Félelmetes idegen lényt találtak egy afrikai barlangban

A Szahara látszólag zord, kietlen világa valójában az őskori művészet kincsesbányája. Algéria délkeleti részén található a Taszilin-Ádzser barlangkomplexum, amely az UNESCO Világörökség része. A hely híres sziklarajzainak gazdag gyűjteményéről. Az egyik alkotás különösen érdekes; a nagyjából 9000 éves festmény egy furcsán öltözött, egyesek szerint földönkívülinek tűnő sámánt ábrázol, aki pszichedelikus szerek hatása alatt áll. Ez a rendkívüli műalkotás ritka betekintést nyújt az ősi vadászó-gyűjtögető társadalmak spirituális és kulturális szokásaiba.

Kulturális emlékek a sivatagban

A Taszilin-Ádzser impozáns nagyságú, közel 72 000 négyzetkilométeren terül el, és több mint 15 000 vésettel és festménnyel büszkélkedhet. Ezek a műalkotások a régiót egykoron benépesítő emberek életét, hitét és környezetét örökítik meg. A barlangfestmények több ezer évvel ezelőtt készültek, a legrégibb közülük több mint 12 000 évvel ezelőttről származik. A festményekből egyúttal jól kirajzolódik a régió története, hogy miként vált az egykor zöldellő tájból mára kietlen sivatagi vidék, ahol csak a legszívósabb élőlények maradnak életben.

A Taszilin-Ádzser kietlen vidéke rengeteg különös barlangrajznak ad otthont
Fotó: Hans Lucas via AFP

Szokatlan alak az egyik festményen

A szóban forgó sámánalakot először Henri Lhote francia régész dokumentálta az 1950-es években végzett expedíciói során. Lhote-ot és csapatát lenyűgözte a képek élénksége és összetettsége, amelyek embereket, állatokat és rejtélyes szimbólumokat jelenítenek meg. 

A sámán ábrázolása azonban különös figyelmet kapott a gombák és a hozzájuk kapcsolódó transzszerű testtartások egyértelmű jelenléte miatt.

A festményen a sámánt impozáns fejfedő és testfestés díszíti, amelyek a rituális vagy szertartásos szerep általános kellékei. A figurát gombák veszik körül, amelyek a jelek szerint a pszichoaktív tulajdonságaikról ismert Psilocybe nemzetséghez tartoznak. A sámán testtartása és arckifejezése megváltozott tudatállapotra utal, amit a pszichedelikus szerek fogyasztása idézett elő.

Kötődés a szellemekhez és a túlvilághoz

A sámánizmus az emberiség egyik legrégibb spirituális gyakorlata, amelynek története több tízezer évre nyúlik vissza. A sámáni hagyományok középpontjában az áll, hogy bizonyos kiválasztottak képesek kommunikálni a szellemekkel és más entitásokkal. Ehhez a trükkhöz persze pszichedelikus szerekre van szükség, és egyes gombafajok kiválóan betöltötték ezt a szerepet, látomásokat, hallucinációkat okozva a fogyasztóknak.

A pszichoaktív anyagok használata jól dokumentált a különböző kultúrákban. Az amerikai kontinens őslakos népei például régóta használják a pejotl kaktuszt, az ayahuascát és a pszilocibin gombát rituáléikban. A taszilini festmény azt sugallja, hogy hasonló gyakorlatok léteztek Észak-Afrikában is, ami rávilágít a pszichedelikus szerek spirituális célú használatának szélesebb körű, valószínűleg globális őskori szokására.

Prehisztorikus festmények az egyik barlangban
Fotó: Biosphoto via AFP

Miért olyan furcsa a barlangfestményen szereplő sámánalak?

A taszilini sámánábrázolás gazdag szimbolikus jelentéssel bír. A díszes fejdísz és a testfestés valószínűleg a sámánnak a közösségen belüli magas státuszát jelzi. A gondos részletességgel megrajzolt gombák jelenléte a rituáléban betöltött szerepüket hangsúlyozza. A sámán transzszerű állapota a fizikai világon túli utazásra utal, ami gyakori téma a sámáni gyakorlatokban, ahol a kiválasztott útmutatást, gyógyulást vagy tudást kér a szellemvilágtól.

A festmény az ember és a természet közötti mély kapcsolatot is tükrözi, ahol az olyan természeti elemeket, mint a gomba, nem csupán táplálékként, hanem szent eszközként is tisztelik. Ez a hagyomány jól reprezentálja azt a világnézetet, amelyben a természet minden aspektusa spirituális jelentőséggel bír.