Budapest, 2014. június 4.
Korhut Mihály (lent) és az albán Shkelzen Gashi a Magyarország-Albánia barátságos labdarúgó-mérkőzésen a Puskás Ferenc Stadionban 2014. június 4-én.
MTI Fotó: Illyés Tibor
Vágólapra másolva!
A harmadik meccsén megszerezte az első győzelmét Pintér Attila szövetségi kapitány, mégis kifütyülték a focistáit. Bűnrossz meccsen, egy hajrábeli büntetővel legyőztük Albániát, a nyomasztó estét Priskin Tamás mentette meg.
Pintér Attila a harmadik szövetségi kapitányi meccsén az első győzelmére készült. A csapat mindenesetre javuló tendenciát mutatott: a finnek elleni 1-2-t a dánok elleni 2-2 követte, mindkétszer vezettek a magyarok, most már "meg is kellene tartani az előnyt", ahogy arra Pintér bölcsen rávilágított a meccs előtt.
Hogy nehezebb legyen a feladat, a válogatott két újonccal, Rózsa Dániellel (Haladás, kapus) és Heffler Tiborral (Paks, védő) állt ki.
Kezdetnek mégis a rutinos, 27. válogatottságát hozó Rudolf Gergely törte el a labdát a 16-os jobb csücskénél (az albán védő füle bánta), majd hat percre rá ugyanott elcsúszott lövés közben, de így már majdnem jó lett a kísérlet. Kicsit később Futács Márkó maradt le alig egy beadásról, az első tíz perc a miénk volt, na.
Később feljöttek az albánok, többször az utolsó magyar védőnek kellett mentenie. A B-közép annyira nem jött lázba a látványtól, "mindenki Bukarestbe", skandálták, majd azt is, hogy "ki nem ugrál, büdös román". Kicsit kiléptek a kontextusból, bár lehet, itt a meccs maga a kontextus, az már rég mindegy, mi folyik a pályán. Igaz, olyan nagyon nem is folyt semmi, jól leült a meccs az első félidő derekára, pedig az elején sem volt Clásicó.
A 30. percben Dzsudzsák Balázs szabadrúgása alig szállt a léc fölé. Egy ápolás, egy majdnem jó Dzsudzsák-beadás, és egy Shkelzen Gashi-lövés következett (húszról, nem vészes). A tábor javára irandó, hogy a románozós percek után zömmel a meccsel foglalkozott, a legautentikusabban a 40. perc körül, az Ébresztő, ébresztő! című klasszikust harsogva. Dzsudzsák még a félidő előtt megidézte C. Ronaldót, sajnos nem egy bombagólját, hanem egy hisztijét.
"Take me down to the paradise city" - zengett a szünetben sok magyar óhaja. Zsibbasztó meccsek tucatjain edződött veterán újságírók gyorsan beszavazták minden idők három legrosszabb válogatottmeccse közé, amihez képest a hollandok elleni 1-8 jó volt, "mert ott legalább az ellenfél focizott". Akadt, aki életében először haza akart menni a félidőben.
Maradtunk. Támadtunk. Sőt, még Vécsei Bálint is beállt (Honvéd, első válogatottság), és mindjárt futott is egy szép akció (tényleg), de a már-már ziccerben lévő Kalmár átszaladt a labda fölött. Valahol érthető, hogy nem érte kínált 32 millió fontot a Chelsea pár órával a meccs előtt (Diego Costáért, különben).
A 65. percben felhördült a VIP-páholy úri közönsége, pedig a tábor végre megragadta a lényeget: "Mi a f*sz van?" Aztán debütált még Bosnjak Predrag, a lelátón pedig felcsendült a "Pintér, takarodj!" Két meccs és 70 perc kellett ehhez az új kapitánynak. Ha csere lett volna annyi, mint gól, már rúgtunk volna egy hatost. Másfelől kaptunk is volna hármat.
A valóságban viszont nem kaptunk gólt, ahogy Albániától az eddigi öt meccsen sosem. Mi több, a 82. percben Priskin bevágta a saját maga által kiharcolt büntetőt, egyből más lett a világ, karnyújtásnyira került a Pintér-éra első győzelme. Dicsőség.
De addigra túl voltunk az est fénypontján: egy Dzsudzsák-mezes drukker átszaladt a pályán, be a kapuba, aztán tovább a számára túloldali oldalvonal felé. Jellemző, hogy nem érte utol senki.
A végjátékban az albánok három perc alatt két nagy helyzetet is kihagytak (Agolli lövését a léc alól kapta ki Rózsa, a szöglet után pedig egy közeli fejessel próbálkoztak), de aztán már tényleg vége volt.
Három perc hosszabbítás, hármas sípszó, megváltás.
Pintér Attila szövetségi kapitány a lefújás után elmondta: tudták, hogy nehéz összecsapás lesz, a románok is csak 1-0-ra tudtak nyerni az albánok ellen szombaton. "Örülni kell a győzelemnek, hiszen ez egy átalakulóban lévő válogatott, amely ilyen összeállításban még nem lépett pályára. Az albánoknak még helyzetük sem volt, de nehéz volt a védelmüket feltörni, mert nagyon betömörültek. Ezért kellett inkább a széleken támadnunk" - mondta az első győzelmét ünneplő szakvezető. Hozzátette: úgy érzi, hogy az első negyedórában két olyan szituáció akadt, amelyből legalább az egyikért 11-est adhatott volna a bíró, és akkor talán könnyebben sikerült volna nyerni.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!
Tudta-e?
Magyarország első olimpiai bajnoki címét Hajós Alfréd szerezte úszásban, az ötvenediket Szilvásy Miklós birkózásban, a 100-at Hegedűs Csaba szintén birkózásban, míg a 150-et Nagy Tímea vívásban.