Rendőrökkel a pesti éjszakában

 

Szabad Nép:

"Nagyszámú statisztéria biztosítja a fővárosi színvonalat" hirdette húsz évvel ezelőtt az egyik Újpesten vendégszereplő vándorszíntársulat plakátja. A "nagyszámú statisztéria" csupán hat emberből állt, ők aztán a díszletek körül sürgölődve egy egész hadsereget ábrázoltak. Ez az előadás jutott eszembe tegnap, amikor a budapesti rendőrség egyik éjszakai csoportjával ellátogattam a főváros éjjeli életének sűrűjébe.

A nyomozók pontosan ismerik az éjszakai szórakozóhelyeket elözönlő közönség nagy részét. Ez utunk első állomásán, az Ilkovicsnál azonnal kiderült. Egy óra múlva a Volgában feltűnt, hogy a törzsközönség egy részével már találkoztunk. Később a betérőben, a Pannoniában, a Sportcsarnokban és még sok más pesti éjszakai vendéglőben újra meg újra ugyanazokat az arcokat láthattam: Kuglit, Szőke Ottót, Csörét, Kukacot, Bizsut és társaikat. A budapesti éjszaka színpadán napról napra rendszeresen járja körtáncát a pesti alvilág nagyszámú statisztériája, amely a valóságban egyáltalán nem is olyan nagyszámú.

Finom "barátok"

Késő éjszaka érkezett meg egy tatabányai tanító a Keletibe. Évek óta gyűjtögetett ötezer forintjáért szeretett volna Budapesten bevásárolni. Az idő későre járt, nem akarta rokonait felzavarni, gondolta, hogy egy közeli étteremben megvárja a reggelt.

A Thököly út sarkán levő SportcsarnokVendéglőben a huligánok rögtön felfedezték a jövevényben az "ürgét". Félóra múlva a tanító tegeződött a három többszörösen büntetett előéletű bűnözővel. A tanító rövidesen rózsaszínben látta a világot és gavallérosan fizetett a belső zsebében rejtőző, újságpapírba csomagolt százforintos kötegből.

A pénz láttára a vagányok megvadultak. Gyors féldeci rum sorozat következett, majd a jóakaró asztaltársaság belekarolt a leitatott tanítóba és elindultak hazafelé. Csupán egy saroknyi távolságra vitték magukkal, aztán otthagyták a járdán henteregve. De a pénzét hiánytalanul elvitték.

Amikor a rendőrjárőr rátalált a kifosztott tanítóra hamarosan észrevette, hogy meglopták. És a meglopott ember eszmélete utolsó szikrácskájával is tiltakozott ez ellen. Közben hiába kereste zsebében a pénzét. Bódultan legyintett, nem számít, alig volt két- háromszáz forintja.
A rendőrség azonban ilyen esetekben nemcsak azt veszi figyelembe, amit a részeg kárvallott mond, hanem lehetőleg arra is gondol, amit kijózanodása után fog előadni...

Akin a fekete ruha sem segít

"Újra meg újra ugyanazokat az arcokat láthattam: Kuglit, Szőke Ottót, Csörét, Kukacot, Bizsut és társaikat"

Az Ilkovics előtt éjfél felé pelyhesállú fiatalember sírdogál, B. Ferenc tetőfedő tanuló. Megismerkedett egy zöldpettyes ruhás fiatal nővel. Együtt ittak, aztán elmentek sétálni a Rózsadombra. A fiú álmos lett és elaludt. Mire felébredt, nemcsak új ismerősét, hanem pénztárcáját is hiába kereste.
- A lány arcán egy ki barna anyajegyet láttam - adja elő könnyes szemmel a kifosztott fiú.
- A Joli - fűzi hozzá a csoportvezető - No, majd megkeressük.
Két óra múlva a Volgából előhalászták a fiatalkorú Sz. Jolit, de fekete ruhában, aki mindent tagadott.

Egy órával ezelőtt az Ilkovicsnál egy másik titkos prostituálttal, B. Ilonával látták. Régi barátnők, még a börtönben ismerkedtek meg. A Pannonia táncparkettjéről rövidesen elő is kerül - zöldpettyes ruhában. A rózsadombi eset után megosztozkodtak a pénzen, ruhát cseréltek és elváltak pénzkereső útjaik.

Robogunk tovább. A József körúton hirtelen fékez az autónk. A csoportvezető valami rendellenességet fedezett fel: a 13-as számú ház egyik üzlethelyiségének kihúzható napellenzője parázslik. Máris jelenti a tüzet. Két perc múlva helyszínre érkeznek a tűzoltók. Pillanatok alatt végeznek az elharapózni készülő lángokkal. A csoportvezető elmondja a rendelkező tűzoltótisztnek, hogy az üzlet felett, melyik emeleten voltak nyitva az ablakok. Onnan dobhatott ki valaki egy égő cigarettát...

És a tatabányai tanító még ki sem aludta a ráerőszakolt ittasságot, amikor a szomszédos kocsmából előkerült az első tolvaja. Félóra múlva előállították a többit is. És mire a meglopott tanító szédülő fejjel magához tért, az ötezer forint is majd hiánytalanul ott hevert a rendőrség asztalán...

Becsületes ember - és aki csak annak látszik...

Az éjszaka arra is sok példát mutat, hogy a becsületes emberek segítik a rendőrség munkáját. A Sportcsarnok Vendéglőben egy autóbuszsofőr hívta fel a csoport figyelmét egy vörös hajú fiatalemberre, aki több száz forintot dorbézolt el társaival. Aligha szerezte ezt a pénzt becsületes úton. Igazoltatás után kiderült, hogy jó szimata volt a gépkocsivezető elvtársnak, segítségével sikerült lefülelni Puskás Sándort, akit már régóta keresett a rendőrség.

A Debrecen Étteremben nagyhangú fiatalember, négy kiváló munkásjelvénnyel gomblyukában, hangoskodik a pincérrel. Ő dolgozó, és ha megfizeti, azt iszik, amit akar. Amikor az éjszakai csoport körülnéz a teremben, a "falurossza" rögtön megcsendesedik. Az egyik nyomozó régi ismerősként szólítja meg:
- Mi az Pista, kiváló munkás lett?
- Dolgozom, felügyelő úr, nézze csak a személyi igazolványomat, egy év óta termelek! - és azon töpreng, vajon elhitte-e állítását a nyomozó.
Nem! Felteszik a gyűjtőautóra.
Egy év alatt nincs négy jelvény!
Lopta a kabátot a fiú. Jelvényekkel együtt...

Egy újonc hazatér

Fél három múlt. Tizenöt éves legényke K. László, az aszódi Nevelőintézet szabadságon levő lakója öreg rovott múltúak társaságában issza a féldeciket. A csoportvezető hazaküldi a gyereket. Asztaltársai felháborodottan tiltakoznak, a nyomozónak nincsen semmi köze, itt a gyerek jó társaságban van, miért ne maradhatna velük? Fellebbezés nincs. A gyerek fiatalkorú, mennie kell haza.

Budapest ébredezik. Sokan nem is sejtik, hogy a rendőrség ezen az éjszakán is milyen feszült figyelemmel őrködött mindannyiunk nyugalma felett.

Öt előtt visszatérünk a kocsmába és a mi K. Lacink ismét ott lebzsel a bűnözők között. De most aztán nincs mese, felkerül az autóra. A csoportvezető megpróbál a lelkére beszélni. Ecseteli, hogy milyen sors vár rá, ha nem szakít a régi társaságával. Az autó hirtelen fékez, a gyerek ijedten néz körül. Azt hiszi, hogy a rendőrséghez érkeztek, pedig ott állunk a házuk előtt.
- Hazamehetek? - kérdi nem kis aggódással a hangjában.
- Eredj fiam és többet ne találkozzunk éjszaka - búcsúzik tőle a csoportvezető.

Budapest ébredezik, a villamosokon és autóbuszokon megsokasodik az utazóközönség, új munkanap kezdődik, 1956. július 13. péntek. Sokan nem is sejtik, hogy a rendőrség ezen az éjszakán is milyen feszült figyelemmel őrködött mindannyiunk nyugalma felett.

Veres Pál