Javier Zanetti és Julio Cruz is vasutasként kezdte

Hetente jelentkező sorozatunkban olyan egyesületek rövid történetével ismertetjük meg olvasóinkat, amelyek ugyan nem tartoznak a sztárklubok közé, azaz nem nyertek sok bajnokságot, kontinentális kupákat, viszont ennek ellenére több klasszist adtak a futballvilágnak, ismert játékosok viselték a mezét. Következik az argentin CA Banfield.

Ezúttal a Club Atlético Banfield kevés sikert, ám annál több nagyszerű játékost felvonultató történelmével ismerkedhetnek meg. Banfield Buenos Airestől 14 kilométerre délre fekvő kisváros, azaz tulajdonképpen a 12 millió lakosú metropolisz része. Nevét Edward Banfieldről, az egyik ottani angol vasútépítő cég vezetőjéről kapta. Az 1896-ban alapított Club Atlético az egyik legnépszerűbb klubnak számít Buenos Aires déli részén, annak ellenére, hogy a zöld-fehérek soha nem nyertek argentin bajnokságot.

Az El Taladrónak (Fúró) becézett egylet legnagyobb sikere az amatőr érában a Copa de Honor Municipalidad de Buenos Aires elhódítása volt 1920-ban. Hosszú ideig be kellett érniük ezzel a munícióval a banfieldi szurkolóknak, hiszen a másodosztály (Primera B Nacional) bajnoki címeit (1939, 1946) leszámítva a következő 30 évben semmilyen trófeát nem nyert a klub. Ehhez legközelebb 1951-ben járt, amikor bajnoki döntőt játszott a Racing Clubbal, ám a semleges pályán játszott két döntőn született egyetlen találat a Racing bajnoki címét jelentette.

Ki gondolta akkor, hogy hasonló magasságig csak közel 50 esztendő múlva jut el a Banfield? Márpedig így történt, a vasutascsapat legközelebb 2003-ban állhatott dobogóra, amikor az apertura harmadik helyén zárt, majd ezt is felülmúlta a 2005-ös clausurában, ahol a Vélez Sarsfield mögött a második helyet szerezte meg. Utóbbi sikereknek köszönhetően a Banfield a nemzetközi porondra is kiléphetett, de a 2004-05-ös idényben a Libertadores-kupa negyeddöntőjében a River Plate, a Sudamericana-kupa első fordulójában pedig az Arsenal jobbnak bizonyult nála.