Tizenhárom évet töltött a Bundesligában. Ahol az egyik siker követte a másikat. És még mindig aktív. Ráadásul a brazil játékos nem akármilyen teljesítményt produkált tavaly.
Ugyanis nyár elején Bundesliga-bajnoki címet ünnepelt a Bayernnel, a télen pedig brazil bajnoki címet a Flamengóval.
Mivel ez utóbbival elhódította a Libertadores Kupát is, így bebocsátást nyert abba a kis létszámú társaságba, amelybe azok tartoznak, akik a legjobb dél-amerikai és európai klubcsapatnak járó trófeát is magasba emelhették pályafutásuk során. Rafinha ugyanis 2013-ban tagja volt a Bajnokok Ligáját nyerő Bayern Münchennek.
Van azonban egy olyan cím, melynek megszerzésére annyira vágyott, hogy az egész pályafutását kockáztatta miatta. Olimpiai bajnok akart lenni, bármi áron. 22 éves volt és három éve játszott a Bundesligában.
Már tinédzserként kulcsemberré vált a Schalkéban.
Ám ez nem jelentette azt, hogy ő diktálhatta a feltételeket. Viszont remek, megbízható teljesítményére sok helyen felfigyeltek. Nagyon úgy tűnt, hogy a 2009 nyaráig szóló szerződéséből a Liverpool kivásárolja, ám a 2008-09-es szezonra való felkészülést mégis Gelsenkirchenben kellett elkezdenie. Ő azonban úgy döntött, hogy a németországi munka helyett inkább elutazik a brazil válogatottal az augusztus 8-án kezdődő olimpiára, Pekingbe.
Öntörvényű döntés volt egy forrófejű fiataltól, de jogilag zavaros kulisszák között hozta meg. Ugyanis az illetékesek sem nagyon tudták, hogy mi legyen azoknak a játékosoknak a sorsa, akik az olimpián akarnak szerepelni, miközben elindultak az európai bajnokságok.
A Barcelona Messi miatt a FIFA állásfoglalását kérte, hogy köteles-e elengedni egy klub ebben az esetben játékosát a válogatottba.
A FIFA azt válaszolta, hogy a 23 éven aluliakat kötelező elengedni. Nyilván ez az információ jutott el Rafinhához, aki nem beszélte túl a dolgot munkaadóival, hanem repült Brazíliába. Azt már nem hallotta (vagy nem akarta meghallani), hogy a Nemzetközi Sportdöntőbíróság ezzel szemben úgy döntött, hogy mivel az olimpiai torna nem FIFA-rendezvény, a klubok nem kötelesek elengedni játékosaikat. Ennek ellenére a Milan, a Real, a Bayern és a Werder Bremen is elengedte egy-egy sztárját, így legálisan játszhatott a brazil válogatottban az ötkarikás játékokon Ronaldinho, Marcelo, Breno és Diego.
Ám a Schalke visszarendelte Rafinhát. Ő ennek ellenére mégsem a Ruhr-vidékre repült, hanem honfitársaival Pekingbe. Végigjátszotta az egész olimpiát. Közben elindult a Bundesliga. A második játéknapon a Bremen a Schalkét fogadta. Közben Rafinha és Diego egymás oldalán harcolt az olimpiai aranyért.
A harmadik fordulóra ért vissza munkaadójához a két játékos.
A becsületes Diego azonnal helyet kapott csapatában és rajongóit kiengesztelendő rögtön gólt is szerzett Mönchengladbachban. Rafinhának értelemszerűen nem ment ilyen simán a visszatérés. Hivatalosan 35 napot hiányzott igazolatlanul a munkahelyéről. Fred Rutten edző nyomására mégsem dobták Rafinha után a munkakönyvét, hanem ő is visszakerült a csapatba. A negyedik játéknapon a Bundesliga legnagyobb múltú rangadóján a vezeklő brazil gólt szerzett az ősellenség, a Borussia Dortmund otthonában. A szurkolók egy része azonnal megbocsátott neki, másik része tovább átkozta őt, a vezérkar pedig példátlanul súlyos döntést hozott. Olyan pénzösszegre büntette, ami egy Bundesliga-játékos fizetéséhez mérten sem mondható jelképesnek. Minden távol töltött napért huszonötezer eurót kellett fizetni. Ez 35 nappal számolva 875 ezer euró.
Ebből később egy picit engedett a főnökség, és végül 700 ezer eurót kellett fizetnie. Nagyjából abban a szezonban ingyen focizott.
Ráadásul a brazil válogatott nem tudta megnyerni az olimpiát, a Messi vezette Argentína kiütötte az elődöntőben.
Érdekes, hogy a német mércével szinte érthetetlen fegyelmezetlenség nem vetett véget a Rafinha-Schalke együttműködésnek. További egy évet töltött Gelsenkirchenben, majd egyéves genovai kitérő után visszatért a Bundesligába. A nagy rivális Bayernhez.
Itt hétszeres bajnok lett, a Bundesliga történelmében csak Ribery, Scholl, Kahn, Lahm, Schweinsteiger, Müller, Robben és Alaba nyert több bajnoki aranyat.
Érdekes, színes egyénisége volt a Bundesligának, de erős túlzás lenne korszakos zseninek nevezni. Az ő esetében igazán helytálló a „jókor volt jó helyen" megállapítás. Manapság már csak vakációzni jár Németországba, de mivel még csak 34 éves, és remek brazil csapatban játszik a trófeagyűjteményét még bőven gyarapíthatja.
Sőt, akár még olimpiai bajnok is lehet, hisz van lehetőség 23 évnél idősebb játékos nevezésére is. Azzal lenne teljes a pályafutása. És talán nehezen magyarázható fiatalkori lépését követő súlyos büntetését is elfeledtetné vele.