A nemzetközi szaksajtó nemrég még úgy vélekedett a magyar játékosról, hogy néhány éven belül Európa egyik legjobb védője lehet. Az elmúlt másfél évben azonban hatalmasat fordult vele a világ, ugyanis nem sikerült megvetnie a lábát a Bundesligában, sőt Szalai Attila rémálomszerű első szezonja után gyakorlatilag megpecsételődött a sorsa a Hoffenheimnél.
Szalai szülővárosában, Gödön kezdte pályafutását, majd a Vác, később pedig a Vasas utánpótlás csapataiban nevelkedett. Bár a Ferencváros is szerette volna leigazolni, ám ő 13 éves korában úgy döntött, hogy külföldön folytatja és a Rapid Wient választotta. Édesapja, idősebb Szalai Attila, aki szintén válogatott futballista volt, játékosként maga is játszott Ausztriában, így jobbnak látta, ha a fia ott fejlődik tovább. Szalai a Rapidban végigjárta a korosztályos csapatokat, majd mindössze 18 évesen bemutatkozott a felnőttek között.
Egy évvel később mégis távozott az osztrák rekordbajnoktól, és a Mezőkövesd labdarúgója lett. Két év alatt 52 mérkőzésen szerepelt a kövesdiek színeiben, majd ismét légiósnak állt, és a ciprusi Apollon Limassol együttesén folytatta karrierjét, amelynek színeiben már az Európa-ligában is pályára lépett, sőt a teljesítményére Marco Rossi szövetségi kapitány is felfigyelt, így Uruguay ellen, a Puskás Aréna nyitómérkőzésén bemutatkozott a magyar válogatottban.
A középső védőként és balhátvédként is bevethető játékos aztán másfél év után, 2021 januárjában távozott és Törökország egyik legnagyobb csapatához, a Fenerbahcéhoz igazolt több mint 2 millió euróért. A magyar futballista hamar alapemberré és közönségkedvenccé vált az isztambuli sztárcsapatban, amelyben összesen 117 meccsen hét gólig és négy gólpasszig jutott, 2023-ban pedig a Török Kupát is elhódította a csapattal. Szalai a Fenerbahcénél töltött ideje alatt rengeteget fejlődött, és a török élvonal egyik legjobb védőjévé nőtte ki magát, amit jól mutat, hogy
a megnyert párharcok tekintetében a harmadik legjobb mutatóval bírt és ő passzolt a legtöbbet a középső védők közül a támadóharmadban.
Szalai jó teljesítményére az európai óriások is felfigyeltek és olyan topcsapatokkal kezdték összeboronálni, mint a Chelsea, a Liverpool, a Newcastel United, a Napoli, az Atlético Madrid, a Milan, vagy a Bundesligában szereplő Union Berlin és a francia Nice.
A 26 éves védő tavaly nyáron nagy reményekkel érkezett a Bundesligába, miután a Hoffenheim 12.3 millió eurótét megvásárolta a Fenerbahcétól, ezzel pedig Szalai a sinsheimi klub történetének harmadik legdrágább játékosa lett. Ennek ellenére finoma szólva sem alakult jól az első idénye Németországban, ugyanis már az első bajnokiján egy szerencsétlen öngólt vétett a Freiburg ellen, amivel teljesen elvágta magát Pellegrino Matarazzónál, ugyanis ezt követően csak négy meccsen lépett pályára.
A több játéklehetőség reményében, hogy formába lendüljön a németországi Európa-bajnokságig, fél évvel később ismét csapatot váltott, és a Sallai Rolandot foglalkoztató, szintén élvonalbeli Freiburghoz szerződött kölcsönbe, ám ott sem sikerült alapemberré válnia. Egyfelől a Freiburgnál két belső védős felállást favorizálták, miközben Szalai jobbára háromvédős rendszerhez szokott, ám
sem kellő ideje, sem elegendő lehetősége nem volt megtalálnia a helyét az új szisztémában,
ugyanis rögtön az első meccsén csereként beállva nagyot hibázott: egy rossz labdaátvétel után röviden adta haza a labdát a 93. percben, amit aztán a Werder Bremen góllal büntetett.
"Első érintésből vissza kellett volna juttatnom mezőnybe a labdát, helyette rosszul vettem le, röviden adtam haza, ennyi történt.
Nagyon frusztráló, zavarja ez embert, bántó, de ami nem öl meg, az megerősít, úgyhogy megyünk tovább"
– vélekedett a hibájáról Szalai.
A rossz bemutatkozás sokba került Szalainak, ugyanis az előző idény végén egy évtized után távozott Christian Streich mindössze három idegenbeli bajnokin szavazott neki bizalmat, így csupán 101 perc jutott neki fél év alatt.
Nyáron aztán Szalai Attila visszatért a Hoffenheimhez, abban a reményben, hogy számítanak rá. Ettől függetlenül a nemzetközi sajtóban folyamatosan a távozásáról szóltak a hírek, többek között török és szaúdi megkeresésekről is lehetett hallani. A 26 éves védő viszont többször is elmondta, hogy kész megküzdeni a helyéért, így végül maradt a német együttesnél. A helyzete azonban sajnos azóta sem változott, ráadásul a cseh válogatott Robin Hranác személyében posztriválist kapott a nyáron, ami még inkább azt sugallta, hogy nem tervezek már hosszútávon Szalaival, aki teljesen elásta magát Matarazzónál.
A 46-szoros magyar válogatott védő az idei szezonban még egyetlen percet sem játszott, sőt a keretbe is csupán kétszer került be,
de a würzburgi kupameccset és a Kiel elleni Bundesliga nyitómérkőzést is a kispadon ülte végig, azóta viszont még úgy sem tudott keretbe kerülni, hogy a csapatból többen is sérültek voltak.
Szalai nincs könnyű helyzetben, mivel több mint két hónapja totálisan mellőzve van, ráadásul a német sajtó is kikezdte, mondván túl nagy szintugrás volt a török bajnokságból a Bundesligába igazolása.
Szalai mélyrepülését jól mutatja, hogy tavaly nyáron még 15 millió euróra taksálták a piaci értékét, ám a Transfermarkt szerint ez mára 2 millió euróra csökkent.
Viszont némiképp bizakodásra adhat okot, hogy a Hoffenheim még három fronton áll harcban – bajnokság, Német Kupa, Európa-liga – vagyis elképzelhető, hogy a rotálás miatt meg fogja még kapni az esélyt.
Ugyanakkor egy ilyen helyzetben a mellőzés miatt a mentális nehézségekkel is meg kell küzdenie egy játékosnak. Az biztos, hogy ha Szalai meg is kapja az esélyt, újabb hiba már nem fér bele, vagyis nagy kérdés, hogy ekkora nyomás alatt miként tudna helytállni. Mivel a Hoffenheim nem kezdte jól a szezont, nyolc fordulót követően csupán a 15. a bajnokságban, három ponttal megelőzve az osztályozót jelentő 16. pozícióban lévő St. Paulit, így cseppet sem biztos Pellegrino Matarazzo állása. Miután sorozatban négy bajnokiját elvesztette a Hoffenheim, október elején felmerült az amerikai tréner menesztése, de végül a stuttgarti döntetlennel megmenekült, azóta pedig nem kapott ki a német élvonalban. Azonban a hétvégén éppen a rivális St. Paulit fogadta a sinsheimi együttes, s ezen a meccsen 2-0-ra kikapott. Ezzel a vereséggel újra felmerülhet az edzőváltás a Hoffenheimnél.
Ha Pellegrinót a közel jövőben kirúgja a klub, akkor az utódjánál akár új esélyt is kaphat Szalai a bizonyításra, máskülönben viszont elkerülhetetlen a távozása.
Szalai Attila szerződése 2027-ig érvényes a Hoffenheimnél, de a német sajtó szinte biztosra veszi, hogy nem fogja kitölteni kontraktusát a klubnál. A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy télen csapatot vált. Jelen állás szerint a legjobb opciónak az tűnik, ha visszatérne Törökországba, vagy esetleg egy még alacsonyabb szintű ligába, ahol újra felépíthetné magát.
Szalai az elmúlt években Willi Orbán mellett a magyar válogatott védelmének meghatározó tagja volt, az Eb-re pedig még úgyis meghívót kapott Marco Rossitól, hogy alig játszott a szezonban.
Csak összehasonlításképp, míg az utolsó törökországi idényében 4630 percet töltött a pályán, addig két csapat színeiben mindössze 434-et játszott a német élvonalban.
Bár Szalai Svájc és Skócia ellen is játszott az Eb-n, de erősen érződött nála a meccshiány. A torna után már Marco Rossi is megbánta, hogy a válogatottból korábban kihagyhatatlannak számított védő mellett döntött, de az esetből tanulva leszögezte, hogy többször nem válogat be olyan játékost, aki nem játszik rendszeresen a klubjában. Szalai így az őszi Nemzetek Ligája sorozatban sem kapott lehetőséget, s amíg nem klubszinten játékhiánnyal küszködik, addig esélye sem lesz újra bekerülni a válogatottba.
Szalai pályán töltött ideje az elmúlt öt szezonban klubszinten:
Szalai Attila helyzetével kapcsolatban az Origo Sport két olyan korábbi magyar válogatott futballistát kérdezett meg, akik játékosként maguk is megfordultak a Bundesligában, így tisztában vannak a német futball keménységével és pontosan tudják, mi kell ahhoz, hogy valaki megállja a helyét egy topbajnokságban szereplő csapatban. A 34-szeres magyar válogatott Bódog Tamás, aki a Mainz színeiben összesen harminchat mérkőzést játszott a Bundesligában, elmondta, nem félti Szalai Attilát, de a pályafutása szempontjából kulcsfontosságú hónapok előtt áll.
"Amikor játszott, peches volt, nem sikerült neki úgy a bemutatkozás, ahogy szerette volna, és ez rányomta a bélyegét a folytatásra. A Bundesligában nincs idő arra, hogy egy hiba után pátyolgassák, felépítsék. Nem egyszerű a helyzete, a Bundesligában ráadásul nagy a konkurencia, de biztos vagyok benne, hogy fog még lehetőséget kapni, akkor pedig készen kell állnia. Viszont ha télig nem fog játszani, akkor az az ő érdeke lesz, hogy olyan helyre kerüljön, ahol újra játékba tud lendülni.
A következő másfél hónap döntő fontosságú lesz a számára.
Most arra kell várnia, hogy esetleg hibázzon valaki a posztján és megkapja újra a lehetőséget, ha ez nem következik be, akkor a menedzsere majd keres olyan csapatot, ahol biztosítva lesz számára az a játékidő, amivel visszakerülhet a válogatottba. Ez a szép ebben a sportban, hogy talpra kell állni és utána újra kell teljesíteni. Ez az egyetlen megoldás. Nincs azzal akkora probléma, hogy nem játszik most egy-két hónapot, de ha legközelebb berakják a csapatba és nem tudja kihasználni a lehetőséget, akkor már nem lesz miről beszélni" – vélekedett Bódog Tamás, aki az előző szezonban a Hertha BSC másodedzője volt.
Vincze Ottó, a Ferencváros 1995-ben BL-csoportkörbe jutó csapatának hőse a kétezres évek elején igazolt a Mannheimből a Cottbushoz, elsősorban azért, mert Miriuta Vasile távozófélben volt, és vele szerették volna pótolni, ám a korábbi kilencszeres magyar válogatott végül maradt, így Vincze nem sok lehetőséghez jutott. Vincze a saját példáján keresztül úgy érzi, Szalai Attilának ahelyett, hogy a könnyebb utat választaná, inkább maradnia kellene és küzdenie a helyéért.
"Meghozta azt a döntést, hogy elment a Bundesligába, ami a török bajnoksághoz képest szakmailag továbblépés volt. Persze, ha azt nézzük, hogy a Fenerbahcéból a Hoffenheimbe igazolt az emocionálisan nem feltétlenül volt az. De meglépte, viszont úgy tűnik nem jött be a klubváltás és valószínűleg, akik alkalmazzák úgy vélik, hogy nem üti meg azt a szintet, ezért nem játszatják. Ezen lehet vitatkozni. Én az első Bundesliga 2-es szezonomban kiemelkedtem, benne voltam az év válogatottjában, majd a második idényem már gyengébbre sikeredett, igaz a negyedik meccsen úgy szétrúgták a bokámat, hogy közel félévet kihagytam. Utána már nem tudtam a Bundesligában olyan csapathoz továbblépni, amelyek korábban érdeklődtek, ezért elmentem a Cottbusba, ami kis csapatnak számított, de nagyon keveset játszottam, ezért hiába volt még egy év hátra a szerződésből, eljöttem. Utólag már úgy gondolom, hogy nem volt jó döntés, ki kellett volna várni és küzdeni kellett volna a helyemért. Dárdai Pali jó példa erre, hiszen ő is sokszor került nehéz helyzetbe a Herthánál, de kitartott és mindig eljött az előrelépés.
Ha Szalai Attila képes arra, hogy félre tegye a mellőzöttséget, és dolgozik keményen tovább akkor előbb-utóbb eljön az ő ideje. Ám nem biztos, hogy ez a Hoffenheimben lesz. Ha a helyében lennék, akkor elgondolkoznék a csapatváltáson és olyan helyre igazolnék, ahol nagyobb eséllyel tudnék játszani. Huszonhat éves, vagyis van még 5-6-7 erős éve ezen a szinten. Nem hiszem, hogy aggódni kellene miatta, sok profi focista került már hasonló helyzetbe.
Ez most inkább lelkileg nehéz, hogy kihúzza magát ebből, mert szerződése van, de nem játszik, vagyis fizetést kap azért, hogy szenvedjen.
Ezt neki kell látnia, hogy van-e még arra esélye, hogy idővel megkapja a lehetőséget a Hoffenheimben, hiszen a helyzete már kihatással van a válogatottra is" – mondta lapunknak a korábbi 11-szeres válogatott középpályás, Vincze Ottó.
Összegezve, még ha az elmúlt időszakban nem is volt kirobbanó Szalai teljesítménye, most a legfontosabb az lenne, hogy vagy így, vagy úgy, de ismét játékba lendüljön és újra magára találjon, mert egy jó formában lévő védőre a magyar válogatottnak is nagy szüksége lenne.