Magyarfoci 2005

Bár a magyar futball egyes irányítóinak értelmezésében 2005 (is) csak úgy hemzsegett a biztató jelektől, egy minimálisan objektív valóságszemlélet birtokában nem mondhatunk mást, mint hogy újabb kilátástalan évet hagytak maguk mögött labdarúgóink. A válogatott csupán Izlandot és Máltát megelőzve negyedik lett a világbajnoki selejtezőcsoportban, mint ahogy a nemzetközi porondra merészkedő klubcsapataink sem a kupaküzdelmek miatt várják a tavaszt, míg a sportág vezetői leginkább egymás furkálására fordították energiáikat.

A 2004-2005-ös bajnokság tavaszi szezonrajtja előtt több klub felől is aggasztó hírek érkeztek. A legkétségbeejtőbb helyzetbe a Fehérvár FC került, a klub szerződésszegése miatt a játékosok jó része elmenekült, a csapattól pontokat vontak le, a polgármester feljelentést tett a rendőrségen az egyesület vélelmezett pénzügyi visszaélései miatt - mindent egybevetve nagy merészség lett volna kijelenteni, hogy az együttes képes lesz befejezni a szezont. Nemcsak hogy befejezte, de Csertői Aurél az új bajnokságra úgy összekovácsolta a csapatot, hogy az 16 éve után újra a tabella élére állt, s az utolsó, Újpest elleni mérkőzésig esélyes volt arra, hogy listavezetőként zárja az esztendőt.

Nem sikerült viszont a túlélés a Békéscsabának, amely képtelen volt megbirkózni anyagi nehézségeivel, s tartozásai miatt előbb 15 levont tőle, majd az NB III-ba sorolta a liga. A szintén százmilliós nagyságrendű tartozást felhalmozó Ferencvárost ugyan nem fenyegette hasonló veszély, a csapat azonban az Üllői úton is szétszéledt tavaszra, ami nem is keltett különösebb meglepetést, miután Furulyás János kijelentette: a legjobb az lenne, ha minél többen elhagynák a klubot. Nem tett jót zöld-fehérek imidzsének a májusban botrányos körülmények között véget ért MK-döntő sem, amelyet a Fradi nyolc emberrel fejezett be, és 5-1-re veszített el a története első kupagyőzelmét ünneplő Sopron ellen. Egyes ferencvárosi játékosok valóságos ámukfutást rendeztek a gyepen, amire több szemtanú szerint László Csaba is határozottan buzdította őket a pálya széléről. A csapat körüli bizonytalanságot nehezen viselő - később az egyik bajnoki után a pályán sírva fakadó - vezetőedzőt klubja és a liga is egymillió forintra büntette, a Fradit pedig kizárták a következő Magyar Kupából.

A bajnokságot hat pont előnnyel a Debrecen nyerte a Ferencváros és az MTK előtt, utóbbinak éppen az az egy pont hiányzott az ezüsthöz, amit a korábbi edző, Egervári Sándorral szemben fennállt tartozása miatt vontak le tőle.

A Bajnokok Ligája selejetezőjében a Hajduk Split volt a DVSC első ellenfele. Előzetesen sokan féltették a Lokit a nagyképűen nyilatkozgató horvát bajnoktól, ám mint kiderült, teljesen alaptalanul: Halmosiék a 3-0-s hazai siker után Splitben már meg sem álltak ötig, s talán az év két legörömtelibb diadalával lepték meg a magyar szurkolókat. Balszerencséjükre a főtáblára jutásért a Manchester Uniteddel hozta őket össze a sorsolás, aminek két sima 3-0-s vereség s az UEFA-kupában való folytatás lett a következménye.

Ez utóbbi a sorozatot talán a legjobb lesz gyorsan elfelejteni, ami nem is tűnik megvalósíthatatlan feladatnak, lévén mindhárom csapatunk már az első párosításban elvérzett: a Fradit a kínosan ügyetlen MTZ Ripo Minszk, a Sopront a Metalurg Donyeck, a Lokit a szintén donyecki Sahtar búcsúztatta - az ukránok mindkét esetben kettős győzelemmel léptek túl rajtunk.

A Fradi kálváriája folytatódott a 2005-2006-os bajnokságban is, amelyben eleve csak egy 238 millió forintos banki kölcsönnel tudott elindulni (a hitelt eredetileg október végéig kellett volna visszafizetni, de akkor a bank egy hónap haladékot adott, amit később újabb egy hónappal megtoldott). A megfiatalított csapat csupán a 7. fordulóban szerezték meg első győzelmét, Kapic és a klub egymást jelentette fel, miközben az elnök azzal vádolta az edzőt, hogy titokban ő bujtogatja a szurkolókat ellene. Gellei Imrével a csapat azóta kapaszkodni kezdett a tabellán, a klub pedig az Üllői úti telek vagyonkezelői jogának értékesítésétől várja a pénzügyi megváltást.

A 2004/2005-ös szezon bajnokcsapata

Az indulásukat is veszélyeztető gondokkal küzdöttek a nyáron a zalaegerszegiek és a kispestiek is, utóbbiaknál a korábbi vezetőedző Tornyi Barnabással évek óta folytatott ádáz perlekedés volt a bizonytalanság legfőbb forrása. A Honvéd végül elrajtolhatott a többiekkel, szeptember végén mégis kizárta a liga az élvonalbeli versengésből, hogy aztán az MLSZ egy forduló után a határozat hatályon kívül helyezésével visszaemelje oda, újabb fejezetet nyitva a Bozóky és Kisteleki civódásának históriájában.

Időközben persze fociztak is, az őszi szezont az Újpest nyerte meg a Fehérvárt és a Debrecent megelőzve, az utolsó fordulók azonban megint csak inkább a botrányok miatt maradtak emlékezetesek. November végén az Újpest-szurkolók egy csoportjának az MTK-pályán előadott antiszemita rigmusai korbácsolták fel a kedélyeket, az MLSZ némi noszogatásra reagált is a történtekre, a rasszizmus ellen kampányt hirdetett, az Újpestet megbüntette, Sápi Csaba játékvezetőt pedig március elsejéig eltiltotta a bíráskodástól...

Az év vége felé egyébként is mindinkább a játékvezetőkre terelődött a figyelem, a Debrecen rovására többször is a meccs kimenetelét befolyásolva tévedtek a bírók, míg a honvédosok azt nehezményezték, hogy Saskőy sportárs a 98. percig vezette MTK elleni meccsüket, ami épp elég volt a kettős emberelőnyben játszó kék-fehéreknek az egyenlítéshez. (A kispesti vezetők vesztegetés vádjával a rendőrségen is feljelentést tettek, a stadiont másfél órával a lefújás után rendőri kísérettel elhagyó sípmester pedig rágalmazásért perel.)

Szokás szerint olykor az edzőkön is csattant az ostor 2005-ben, a kegyvesztett trénert azonban nem mindig sikerült zökkenőmentesen lecserélni. A működési engedély, avagy a Pro licenc hiányára hivatkozva Kispesten Szurgent Lajos, Nyíregyházán Détári Lajos, Diósgyőrben Zoran Kuntic, Sopronban Selymes Tibor vezetőedzői legitimitását nem ismerte el a liga, amely valamennyi esetben azonnali hatályú fegyelmi eljárással fenyegette a szükséges papírokkal nem rendelkező edzőket kinevező klubokat - még szerencse, hogy mindig akadt a piacon egy-egy segítőkész szakember, aki megfelelő mértékben képesítve volt.

2005 élvonalbeli edzőváltásai:
Budapest Honvéd: Bognár György helyére Szurgent Lajos, január 5., Szurgent Lajos helyére Gergely Károly, április 14.; Gergely helyére Aldo Dolcetti, június 28.
Pápa: Tóth Bálint helyére Szentes Lázár, március 17.; Szentes helyére Zsivóczky Gyula, november 14.
Békéscsaba: Dajka László helyére Jakab Péter, március 18.; Jakab helyére Pajkos János, április 23.; Pajkos helyére Jakab, május 11.
Pécs: Nagy Tamás helyére Ott József, április 26.; Ott helyére Keszei Ferenc, szeptember 27.
ZTE: Gellei Imre helyére Dajka Lászó, július 8.; Dajka helyére Szentes Lázár, december 19.
FC Sopron: Pintér Attila helyére Csank János, július 12.; Csank helyére Selymes Tibor, szeptember 25.
Diósgyőr: Gálhidi György helyére Zoran Kuntic, szeptember 22-23.; Kuntic mellé Pajkos János, október 21.
FTC: László Csaba helyére Gellei Imre, november 8-10.
Vasas: Egervári Sándor helyére egy mérkőzésre Antal Péter, december 5.; Antal helyére Pintér Attila, december 20.
Győr: Reszeli Soós István helyére 2006. január 1-től Csank János