Borsod megye jövőjéből

 

(Tudósítónktól)

Hazánk egyik legszebb és legérdekesebb vidéke a vadregényes Bükk-hegység koszorúzta Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye. Ezen a vidéken - a Garadna-patak völgyében - született két-háromszáz esztendővel ezelőtt a magyar nehézipar, s itt fejlődött országunk hatalmas nyers- és alapanyag bázisává. Diósgyőr, Ózd, Borsodnádasd mellé a tervgazdálkodás során új iparvidékek sorakoztak; Kazincbarcika és a gyors ütemben épülő Tiszapalkonya. A második ötéves terv újabb, soha nem tapasztalt fejlődés kapuját tárja ki a megye előtt. Érdemes bepillantani ezen a kapun; mit mutat Borsod bontakozó jövője.

Borsod fővárosa

Miskolc, a második legnagyobb magyar város. Ezért is kapja legtöbbet a tervtől. A rohamosan fejlődő diósgyőri kohászat a közeli Kazincbarcikai Hőerőmű és Vegyikombinát, az új Miskolci Fonoda rendkívül megnövelte Miskolc lakosságát. Ezért is szerepel a tervben a többi között háromezer új lakás építése. A megnövekedett forgalom lebonyolítása új vasútállomást építenek, s új húsüzem szolgálja majd a megnövekedett igényeket. Korszerűsítik a híres Déryné Színházat. Diósgyőr hatalmas kórházat kap, s előreláthatóan 1958-ban megkezdi működését a 15 kilométeres hatósugarú miskolci televízió. Évtizedek óta húzódó probléma Miskolcon a szennyvízlevezetés kérdése. A második ötéves terv során ezt a problémát is megoldják és felépítik Közép-Európa egyik legkorszerűbb szennyvíztisztító berendezését. Tovább bővülnek Miskolc fürdői és strandjai is.

Új gyár épül a Sajó partján, nem messze Kazincbarcikától, Szirmabesenyő és Sajóecseg határában. Itt már február eleje óta dolgoznak a 31/1-es Építőipari Vállalat kőművesei, kubikosai, betonozói. Építik a mechanikai ércelőkészítő és tömörítőművet. Az új üzem az ózdi és diósgyőri kohók munkáját, az egyenletes, magas termelékenységű kohójáratot ugyanis akadályozza az eddig felhasznált ércek magas portartalma és az összetétel ingadozása. Az épülő új mű a felhasználásra kerülő nyersérceket összetöri, osztályozza és átlagosítja, s ezáltal a kohók mindig azonos tulajdonságú ércet kapnak. Az ércporokat a legkorszerűbb eljárással zsugorítják és tömörítik majd az új üzemben. Ezáltal a kohók termelékenysége úgy megnövekszik, hogy az itt megtakarított összegből évente mintegy 10 darab 33 lakásos bérházat lehetne felépíteni. Az új üzemet a legmodernebb gépekkel látják el és a legnehezebb fizikai munkát igénylő érckipakolás is gombnyomásra történik majd. Az új tömörítőmű felszereléséhez rövidesen 2000 tonna gépi berendezés érkezik a Német Demokratikus Köztársaságból.

Rudabánya környékén,

a gömörszepesi érchegység lankáin már tavaly május óta folyik a munka. Épül a rudabányai vasércdúsítómű, amelyet - mint az építők ígérik - 1957 júniusában próbaüzemeltetésre átadnak. Egy esztendő alatt felépült a száz méter magas kémény, befejezték a telep csatornázását s az elmúlt napokban megkezdték a 23 méter magas csillebuktató építését is. A rudabányai vasércdúsító is a borsodi kohók munkáját segíti majd és a környéken feltárt 20-24 százalékos vastartalmú pátvasérc felhasználását, kohósítását teszi lehetővé. Az új létesítményben a pátvasércet összetörik, majd megpörkölik. Ezután egy mágneses szeparátorba továbbítják, ahol a vasoxid különválasztódik az egyéb anyagoktól. Az így dúsított érc vastartalma meghaladja a 44-50 százalékot.

Az ércdúsító mű üzembe helyezése és a feltárt bányák termelésének növelése nagyszámú munkaerőt igényel. A gyertyánosi völgyben tavaly átadott és az idén épülő több mint száz két-háromszobás lakáson és az őszig elkészülő három kórszerű legényszállón kívül a másik ötéves tervben 700 új lakás építését tervezik. A terv megvalósítása során Rudabánya - a régi kicsiny bányászfalu - nagy ipari központtá fejlődik.

A tokaji rekonstrukció terve

alapjaiban egyszerű feladatnak látszik. A második ötéves terv során 7200 holdról 8500 holdra növelik a tokaj-hegyaljai szőlőterületet és 1900 holdnyi szőlőt felújítanak - ezt mondta a terv. E látszólag egyszerű feladat megoldásához azonban vaskos kötetre rugó részletes tervre volt szükség. Érdemes megnézni egy-két érdekes számot a Tokaj vidéki szőlőtermelők javaslataiból, tanácsaiból kialakított rekonstrukciós tervből.

Az elöregedett elhanyagolt szőlők felújításához ez évben például 12 millió darab szőlőkaróra van szükség a tokaji szőlőtermelőknek. Az új borok érleléséhez, tárolásához 300 ezer hektoliternyi hordó űrtartalomra - tehát körülbelül 150 ezer darab hordóra - lesz szükség. A permetezéshez szükséges víz begyűjtéséhez 150 darab 50 köbméter űrtartalmú ciszternát építenek ki a tokaji szőlőhegyek oldalában, ahol a hegyről lezúduló káros vízmennyiséget 70 darab előgáttal fékezik majd meg. Esőben ugyanis nincs hiány Tokaj vidékén. A sokévi esőszükséglet pedig "csak" 25947 hektoliter holdanként. S ha már mindent hektoliterben mérnek Tokaj vidékén, megmondhatjuk, hogy az 1300 holdnyi új szőlőterületen - az első termeléshozam után - csaknem százezer hektoliter bor terem majd évente. A termeléshozam pedig - az állami segítség nyomán - a jelenlegi 5,9 hektoliter holdankénti átlagról 16,7 hektoliter átlagra növekszik. A 10,8 hektoliteres növekedés 21 ezer forint évi haszontöbbletet jelent holdanként a szőlőtermelőknek.

Mindez csak néhány adat Borsod megye jövőjéből. Legnagyobb ipari megyénk fejlődéséről, új létesítményeiről s a megye tervéről ugyanis köteteket lehetne írni, hiszen épül hazánk legnagyobb hőerőműve és vegyüzeme Tiszapalkonyán, fejlődik az ózdi vasgyár és a város, tovább épül Kazincbarcika. Gépesítik a borsodi bányákat, bővítik a közlekedést, s új utak, hidak, iskolák, és kultúrházak sora hirdeti majd a második ötéves tervben a borsodi emberek boldogulását.

Az erőltetett iparosítás az ipar egyoldalú, gyorsított ütemű túlfejlesztése más gazdasági ágak (mezőgazdaság, infrastruktúra, azaz általában a lakosság életszínvonalához kapcsolódó termelési ágak) rovására. A II. világháború után a szovjet megszállási övezetben mindenütt - így Magyarországon is - a Szovjetunió 1930-as években alkalmazott, erőltetet iparosítást folytató gazdaságpolitikáját másolták. Ennek keretében a gazdaságban stratégiai iparágakat, súlypontokat jelöltek ki, és az erőforrások zömét ezekre koncentrálták. Ezzel a növekedés üteme ugyan rövid ideig gyorsítható volt, de a gazdaságban ennek nyomán olyan erős torzulások, aránytalanságok és tartós feszültségek alakultak ki, amelyek hamar a növekedés gátjává váltak. A szovjet mintára kiválasztott koncentráltan támogatandó iparágak - a bányászat, a kohászat és az acélipar - túlfejlesztését Magyarországon semmi sem indokolta: sem nyersanyag, sem olcsó energia nem állt rendelkezésre. A hadiiparnak viszont ezekre volt szüksége. A Szovjetunió és a kommunista országok ugyanis elkerülhetetlennek tartották a III. világháború kitörését (1953-1954 körül), és minden gazdasági megfontolást alárendeltek a háborúra való gyors felkészülésnek.