A mindössze 27 éves edző hat évvel ezelőtt fejezte be a labdarúgást porckorong-problémák miatt, és bár azonnal munkába állt a Rayo Vallecanónál, gyorsan rájött, hogy a futballból nem fog megélni otthon.
"Végül döntöttem, és feláldoztam a magánéletemet a szakmai céljaimért. Azt csinálom most, amit szeretek, és amire nem lett volna lehetőségem otthon" - nyilatkozta, utalva arra, hogy 2013-ban kiváló ajánlatot kapott az azeriektől és 4000 km-t utazva elvállalta a helyi U19-es és U21-es női válogatottak irányítását.
"Miután a hivatalos nyelv az azeri, eleinte órákat töltöttem azzal, hogy megpróbáljam azonosítani a boltban a mosószert és a sampont. Minden alkalommal, amikor visszatértem Spanyolországból, legalább 20 kiló élelmiszert vittem magammal. Különösen fontos volt a kolbász, mert azt Bakuban nem kapni" - mesélte.
Amíg Spanyolországban hét napon át három csapatnál is dolgozva, rengeteg vonatozással havi 600 eurót keresett, addig Azerbajdzsánban igazi profi körülmények várták.
"Szeretnénk egy magas rangú amatőr bajnokságot csinálni, de sajnos nagy hátrány, hogy a nők nagyon korán férjhez mennek, és így fiatalon befejezik a futballt. Annak ellenére, hogy muszlim országban élek, a nők számára nem annyira zárt világ. De ezt az életfelfogást szinte lehetetlen megváltoztatni. Egy lány 15-16 évesen kezd el futballozni, és 21-22 évesen már vissza is vonul."