A Parma FC is sok fontos játékostól megvált (Fábio Simplício, Bresciano, Paolo Cannavaro, Bonera), de a pármaiak saját nevelésű futballistái már az elmúlt szezonban is megmutatták, hogy lehet rájuk számítani, így a klub jó eséllyel pályázik arra, hogy visszatérjen az erős középcsapatok közé a Serie A-ban. A nemzetközi kupaindulás elérése lehet még a cél a Livornónál (amelynek végül sikerült megtartania gólvágóját, Cristiano Lucarellit), illetve az Udinesénél - az udineiek az előző szezonban a BL-ben szerepeltek, hogy aztán majdnem kiessenek az élvonalból, és a kettő közül csak az előbbit szeretnék megismételni.
Alighanem az olasz élvonalban van a legközelebb egymáshoz a középmezőny és a kiesési zóna: tulajdonképpen csak a Cagliari és a Chievo Verona kezdi úgy a szezont, hogy a biztos bennmaradásnál azért többet, de az első tízbe kerülésnél kevesebbet várnak - a többi klub maximálisan elégedett lenne azzal, ha nem esik ki. Az újoncok közül az Atalanta és a Torino megkapaszkodása az elitben egyáltalán nem lenne meglepetés, már csak azért sem, mert két patinás egyesületről van szó, ráadásul a bergamóiak kifejezetten jól erősítettek.
Itt nem feltétlenül Christian Vierire gondolunk, bár akár még ő is telitalálatnak bizonyulhat, de az olyan focisták, mint Cristiano Doni, Nelson Abeijón vagy Massimo Donati számára az élvonal nem lesz újdonság.
A Torino esetében a vezetőség lehet a legnagyobb hátulütő: a klub két nappal a bajnokság rajtja előtt menesztette a trénert, Gianni de Biasit, hogy a helyére Alberto Zaccheronit nevezze ki - nem biztos, hogy ez jó lépés volt.