második helyet foglalták el a meccs előtt, a tét pedig az volt, hogy a nagyhercegség csapata felzárkózik-e a Lille-re.
Utóbbi együttes legutóbbi három bajnokiját megnyerte, most viszont jól láthatóan arra rendezkedett be, hogy kihúzza döntetlenre, míg a nagyhercegség csapatának számára csak a győzelem volt az elfogadható eredményes, ami a felállásból is nyilvánvaló volt, elvégre Didier Deschamps mester három csatárral küldte pályára csapatát - némi meglepetésre azonban Ernesto Chevantón csak a kispadon szerepelt, a helyén Souleymane Camara futballozott.
Az első helyzetre mindössze öt percet kellett várni, és természetesen a Lille kapuja előtt adódott, de Jaroslav Plasil kapáslövése, ha centikkel is, de mellé szállt. A továbbiakban a vendégek remekül védekeztek, a támadásokkal pedig nem nagyon törődtek, így a következő komoly lehetőség a szünet előtt adódott, ám Plasil újbóli próbálkozása megint elkerülte a kaput.
A második félidőben sem változott a helyzet, így Deschamps mester az 58. percben Camara helyére behozta Chevantónt, ami jó húzásnak bizonyult, mert az uruguayi adta be azt a labdát a 66. percben, amit az előrehúzódó középhátvéd, Sébastien Squillacci a hálóba bólintott.
A bekapott gól után a Lille-nek váltania kellett, és a vendégek ezt kettős cserével próbálták elérni, aminek köszönhetően ki is jöttek a szorításból, de nem tudtak betalálni, sőt: a ráadás perceiben, amikor a görög Efsztatiosz Tavlaridisz kiállítása miatt már emberhátrányban voltak, kaptak még egy gólt, Chevantón gólpasszát ezúttal Emmanuel Adebayor értékesítette. A Lille ezzel a vereséggel is maradt a második helyen, de már csak egy ponttal előzi meg az AS Monacót.