Aki csak Eb-t nem nyert: Alessandro Nesta-sztárportré

Az utóbbi időben az AC Milan háza táján a brazil támadótrió a fő beszédtéma, ám a klub szurkolói a hátsó alakzatról sem feledkeznek meg, amelyet sokak szerint nem ártana felfrissíteni. A milánóiak védelmében tulajdonképpen csak egy focistával lehetnek maradéktalanul elégedettek a drukkerek: Alessandro Nesta évek óta kiemelkedő teljesítményt nyújt a középhátvéd posztján. A római születésű focista tulajdonképpen szinte mindent megnyert pályafutása során, ami lehetséges, csupán az Eb-cím hiányzik gyűjteményéből - ezt viszont már nem is fogja megszerezni.

Pár hónap múlva Giuseppe Nesta az újságban egy hirdetésre akadt, amely arról szólt, hogy a Lazio tehetséges fiatal futballistákat keres. Rögtön Alessandróra gondolt.

A fiút ezúttal nem kellett annyit kapacitálni, mint a focisuli előtt, rögtön igent mondott apjának, s már alig bírták kivárni, hogy elérkezzen június 13-a, a próbajáték napja. Nestán kívül még 300 másik, 1976-os születésű fiú várt arra, hogy signor Pulici és signor Patarca odamenjen hozzá, s megmondja, hol kaphatja meg a klubtagságiját. Mivel Nestának, aki kezdetektől fogva a középhátvéd posztján szerepelt, jól ment a játék, csakhamar egy korosztállyal feljebb vitték, hogy ott bizonyíthassa képességeit.

Azonban 12 esztendős korában kiújultak hátfájdalmai, s már-már úgy tűnt, fel kell hagynia a labdarúgással. A Lazio edzői és orvosi stábja szerencsére speciális tréninggel orvosolni tudta a problémát, s Nesta rövid kihagyás után újra elkezdhette az edzéseket, akkori mesterei véleménye szerint elsősorban akaraterejének köszönhetően. 1993 nyarán, azaz mindössze 17 évesen már az első csapat keretében szerepelt a neve, Dino Zoff vitte fel a legjobbak közé, aki később - már a válogatott szövetségi kapitányaként - az egész védelmet köré építette. 1994. március 12-én, néhány nappal 18 születésnapja előtt Zoff magához hívatta.

Válogatott mezben

A közlendő igen kedves volt Nesta szívének: az Udinese elleni találkozón, életében először, helyet foglalhatott a Lazio kispadján. Már azon a találkozón bemutatkozott szeretett csapatában, a második félidő harmincharmadik percében a fáradó csatárt, Pierluigi Casiraghit váltotta. Ettől kezdve a védő egyre többször kapott lehetőséget, s kezdték a Serie A legígéretesebb tehetségei között emlegetni. Azt azonban senki nem gondolta volna akkor, hogy ilyen hamar betör a futballvilág elitjébe.

Addig viszont még hátravolt egy igen sajnálatos baleset, amely az egyik tréningen történt. Alessandro szokásához híven nagy rössel játszott, mivel szerette volna megmutatni, nem csak a kvalitása, a szorgalma is kiemelkedő. 1994 áprilisában az egyik edzésen összeütközött a gárda talán legnagyobb sztárjával, a mindig bohém Paul Gascoigne-nal. Az angolért azonnal jött is a mentő, Nesta sírt, de nem tehetett semmit, amivel visszaforgathatta volna az idő kerekét. Gascoigne hiába csitítgatta a fiatal futballistát, hogy ami történt, nem az ő hibája, csak véletlen baleset, Nesta vigasztalhatatlan volt.