Az Atlético nevelése a Real legendája lett - Raúl-sztárportré

Kevés olyan futballista van a mai labdarúgásban, akiről elmondható: profiként csak egyetlen klubban játszott, és már pályafutása vége előtt legenda lett egyesületénél. A Real Madrid csatárára, Raúlra azonban maximálisan igaz ez a kijelentés, hiszen klubszinten a támadó mindent megnyert, amit csak lehetséges. A nemzeti tizeneggyel azonban nem tudott kiugró sikert elérni, és erre az utolsó lehetőség a számára alighanem a nyári Európa-bajnokság lehet - ha egyáltalán ott lesz a spanyolok keretében.

Az új, meglehetősen értékes kontraktus azonban nem a legjobb hatással volt Raúlra, akiről egyre többet cikkeztek a különböző bulvárlapok, nem éppen a leghízelgőbb hangnemben.

Hol az egyik spanyol színésznővel, hol az aktuális szépségkirálynővel hozták össze, és mivel emellett a Realnak sem nagyon ment a bajnokságban, a kritikus hangok felerősödtek. Ez is bizonyítja, hogy minden relatív: Raúl tíz góllal zárta a pontvadászatot, a Bajnokok Ligájában pedig végső győzelemre vezette csapatát, ám ennek ellenére a közvélemény nem volt teljesen elégedett vele. Más játékost hasonló teljesítmény mellett isteníteni szoktak...

Pedig a legrosszabb még hátra volt: az 1998-as világbajnokságon a spanyoloktól mindenki jó eredményt várt, nem is alaptalanul. A hispánok játékoskerete bivalyerős volt, ám az első két mérkőzésen ez nem nagyon nyilvánult meg a pályán. Nigéria ellen Raúl meglőtte a maga gólját, de a csapat balszerencsésen kikapott, a Paraguay elleni összecsapáson pedig már senkinek sem ment.

A bolgárokat hiába végezték ki a spanyolok (Raúl csak csere volt), ez kevés volt az üdvösséghez. Ráadásul a vb-t követő első Eb-selejtezőn Cipruson is vereséget szenvedett a nemzeti együttes (pedig Raúl ekkor eredményes volt), és a Real Madrid is válságba került.

A játékosok egymással veszekedtek a pályán, a pletykalapok öltözőbeli verekedésekről írtak. A lehető legjobbkor jött tehát a Vasco da Gama elleni Világkupa-döntő, amit Raúl zsenialitása döntött el. A fiatal csatár olyan gólt lőtt, ami csak az igazán nagyok tudnak, nem véletlenül választották őt meg a mérkőzés legjobbjának.

Ez a találat adta meg a végső lökést Raúl számára, aki innentől kezdve megint képtelen volt hibázni. A bajnokságban 25 góllal zárt, amivel végre megszerezte pályafutása első gólkirályi címét, a válogatottban pedig egészen elképesztő teljesítményt nyújtott: öt nap alatt hétszer volt eredményes.

Előbb Ausztriának rúgott négyet, majd négy nappal később San Marinót "ajándékozta meg" egy mesterhármassal. A gólok a következő bajnokságra sem fogytak el, akkor 17 találatig jutott, és az április 15-én, a Real Zaragoza ellen értékesített tizenegyes a századik bajnoki gólja volt pályafutása során. Mindezt 22 évesen érte el. Kiemelkedő formáját sokan annak is betudták, hogy magánélete is rendeződött, eljegyezte, majd feleségül vette Mamen Sanzot, a Spanyolországban közismert színésznőt, aki kisfiút is szült neki.

A külföldi csapatok ismét legyeskedni kezdtek körülötte, a legkomolyabb a Lazio érdeklődése volt, Sergio Cragnotti ugyanis évi 900 millió pezetát sem sajnált volna érte. A Real drukkerei aggódni is kezdtek, hogy Raúl esetleg elfogadja a rómaiak ajánlatát, de érezhette a veszélyt a Real vezetősége is, ugyanis 2000 júniusában, még az Európa-bajnokság előtt elképesztő új szerződést kötött Raúllal.

A kontraktus 2005-ig volt érvényes, évi egymilliárd pezetás fizetést biztosított a játékos számára (5,75 millió dollár), az aláírási záradék pedig szinte felfoghatatlan összegről rendelkezett: 30 milliárd pezeta, vagyis 171 millió dollár!