Toni góljai a dobogóra repítették a Fiorentinát

Az AC Fiorentina a tavasszal épphogy bennmaradt az élvonalban, ám a nyáron nagy neveket igazolt a klub, így a vezetőség az új idényre a Bajnokok Ligájába kerülést tűzte ki célul a csapat elé. Sokan kissé túl merésznek tartották ezt az elképzelést, ám a csapat egyelőre remekül szerepel: a lilák immár hetek óta a harmadik helyen állnak, középcsatáruk, Luca Toni pedig elképesztő teljesítménnyel vezeti a Serie A góllövőlistáját.

A Fiorentina az előző szezonban nem éppen a klub hagyományaihoz méltó módon szerepelt: a lilák kis híján kiestek az élvonalból, pedig az idény elején nagy nevek egész sorát igazolták, és a célkitűzés a nemzetközi kupaszereplés kiharcolása volt. Ettől nagyon messze járt a csapat, így nem csoda, hogy a nyáron nemigen marasztalták a gárda edzőjét, a Sergio Buso helyére február elején érkezett Dino Zoffot. Az egykor világbajnokságot nyert kapus utóda a felesége betegágya mellől a kispadra visszatért Cesare Prandelli lett, aki a klub sportigazgatójával, Pantaleo Corvinóval együtt ismét nagybevásárlásba kezdett: olyan futballisták érkeztek az Artemio Franchi stadionba, mint Sebastien Frey, Cristian Brocchi, Stefano Fiore, Giuseppe Pancaro vagy Luca Toni. Az előző szezonban szerepelt csapat kulcsemberei közül csak a Juventus FC kölcsönjátékosai (Giorgio Chiellini, Enzo Maresca és Fabrizio Miccoli) távoztak, így a szurkolók osztották Corvino azon elképzelését, amely szerint a Fiorentinának az első négy hely valamelyikén kell végezni a bajnokság zárásakor.

Az átigazolási időszak utolsó hónapjában ráadásul még négy új játékost sikerült szerződtetnie a klubnak, akik ugyan nem voltak Toniékhoz hasonlóan nagy nevek, de többségük reményteljes fiatal futballista. Ez alól egyedül Marco di Loreto jelent kivételt, az AC Perugiától szerződtetett védő ugyanis már 31 esztendős, de a többiek mind 25 évesnél fiatalabbak: a brazil Guilherme do Prado (szintén Perugiából jött) 24, Riccardo Montolivo (Atalanta) 20, Michele Pazienza (Udinese) pedig 22 esztendős, a három középpályás tehát esősorban a jövő embere, egyelőre a rutinosabb játékosok (Brocchi, Fiore, Martin Jörgensen) tehermentesítése az elsődleges feladatuk.

Prandellinek tehát egy meglehetősen bő keret állt a rendelkezésére, amely a szakértők, a szurkolók és a vezetőség szerint is alkalmas arra, hogy újra a Bajnokok Ligájába vezesse az együttest (az 1999-2000-es szezonban már szerepeltek az akkor még Gabriel Bastistuta által fémjelzett lilák az európai elitsorozatban), csak az volt kérdés, mikorra sikerül a rutinos trénernek csapattá gyúrnia a sok jó (és köztük elég sok új) játékost. Akik aggódtak, hamar megnyugodhattak, a Fiorentina ugyanis remekült kezdte a bajnokságot: a lilák rögtön az első fordulóban legyőztek egy az előzetes esélylatolgatások alapján nagyjából velük azonos erősségű csapatot, a Sampdoriát (ráadásul a hazaiak góljait két nyári szerzemény, Fiore és Toni szerezték).

A messinai 2-2-es döntetlen sem számított különösebben nagy tragédiának, különösen annak fényében nem, hogy a harmadik fordulóban a BL-résztvevő Udinesét is sikerült két vállra fektetnie Prandelli gárdájának. A 4-2-es győzelemből Toni két góllal vette ki a részét, így a Palermótól tízmillió euróért megvett csatár három mérkőzés után már négy gólnál tartott. Négy forduló után pedig ötnél, hiszen Toni betalált a Lecce hálójába is, akárcsak Fiore, aki három találatnál járt akkor. A csapat pedig 11-nél, ami magasan a legtöbb volt a teljes mezőnyben, a támadósorral tehát nem volt gond. A védelem viszont nem működött éppen tökéletesen, ez a csapatrész is meglehetősen "gólerősnek" bizonyult - a hat kapott gól négy meccsen túl sok egy élcsapathoz képest.

Mert bizony az idő tájt már Itália-szerte élcsapatként tekintettek a firenzeiekre, akik nemcsak látványosan, de rendkívül eredményesen játszottak, és igencsak összeszokott együttes benyomását keltették ahhoz képest, hogy mennyi új játékos érkezett a nyáron a klubhoz. A lilák hívei már-már rózsaszínben látták a világot, amikor kedvenceik számára elérkezett az első hullámvölgy: a következő három bajnoki közül kettőt elveszítettek Toniék, ráadásul úgy, hogy sem az FC Internazionale, sem a Lazio ellen nem találtak be a firenzeiek. Mielőtt válságról kezdtek volna beszélni, Prandelli alaposan ráncba szedte csapatát, amely zsinórban öt győzelmet aratott úgy, hogy ezeken a találkozókon 13 gólt lőtt, és mindössze hármat kapott!

A mérlegen az AS Roma otthonában kiharcolt 1-1-es döntetlen sem rontott sokat, a pontvesztés ellenére sem forog veszélyben a Fiorentina harmadik helye a tabellán. Toni mindegyik mérkőzésen eredményes volt, ráadásul többnyire nem is egyszer: a Parmának hármat, a Sienának és az AC Milannak pedig kettőt vágott, így 14 játéknap után 16 gólnál jár - ilyen kezdésre hosszú évek óta nem volt példa a Serie A-ban. Ha Toni és a csapat is így folytatja, a csatár nevével a Rekordok Könyvében, a Fiorentináéval pedig a Bajnokok Ligájában találkozhatunk az ősszel.