Minden idők legjobb csapata az 1970-ben világbajnoki címet nyerő brazil válogatott lett. Az a csapat, amelynek kapitánya Carlos Alberto volt, a középpályán olyan kiváló játékosok szabtak fazont, mint Gérson, Clodoaldo és Rivelino, a csatársorban pedig a Pelé, Jairzinho, Tostao trió tartotta rettegésben a védőket.
A játékosként kétszeres világbajnok Mario Zagallo kapitány megoldotta a Rivelino-Gérson problémát, s mindkét világklasszisnak helyet talált a csapatban, ráadásul felborította az évtizedek óta megszokott 4-2-4-es formációt. "Ezzel a rendszerrel nem nyerjük meg a vébét" - jelentette ki, s átállt a 4-3-3-as stílusra.
A csoportmeccsek során Csehszlovákiát 4-1-re, Angliát 1-0-ra, Romániát 3-2-re verte a selecao, a negyeddöntőben Peru hajolt meg a nagyobb tudás előtt (4-2), az elődöntőben viszont már szerencse is kellett, hogy a hajrában sikerüljön megfordítani az Uruguay elleni csatát (3-1).
A fináléban aztán Olaszország sem tudta megállítani a Félix - Carlos Alberto, Brito, Piazza, Everaldo - Clodoaldo, Gérson, Rivelino - Jairzinho, Pelé, Tostao összeállítású csapatot. A 4-1-es győzelem eléréséhez Pelé, Gérson, Jairzinho, illetve Carlos Alberto járult hozzá góllal.