Egy szent a galaktikusok között

A rutin és tapasztalat talán a kapusposzton számít a legfontosabbnak a labdarúgásban, ennélfogva meglehetősen ritka, ha egy hálóőr már nagyon fiatalon képes beverekedni magát egy sztárklub kezdő tizenegyébe. A Real Madrid portása, Iker Casillas azonban már 19 esztendősen alapember volt a királyi gárdánál, és mind a mai napig kihagyhatatlan a csapatból, teljesítményével pedig már nagyon sokszor mentette meg a spanyol együttest.

A madridi hálóőr természetesen ott volt a 2002-es vébére készülő spanyol keretben is, ám a szövetségi kapitánynál, José Antonio Camachónál Canizaresé volt az egyes számú mez. A Valencia CF kapusa azonban kevéssel a torna előtt a saját fürdőszobájában szenvedett balesetet (ráejtett a lábára egy arcszeszes üveget), és így ki kellet hagynia a tornát, Casillas pedig a kezdő tizenegyben találta magát.



A csoportkörben még nem volt túl sok dolga, azonban az írek elleni nyolcaddöntőn bizony már szükség volt a bravúrjaira. És azokban nem is volt hiány: már a rendes játékidőben kivédte Ian Harte tizenegyesét, a büntetőpárbajban pedig további két alkalommal hárított, és így a spanyolok mentek tovább. A negyeddöntőben a Koreai Köztársaság ellen már nem tudta megismételni korábbi teljesítményét, és ezúttal a hispánok húzták a rövidebbet a tizenegyesrúgások során, ám Casillas így is nemzeti hősként érkezett haza Ázsiából. A spanyol lapok csak San Ikerként, azaz Szent Ikerként írtak róla, és ezt a jelzőt azóta is rendszeresen használják vele kapcsolatban.

Már csak azért is, mert Casillas tulajdonképpen évek óta ugyanolyan kimagasló, és ami nagyon fontos, egyenletes teljesítményt nyújt. A 2002-2003-as idény rajtjától kezdve egészen mostanáig, vagyis öt és fél szezon alatt mindössze három bajnokit hagyott ki: a 2003-2004-es bajnokság utolsó fordulójában már pihenőt kapott, a következő szezonban sérülés miatt hiányzott egy összecsapásról, a rá következő pontvadászatban pedig eltiltás volt az oka annak, hogy egyszer nem ő állt a Real kapujában. Amikor viszont ő védett, akkor általában valósággal megbabonázta az ellenfeleket: a 2003-as bajnoki címet követően a "galaktikus" Real Madridban nem a védekezés volt a középpontban, az ellenfelek nagyon könnyen eljutottak a királyi gárda kapuja elé, és Casillas sokszor szinte egyedül tartotta a frontot, bravúrosabbnál bravúrosabb védéseket mutatva be.