Tévhit, hogy az angolok rosszul rúgják a 11-eseket

Sőt, bizonyos szempontból a legjobbak közé tartoznak. Egy német kutatás most azt is megmutatja, hol van az angolok gyenge pontja, és miben jobbak a tizenegyespárbajban szinte verhetetlen németek.

Az angol válogatott drukkerei és ellendrukkerei is jól emlékeznek azokra a pillanatokra, amikor egy-egy nagy tornán, világ- vagy Európa-bajnokságon egy rosszul elvégzett 11-es véget vetett az angol válogatott álmainak. Így volt ez 1990-ben a németek elleni vb-elődöntőben (Chris Waddle hibázott), az 1996-os hazai rendezésű Eb elődöntőjében (Gareth Southgate lába remegett meg, ezúttal is a németek ellen), az 1998-as vb-nyolcaddöntőben Argentína ellen, vagy éppen a 2012-es Eb negyeddöntőjében, amikor Ashley Cole lövését védte Gianluigi Buffon.

Ezekre valamiért mindenki nagyon jól emlékezik, azt viszont hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a '96-os Eb-n a negyeddöntőben Shearerék szétlövésben verték a spanyolokat, vagy hogy a legutóbbi két tizenegyespárbajt megnyerte Gareth Southgate csapata: az oroszországi vb nyolcaddöntőjében Kolumbiát, míg a Nemzetek Ligája tavalyi bronzmeccsén Svájcot győzték le így.

Anglia 11-es párbajai Eb-ken és vb-ken:

• 1990, vb-elődöntő: Anglia–NSZK 3-4
• 1996, Eb-negyeddöntő: Anglia–Spanyolország 4-2
• 1996, Eb-elődöntő: Anglia–NSZK 5-6
• 1998, vb-nyolcaddöntő: Anglia–Argentína 3-4
• 2004, Eb-negyeddöntő: Anglia–Portugália 5-6
• 2006, vb-negyeddöntő: Anglia–Portugália 1-3
• 2012, Eb-negyeddöntő: Anglia–Olaszország 2-4
• 2018, vb-nyolcaddöntő: Anglia–Kolumbia 4-3
• 2019, Nemzetek Ligája-bronzmérkőzés: Anglia–Svájc 6-5

A Kölni Sporttudományi Egyetem friss tanulmányából a fenti negatív eredményesség ellenére is érdekes dolgok derülnek ki, melyek azt mutatják, hogy az angol válogatottak nem azért bukják (bukták?) el rendre a tizenegyespárbajokat, mert „az angolok nem tudnak 11-est rúgni".

A német kutatók alapos munkát végeztek, melynek végén levonhatták a következtetéseiket: a tizenegyespárbajok 1976-os bevezetésétől kezdve az Eb-ken és vb-ken lőtt mind a 696 darab (ebben a rendes játékidő során rúgott büntetők is benne vannak) 11-est, valamint a német, angol, spanyol, olasz és holland élvonalban 2006 és 2016 között rúgott összesen 4708 büntetőt tették vizsgálatuk tárgyául. És, hogy mire jutottak?

Nos, arra, hogy míg a rendes játékidőben a nagy tornákon az összes nemzet átlagban 80%-ban értékesíti a büntetőket, addig az angoloknál ez 90 százalék!

Utánuk a brazilok jönnek (87,5%), míg a félelmetes németek egészen silány, 75 százalékos hatékonyságot tudnak felmutatni. A bajnokikon az angol játékosok 75,1 százalékkal lövik a büntetőket, ennél pedig csak a hollandok (77,1) és az olaszok (75,5) jobbak, de mint látjuk, csak hajszállal előzik meg a szigetországiakat.

Angolok és 11-esek
Infogram

A kutya pedig ott van elásva, hogy az angoloknak „végük van", amint a 11-es párbajra kerül sor. Ebben a műfajban messze ők a legrosszabbak, 61,3 százalékos eredményük több mint tíz százalékponttal van a többi csapat teljesítménye által meghatározott középérték (71,9) alatt. Összehasonlításként a németek a szétlövésekben 85,3 százalékkal teljesítenek, amivel magasan verik a mezőnyt.

Annyit egészen biztosan kijelenthetünk, hogy a tizenegyest rúgó játékos nemzetisége nem meghatározó az eredményesség szempontjából,

hiszen látható, hogy egyik vizsgált mutatóba sincs számottevő különbség a nemzetek között. Tehát az angolok sem azért buktak el ennyi tizenegyespárbajt, mert ők angolok" – idézi a BBC a kölni tanulmány egyik szerzőjét, Michael Brinkschultét.

A tanulmány három szerzője szerint más áll a háttérben. Egyrészt az angol sajtó minden nagy világverseny idején tapasztalható brutális nyomása, ami szinte elviselhetetlen súlyként nehezedik a játékosok vállára.

Másrészt pedig az angol edzők és játékosok évtizedek óta rögzült hibás hozzáállása a büntetőpárbajokhoz, miszerint az csak „szerencsejáték", így pedig nem is készülnek rá megfelelően.

És miközben a szurkolók a legnagyobb riválisoktól elszenvedett lélekölő vereségek hatására, megfeledkezve a sikeresen megvívott csatákról, szentül meg vannak róla győződve, hogy csak veszíthetnek egy büntetőpárbajban, addig a játékosok is hasonlóan gondolkoznak, így válik a szinte előre elkönyvelt vereség önbeteljesítő jóslattá. Az angolok korábbi vesszőfutásai ráadásul újra és újra előkerülnek a médiában, mindannyiszor a sikertelenségre irányítva a figyelmet.

Ugye, hogy megy ez!

„A tanulmányunk rámutat, hogy egy sportoló viselkedése pusztán attól is megváltozhat, hogy egy másik típusba sorolja magát. Ezért fontosak a hasonló kutatások, illetve a pozitív médiavisszhang, hogy az ilyen jellegű mítoszok mind a játékosok, mind a szurkolók gondolkodásában átalakuljanak" – teszi még hozzá Michael Brinkschulte.