- Úgy látom, berliniként is sokat gondolkodik a magyar futballról.
- Rengeteget. A foci az életem, Pécs a szívem csücske, és szívesen összekötném a kettőt, szeretnék egyszer hazatérni. A legjobb lenne a berlini Olimpiai-stadiont kiemelni, és a szakmai stábbal, a játékosokkal, az utánpótlással, a szurkolókkal együtt letenni Pécs egyik szegletére. Akkor ellennék Pécsett.
- Ha 20 évesen maradt volna Magyarországon, most milyen játékos lenne?
- Beleszürkültem volna a magyar mezőnybe. Én úgy vélem, hogy a futballisták a gladiátorok utódjai, és olyan játékos vagy, ahány néző kimegy a meccsedre. Berlinben már rosszul érezzük magunkat, ha 35 ezren jönnek csak ki, s bár édesapámék idejében a magyar bajnokságban telt ház volt Pécsett is, manapság pár százan járnak csak a magyar bajnokikra.
- Mit érzett akkor, amikor a válogatottból Lothar Matthäus és Várhidi Péter is mellőzte?
- Matthäusszal nem voltunk jóban, Várhidi Péter pedig hozzá nem értő ember, s ezt nem sértésnek szánom, ez tény, hiszen aki egy Husztit csak úgy arrébb tesz, az nem ért a futballhoz, és egy nemzet ellen dolgozik, hiszen Szabolcs vita nélkül a legjobb focista Magyarországon. Hogy engem nem játszatott, nem zavart és nem is kritizáltam miatta, mert minden edzőnek megvan a látomása, a víziója arról, hogy hogyan lehet nyerni - igaz, Várhidi azóta már nem edző. Azt mondta, Huszti az ő játékrendszerébe nem fér be. Kérdem én, milyen játékrendszer az, amelyikbe Huszti Szabolcs nem fér be? Ha más nem, beteszem balhátvédnek, vagy jobbat mondok, a csapatépítést úgy kell kezdeni, hogy felrakom Husztit, Gerát, Hajnalt a táblára, mert ők a jó futballistáink, és hozzájuk keresek egy rendszert.
- S miképp vélekedik Erwin Koeman szakértelméről?
- Nem tudom, mit keres itt egy ilyen jó szakember. Rendkívül jó edzésmódszereket alkalmaz, nagyrészt ennek köszönhető, hogy a vb-selejtező tabelláján ilyen jól állunk. Ha a folytatásban nem leszünk buták, viszont higgadtak, nyugodtak maradunk, akkor onnantól lesz szép és kerek a történet. Csak jót tudok róla mondani, s aki a háttérből rosszat mond, az hozzá nem értő, irigy ember. Aki megnézi a stábot, végignéz egy edzést és utána kritizál, az nem ismeri a nemzetközi edzésmódszereket. Olyan, mintha ez nem is a válogatott, hanem egy profi klub lenne profi stábbal. Nincs bratyizás, rend van, kemények és pörgősek az edzések, s mindent megbeszélünk a taktikáról is. Még a cserejátékosok is csak jót mondtak eddig róla, egyszerűen nincs mibe belekötni. Semmi dolgunk nincs, csak megnyerni a meccset.
- Ha minden ilyen tökéletes, miért kapott ki a csapat Izraelben?
- Az edzőmeccseknek az értéke a nullával egyenlő. Annyi előnyük van, hogy a csapat együtt tölt pár napot és találkoznak a játékosok. Egy barátságos meccsnek akkor van jelentősége - de akkor is csak a szurkolók miatt -, ha eljön Magyarországra egy nagycsapat, sok néző megnézi a meccset, és akkor mindenki boldog. A Matthäus-válogatott 2-0-ra verte a németeket, akik csak arra figyeltek, nehogy lesérüljenek az Eb előtt, utána kaptunk egy négyest a horvátoktól. A Várhidi-csapat megverte a jóllakott olaszokat, akik bántóan lötyögve játszottak, majd jött egy tétmeccs a törökök ellen, az oldalvonalnál áll a kapitány, és nem tud mit tenni a kiállítás után. Pedig manapság - érdemes megnézni a statisztikákat - nagyon sok esetben az a csapat nyer, amelyik megfogyatkozott. Két taktikai húzástól új impulzushoz juthat a csapat, s csak az edzői rutinon múlik a siker. Most viszont jó a sorsolásunk is a vb-selejtezőkön, ha a következő két meccset megnyerjük, annak lenne igazán értéke.