Neymar hiába menekült el Messi elől, a franciáknál is van nála jobb

Hajrához közelednek az európai topbajnokságok, nagyjából az utolsó harmad van még hátra az angol, a spanyol, az olasz, a német és a francia labdarúgóligából. Ennyi idő után talán érdemes számot vetni és esélyt latolgatni, hogy az egyes országokban melyek voltak a szezon eddigi legnagyobb meglepetései és csalódásai.

Nincs dinasztia, a rekordok után is szenvedni kell

Az angol Premier League előző kiírásában a Pep Guardiola irányította Manchester City kis túlzással az összes létező és nem létező rekordot megdöntötte,

ezek után mindenki biztos volt abban, hogy a manchesteri tiki-takának évekig nem lesz ellenfele a szigetországban.

Londonban és Liverpoolban azonban máshogy gondolták, a Chelsea és a Liverpool a kezdetekben nemhogy tartotta volna a címvédő által diktált iramot, meg is előzte a bajnokot. Maurizio Sarri elképzeléseit aztán néhány forduló alatt könnyedén kiismerték a riválisok, és bár a fővárosiak a Bajnokok Ligája-indulást érő helyekért még versenyben vannak, az elmúlt hetek/hónapok játéka alapján a legvérmesebb-Chelsea szurkolók sem gondolhatják komolyan, hogy a kékek odaérhetnek a TOP4-be.

Az előző szezon sétagalopp volt a Manchester Citynek, idén viszont nagyot kell küzdeniük a címvédésért Forrás: AFP/Oli Scarff

A Liverpool viszont egyelőre szakított a korábbi hagyományokkal, és a remek kezdést követő lejtmenet várat magára - Jürgen Klopp legénysége továbbra is vezeti a PL-t, és

reális esélye van arra, hogy a liga 1992-es átnevezése óta története során először ajándékozza meg bajnoki címmel az Anfield Road lelkes közönségét.

A helyzet azonban korántsem olyan egyértelmű, mint tűnt az október/november környékén, idén váratlan pontvesztések jellemzik a vörösöket. A City ellenben igazi topcsapatra jellemző módon a tavaszra időzítette topformáját, az Agüero vezette kékmezesek a bajnoki arany mellett a BL-trófea egyik legnagyobb várományosai is. Legutóbb a Chelsea-vel törölték fel a padlót az Etihadban (6-0), és ha a hazai pályán mutatott lehengerlő futballt az idegenbeli meccsekre is át tudják menteni a folytatásban, Klopp mosolya nem lesz őszinte a szezon végén.

A Manchester United a Mourinho-éra után szárnyal Solskjaerral a kispadon, és ez még akkor is igaz, ha az európai kupaporondon a PSG alaposan beárazta Pogbáékat az Old Traffordon. A BL-t érő 4. helyre most már egyértelműen az MU-nak van a legnagyobb esélye, köszönhetően az Arsenal botladozásainak is, amely hiába produkált már idén egy 22 meccses veretlenségi sorozatot,

Unai Emery nem hozta meg azt az áttörést,

amit a Wenger-korszak után vártak Észak-Londonban.

Ole Gunnar Solskjaert a pályán is imádták a manchesteri szurkolók, a szeretet pedig csak nőtt, amióta a norvég ül az MU kispadján Forrás: AFP/Ian Kington

Ami a big sixen kívüli életet illeti,

a másodosztály előző kiírását toronymagasan megnyerő Wolverhampton nem vallott szégyent az élvonalban,

sőt, jelenlegi hetedik helyével és mutatott játékával egyértelműen a szezon üde színfoltja. Nuno Espírito Santo csapata a közvetlen riválisok elleni meccseken joggal nevezhető esélyesnek, emellett legyőzte a Chelsea-t és a Tottenhamet, de egy pontot az Arsenaltól, az MU-tól és a Citytől is elvett. A kiesés ellen az utóbbi évek legnagyobb harca várható, mert bár a Huddersfield és a Fulham helyzete kilátástalannak tűnik, a 18. Southampton és a 13. Crystal Palace között mindössze 2 (!) pont a különbség, így a Cardiff, a Newcastle, a Burnley és a Brighton is aggódhat. Vélhetően csak az utolsó játéknapon dől majd el, melyik csapat búcsúzik majd harmadikként.

No Ronaldo, No Party

Spanyolországban a Real Madrid háza táján Cristiano Ronaldo távozását követően talán még a takarítószemélyzet is azt bizonygatta, hogy a portugál eligazolásával végre nem az egyéniségen, hanem a csapaton lesz a hangsúly. Ehhez képest a Real évtizedek óta nem látott gyengélkedést mutatott, ráadásul történelmi mélységekbe süllyedt:

a klub történetében sohasem fordult elő, hogy minden sorozatot figyelembe véve 481 percen keresztül ne lőjön gólt.

Julen Lopetegui irányításával ősszel ez a "bravúr" is összejött, nem is volt maradása a spanyol szakembernek, akit házon belül, Santiago Solarival pótolt a vezetőség. Az egykori argentin közönségkedvenc biztatóan kezdett, ám az egyenletes teljesítmény továbbra is hiánycikk Madridban, legutóbb a kiesés elől menekülő Girona nyert a Bernabéuban, a listavezető Barcelona előnye jelenleg 9 pont a legnagyobb riválissal szemben.

Gyakori kép a Real Madrid idei szezonjából: az ellenfél ünnepel, a fővárosiak csalódottan hagyják el a pályát Forrás: AFP/Gabriel Bouys

A katalánoknál sincs azonban minden rendben, mert bár a riválisok folyamatos botladozása miatt viszonylag simán vezeti a ligát a Barca,

ennyire Messi-centrikusak talán még sohasem voltak a gránátvörös-kékek.

A Barcelona 61 szerzett góljából 32-ben vállalt szerepet az argentin (22 gól, 10 gólpassz), de arra is volt már példa, hogy ő sem tudott segíteni, a Betis elleni hazai és a Leganes elleni idegenbeli vereség alkalmával végig a pályán volt. Az Atlético második helye önmagában nem különösebb meglepetés, de az erőviszonyokat figyelembe véve Simeone csapatának talán most könnyebb dolga lenne aranyérmet nyerni, mint 2014-ben, amikor sikerült. A Barca elleni hétpontos különbség, a rangadókon látott gyengélkedés, és főleg a mutatott játék miatt ezt a bravúrt aligha tudják megismételni idén, bár számukra ebben az évben alighanem a Bajnokok Ligája a prioritás - elvégre a Wanda Metropolitanóban rendezik majd a finálét.

A Barcelona játékosai közül idén egyelőre senkinek nem sikerül felnőnie Lionel Messihez Forrás: NurPhoto/Mikel Trigueros/NurPhoto/Mikel Trigueros

A Villarreal és a Celta Vigo kiesés elleni küzdelme egyértelmű csalódás, utóbbi csapatnál ráadásul az Iago Aspas-Maximiliano Gomez csatárduó termeli a gólokat, ám a hátvédsor hajmeresztő hibái miatt örülhetnek, ha a végén bennmaradnak. A Getafe ellenben minden dicséretet megérdemel, a madridi alakulat harcban van a BL-szereplésért,

a szezon meglepetésembere pedig egyértelműen a korábban már említett Girona támadója, Christian Stuani, aki duplázott a Camp Nouban, de gólt lőtt a Real és az Atlético Madridnak is.

Egy, csak egy csapat van talpon a vidéken

Ha Serie A, akkor az utóbbi években már megszokhattuk, hogy Juventus, az Allegri-legénység azonban idén minden várakozást felülmúl.

Sokan féltették a torinóiakat CR érkezésével, a portugál azonban hétről hétre bizonyítja, ha kell, beáll a sorba, persze játékával és góljaival a hátán viszi a csapatot.

A Juve egyedüliként a topligákban még veretlen, 13 ponttal vezet a Napoli előtt, így kis túlzással a hátralévő 14 forduló csak formalitás - már ami a Scudettóért vívott harcot illeti.

Cristiano Ronaldo és a Juventus egyelőre megállíthatatlan Forrás: AFP/Marco Bertorello

Sokkal érdekesebb a Milan helyzete, amely Krzysztof Piatek megszerzésével hosszú távra megoldotta a csatárgondokat. A lengyel támadó egészen elképesztő számokat produkál - 17 góllal szorosan ott lohol a két találattal őt megelőző Ronaldo nyomában a góllövőlistán. A San Siro közönsége újra bizakodhat,

ilyen jól talán csak akkor nézett ki a Gattuso irányította alakulat, amikor még az elnyűhetetlen középpályás is a pályán volt.

Krzysztof Piatek korszakos egyéniség lehet Milanóban Forrás: NurPhoto/Giuseppe Cottini/NurPhoto/Giuseppe Cottini

Az Atalanta korábban is sok borsot tört már az élcsapatok orra alá, a kolumbiai Duván Zapata vezérletével pedig egy jó hajrával akár még a Bajnokok Ligáját érő negyedik helyre is odaérhet. Nagy Ádám sajnos ezúttal is csak epizódszereplő Bolognában, ami azonban ennél is nagyobb baj, hogy a csapat kieső helyen áll, és könnyen elképzelhető, hogy a következő szezont már a Serie B-ben kezdi az együttes.

Szenvedő címvédő, vonuló bivalycsorda

Ami Olaszországban a Juventus, az a Bundesligában a Bayern München, a bajorok szekere azonban finoman szólva is döcög az idén.

A német rekordbajnok a kezdetek óta a Dortmund hátát nézi, Niko Kovac csapata már négyszer kikapott a mostani kiírásban,

és alaposan meg kell szenvednie története 29. bajnoki címéért. A küldetés nem lehetetlen, hiszen a Borussia előnye nyolcpontos is volt már a tabella élén, így a mostani három abszolút ledolgozható, ám az utóbbi években a bajorok játékára jellemző magabiztosság feltűnően hiányzik, főleg a befejezéseknél. A fiatalokra támaszkodó Dortmund erőn felül teljesít, ám ha mégsem sikerül a salátástál elhódítása, mindenki csalódott lesz a Signal Iduna Parkban.

A Dortmund saját magának teszi nehézzé a bajnokságot, korántsem biztos, hogy szezon végén is a Borussia örülhet majd Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Firo Sportphoto/Ralf Ibing

A Frankfurtot repítő Haller-Rebic-Jovics triót a német sportsajtó csak Büffelherde-ként, vagyis bivalyhordaként emlegeti,

sorban is állnak a játékosokért az európai topcsapatok. Az Eintracht ráadásul olyan bravúrt hajtott végre Európában, amelyre a BL és az El történetében még egyetlen német együttes sem volt képes: hatból hat meccset nyert a csoportkörben. Könnyen elképzelhető, hogy a kétfrontos terhelés rányomja majd a bélyegét a bajnoki szereplésre, az idei szezon azonban így is a klub történelemkönyveinek legszebb oldalaira kerülhet.

A frankfurti bivalycsorda: Luka Jovics (8), Ante Rebic (4) és Sébastien Haller Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Nph / Bratic

A Mönchengladbach harmadik helye is említést érdemel, ott elsősorban Alassane Plea és Thorgan Hazard felel a sikerekért. A Gulácsi Pétert és Willi Orbánt foglalkoztató RB Leipzig remeklése már nem meglepő, a Schalke és a Stuttgart vergődése azonban annál inkább, a VfB ráadásul könnyen a másodosztályban köthet ki a szezon végén. Dárdai Pál Herthája stabil középcsapat, a berliniek bárkit képesek megverni (Bayern, 2-0), de ha rossz napjuk van, akkor egy jóval gyengébb rivális is kifog rajtuk.

Franciaország egy csodagyerek lábai előtt hever

Neymar azzal a szándékkal távozott anno Barcelonából, hogy kilépjen Messi árnyékából, ehhez képest mégsem ő Párizs legfényesebben ragyogó csillaga.

Erre persze a brazil sem számított, ahogyan talán maga Kylian Mbappé sem, a 20 éves támadóra azonban lassan elfogynak a jelzők. A PSG toronymagasan vezeti a Ligue 1-t, amelyben elévülhetetlen érdemei vannak a csodatininek. A hazai porondon ujjgyakorlatnak számító bajnoki cím azonban mit sem ér majd, ha Európában megint felsül a csapat, ezúttal viszont a Paris Saint-Germaint igenis komolyan kell venni a BL-ben, az Old Traffordon Neymar és Cavani nélkül elért 0-2 is bizonyítja.

Neymar egyelőre nem tud kilépni Kylian Mbappé háta mögül Forrás: AFP/Franck Fife

A Lille második helye is figyelemre méltó, nagy fegyvertény lenne az észak-francia csapattól, ha a végelszámolásnál is maga mögött tartaná a Lyont és a Marseille-t. A Moncao kálváriáját korábban már mi is megírtuk, és bár mostanában életjeleket mutat a hercegségbeli alakulat,

a csapat történelméhez méltatlan, hogy a kiesés ellen kell harcolnia.

Storckkal szárnyal a belga kiscsapat

Habár a belga pontvadászat nem tartozik a topbajnokságok közé, az utóbbi idők remeklése alapján cikkünkben muszáj szót ejtenünk a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitányáról, Bernd Storckról is. A német szakember a 7. forduló előtt vette át a Royal Excel Mouscron irányítását, addig a Mouscron pont nélkül állt az utolsó helyen, csupán kettő szerzett találattal. A gárda zakószériája még ennél is rosszabb volt, ha belevesszük az előző bajnokság végét is, zsinórban kilencszer maradt pont nélkül, sőt 12 fellépésből csak egy döntetlen jött össze 11 vereség mellett. Januárban volt egy Mechelen elleni győzelem, ez egy hárommeccses vereségsorozatot zárt le, 2017 karácsonya és Storck kinevezése között tehát 16 meccsen egy győzelem, egy döntetlen és 14 vereség volt a mérleg.

Az azóta eltelt 20 fordulóban 9 győzelem, 5 döntetlen és 6 vereség a mérleg, Storckkal tehát valósággal megtáltosodott az együttest, jelenleg sorozatban ötször nyert, és 32 ponttal a 10. a tabellán.