Podolski közben az U21-es válogatottban is bemutatkozott, és arra készült, hogy a nyári, hazai rendezésű utánpótlás Európa-bajnokságon helyt álljon (életkora alapján 2004-ben akár még az U19-es kontinensviadalon is játszhatott volna), de itt a német együttes bizony leszerepelt, hiszen már a csoportból sem jutott tovább.
A korai kiesés azonban lehetővé tette, hogy a nagyválogatott szövetségi kapitánya, Rudi Völler számításba vegye Podolskit és Bastian Schweinsteigert a Nationalefben a portugáliai Európa-bajnokságon. A kölni támadó így június 6-án bemutatkozott a nagyválogatottban a Magyarország elleni barátságos mérkőzésen, majd Portugáliába utazott a kontinensviadalra. Más kérdés, hogy az Eb-n Podolski csak az utolsó, Csehország elleni csoportmérkőzésen kapott lehetőséget, ott is csak egy félóra jutott neki, és ő sem tudott segíteni a gyengélkedő német együttesen.
A balul sikerült kontinensviadal után ráadásul Poldinak döntenie kellett: marad-e a Kölnben, és vállalja a másodosztályú szereplést, vagy elfogadja valamelyik élvonalbeli gárda ajánlatát - mert kérőben nem volt hiány. Podolski végül azt választotta, hogy egy évet hajlandó lehúzni a Bundesliga 2-ben, és mindent megtesz azért, hogy visszajuttassa nevelőegyesületét az elitbe.
Ez pedig remek döntésnek bizonyult, hiszen az ifjú támadó a Kecskéseknél rendszeresen játszhatott, mi több, a csapat taktikája is rá épült, és Podolski rendkívül eredményesen futballozott. Összesen 24 találatot szerzett (az Energie Cottbus ellen például mesternégyest ért el), amivel gólkirály lett a második vonalban, a kölniek pedig kiharcolták a feljutást. Ráadásul az új szövetségi kapitány, Jürgen Klinsmann a másodosztályból is rendszeresen meghívta őt a válogatottba, és a Nationalelf ázsiai túráján, Thaiföld ellen sikerült is megszereznie első gólját a címeres mezben.