Verón nem ismeri a bosszút
2007. május 09. 08:35
- Milyen érzés ismét az argentin bajnokságban futballozni?
- Az előző szezon tökéletesen sikerült a számomra, hiszen az Estudiantesszel megnyertem a bajnokságot, és nekem is jól ment a játék. Ez már csak azért is fontos volt, mert sokan nagyon kritikusan fogadták a hazatérésemet.
- Miért éppen az Estudiantesbe igazolt?
- A Boca Juniors és a River Plate is érdeklődött irántam, de ennél a két klubnál minden eseményt túlzott reakció fogad, a jót és a rosszat is. Egy kisebb csapatra volt szükségem, és a végeredmény még a legmerészebb álmaimat is felülmúlta.
- Azért tért vissza Argentínába, hogy "bosszút álljon" a kritikusain, és megmutassa, hogy még mindig képes magas színvonalon futballozni?
- Minden argentin játékos, aki Európába igazol, előbb-utóbb vissza akar térni, de az én szótáramból hiányzik a bosszú kifejezés. Számomra, a családom és a szüleim számára is nagyon fontos volt a hazatérés. A játéktudásom pedig egyáltalán nem kopott meg ez Európában töltött évekhez képest.
- Meglepődött, hogy ismét meghívót kapott a válogatottba?
- A korábbi években soha még csak fel sem merült bennem, hogy kerettag lehetek, de Alfio Basile kinevezésével ismét reménykedni kezdtem, mert nála mindenki tiszta lappal indult. Ráadásul most kifejezetten csak a hazai klubokban szereplő játékosokból válogatott. Annak különösen örülök, hogy a kisfiam elmondhatja majd: az édesapja a válogatottban játszik. Amikor utoljára magamra húzhattam a címeres mezt, még csak hároméves volt. A mostani meghívómnak legalábhb annyira örülök, mint az elsőnek 1996-ban.
- Nyilvánvaló volt az ön számára, hogy Basile elődje, José Pekerman nem veszi önt számításba?
- Igen. Mindenkivel személyesen tárgyalt, kivéve engem, ami egyértelmű jele volt annak, hogy nem számít rám, és én ezt el is fogadtam. Ráadásul arról is beszéltek, hogy a csapatkapitány, Juan Pablo Sorín kritizált engem Pekerman előtt, miután volt egy vitám Sorínnal. A konfliktusunk egyébként azzal kezdődött, hogy Sorín tőlem bérelt egy házat, amit aztán nagyon rossz állapotban adott vissza.
- Elképzelhetetlen, hogy valaha is együtt játsszon Sorínnal?
- A kapcsolatunk már sohasem lesz az igazi, de nem kell barátoknak lennünk ahhoz, hogy egy tizenegyben szerepeljünk. Az edző dolga, hogy összeállítsa a csapatot egyikünkkel vagy másikunkkal, vagy akár mindkettőnkkel. Ha az utóbbi lesz a helyzet, akkor leülünk, és megbeszéljük a dolgot.
- És milyen a kapcsolata Juan Román Riquelmével?
- Tudom, hogy állítólag vele is konfliktusban kellene lennem, de ebből semmi sem igaz. Az újságok szerint valami rosszat mondtam róla, de beszéltem vele telefonon, és tisztáztuk a a helyzetet. Nem olyan régen egy repülőgépen jöttünk haza Európából, és később egy jótékonysági meccsen együtt játszottunk. Riquelme egy nagyon fontos játékos a válogatott számára, és remélem, hogy meggondolja magát, és visszatér a nemzeti tizenegybe.
2001-ben, Manchesterbe szerződésekor
- Felmerült önben, hogy akár a 2010-es vébén is szerepeljen, ami a harmadik világbajnoksága lenne?
- Először is vissza akarok kerülni a válogatottba, nincsenek hosszú távú terveim. De bízom benne, hogy a nemzeti csapatban való szereplésemmel a karrierem is hosszabb lesz, és akár 40 éves koromig is futballozhatok. Ha valaki válogatott, akkor sokkal nagyobb a lelkesedése, könnyebben túlteszi magát a fáradtságon. De 2010-ben már 35 esztendős leszek, és könnyen lehet, hogy addigra lesznek nálam jobb játékosok is.
- Mi a helyzet az idei Copa Américával?
- Sosem lehet tudni, mi történik - én egykoron azért kerültem be a válogatottba, mert Fernando Redondo lemondta a szereplést. A kontinensviadal nagyon fontos a szövetségi kapitány számára, és mindenképpen meg akarja nyerni, így ez egy jó teszt lehet abból a szempontból, hogy valóban bízik-e bennem.
Forrás: World Soccer