Két világbajnokság, két válogatott

Puskás klubszinten is szép sikereket aratott, számos trófeát nyert, de világhírnevet a magyar válogatottban szerzett magának. Az Aranycsapat éveken át a világ legjobb válogatottja volt, de teljesítményére a koronát az 1954-es vb-döntőben nem tudta feltenni.

1955 szeptemberében, Svájc ellen viszont Puskás újra régi fényében csillogott: ő lőtte csapatunk utolsó két gólját az 5-4-re megnyert találkozón. Második találata a győzelmen túl kettős jubileumot is jelentett számára: az volt a 75. találata a válogatottban a 70. mérkőzésén! 1956 nyarán egy negatív sorozat után Sebes Gusztáv helyét Bukovi Márton vette át, és az edzőváltás szemlátomást jót tett a csapatnak: szeptemberben Belgrádban és Moszkvában is örülhettünk, majd október 7-én a párizsi Colombes-stadionban 2-1-re vertük a franciákat.

Egy héttel később, 1956. október 14-én a magyar válogatott 2-0-ra győzött Bécsben Ausztria ellen, a vezető gólt a legendás csatár szerezte. Akkor még ő maga sem tudta, hogy ez volt az utolsó mérkőzése szülőhazája nemzeti tizenegyében (akárcsak az Aranycsapat két másik csatárklasszisának, Kocsisnak és Czibornak). Puskás Ferenc 85 válogatott mérkőzésen 84 gólt szerzett, majd az 1956-os forradalom után nem tért vissza Magyarországra klubcsapata, a Budapesti Honvéd dél-amerikai túrájáról.

A távozással nem ért véget Puskás válogatottbeli pályafutása, hiszen Pancho (ahogy új hazájában ismerik, becézik) több mint öt évvel utolsó, a magyar nemzeti együttesben játszott mérkőzése után bemutatkozott a spanyol nemzeti tizenegyben is. A Real Madrid futballistája (aki akkor már BEK-győztes, többszörös bajnok és gólkirály volt a királyi gárdával) 1961. november 12-én, Marokkó ellen debütált a hispán csapatban, a spanyolok vb-selejtezőn 1-0-ra nyertek Casablancában. A madridi visszavágón nem játszott Puskás, ennek ellenére bekerült a világbajnoki keretébe, sőt, Chilében új hazája valamennyi mérkőzésen pályára is lépett.

1962. május 31-én Vina del Marban Csehszlovákia válogatottja ellen kezdte meg szereplését a spanyol válogatott, mégpedig Carmelo - Rivilla, Reija, Santamaría - Segarra, Garay - Del Sol, Puskás, Martínez, Suárez, Gento összeállításban. Puskásék számítottak a találkozó esélyesének, mégis kikaptak 1-0-ra. Három nappal később Mexikó legjobbjai vártak az európai együttesre, Puskás a jobbösszekötő helyéről átkerült a csatársor közepére, a változtatás pedig sikeresnek bizonyult, hiszen a spanyolok, ha nehezen is, de megnyerték a mérkőzést: a győztes gólt a későbbi remek edző Peiró szerezte a 88. percben.

A záró csoportmérkőzésen legalább egy pontra volt szüksége Spanyolországnak a továbbjutáshoz a címvédő Brazília ellen, Puskás maradt a csapatban (rajta kívül csak madridi csapattársa, Francisco Gento szerepelt mindhárom mérkőzésen), és igyekezett is bizonyítani, hogy helye van a gárdában: a 34. percben egy káprázatos cselsorozat végén gólpasszt adott Adelardónak. A spanyolok azonban nem tudták megtartani előnyüket, sőt, végül kikaptak, mivel Amarildo az utolsó húsz percben kétszer is betalált, így nemcsak a világbajnoki szereplés zárult vereséggel, hanem Puskás válogatott pályafutása is.

Szemelvények Bán Tibor és Harmos Zoltán Puskás Ferenc című, az Aréna Kiadó Minden Idők Legjobb Futballistái sorozatában 2005-ben megjelent könyvéből.