Aki csak Eb-t nem nyert: Alessandro Nesta-sztárportré

Az utóbbi időben az AC Milan háza táján a brazil támadótrió a fő beszédtéma, ám a klub szurkolói a hátsó alakzatról sem feledkeznek meg, amelyet sokak szerint nem ártana felfrissíteni. A milánóiak védelmében tulajdonképpen csak egy focistával lehetnek maradéktalanul elégedettek a drukkerek: Alessandro Nesta évek óta kiemelkedő teljesítményt nyújt a középhátvéd posztján. A római születésű focista tulajdonképpen szinte mindent megnyert pályafutása során, ami lehetséges, csupán az Eb-cím hiányzik gyűjteményéből - ezt viszont már nem is fogja megszerezni.

Alessandro Nesta 1976. március 19-én látta meg a napvilágot Rómában, a Policlinico Umberto nevű kórházban.

Édesapja, Giuseppe már akkor is a vasútnál dolgozott, míg a mama, Maria Laura olasz szokás szerint arra felügyelt, hogy két nagyobbik gyermeke, Fernando és Katia ne kényeztessék halálra imádott öccsüket. Nestáékat nem vetette fel a pénz, csak az Örök Város egyik külső negyedében tudtak lakást venni. Alessandro ennek ellenére boldogan emlékszik vissza gyermekkorára - talán azért, mert már akkor is éjjel-nappal a bőrt rúgta az utcákon.

Nyolcesztendős volt, amikor az orvos azt tanácsolta a szüleinek, a fiú gerincproblémái miatt kezdjen el versenyszerűen sportolni. Nos, Nesta nem a legkézenfekvőbb megoldást, az úszást választotta (drágák voltak az uszodai belépők), hanem inkább a focit, ha már úgyis naphosszat nyüstölte a labdát. Azonban csak úgy volt hajlandó beleegyezni abba, hogy városnegyedének, a Cinecittának a focisulijába menjen, ha bátyja, Fernando is vele tart. Testvére igent mondott, így már semmi akadálya nem volt annak, hogy a hátfájós kisfiúból világklasszis váljon.

Ekkor még csak 1984-et írtunk, de a Lazio megfigyelője, egy bizonyos Piccioni nevezetű úr hamar kiszúrta magának a tehetséges kis futballistát, s elkezdte figyelemmel kísérni a fejlődését.
Azonban nem sok hiányzott ahhoz, hogy mégis az ősi rivális, az AS Roma játékosa legyen. 1985 januárjában már híre ment, milyen tehetséges a srác, ezért Dino Viola, a Farkasok főnöke kiadta az utasítást Francesco Roccának, hogy szerezze meg a fiút a bordó-sárga mezesek számára. Rocca úr tízmillió lírát ajánlott fel annak fejében, hogy Nesta náluk folytassa pályafutását. A tervezet szerint a védő egyelőre maradhatott volna a focisuliban, csak négy év múlva kellett volna átmennie a Farkasokhoz, mivel az AS vezetői szerint 13 éves kor előtt igazából nem lehet sokat kezdeni egy gyerekkel. Egy dolgot nem kalkuláltak csak be a Farkasok, hogy a papa, Giuseppe óriási Lazio-fanatikus, ezért neki korántsem mindegy, melyik gárdában szerepel a fia.

Alessandro hosszú ideig nem is tudta, hogy az AS Roma érdeklődik iránta, de egy este kihallgatta édesapjának és az általa kevésbé kedvelt római klub vezetőinek a beszélgetését, majd maga is bekapcsolódott az egyeztetésbe. Első kérdése már igazi profi játékoshoz illő volt: "Mennyi pénzt kapna ezért a családom?"

A válasz kiábrándító volt Nesta számára, mivel felvilágosították, semennyit, de a Farkasoknak jobb az utánpótlás-nevelésük, így náluk gyorsabban fejlődne. A kis Alessandro, aki szeretett volna valamennyit segíteni szegény szüleinek, azt mondta, nincs miről beszélgetniük...