Erősíteni kell az országgyűlés szerepét az ország vezetésében

 

Úgy hiszem egyet lehet érteni azzal is, amit a 25. sz. előterjesztés 111. bekezdésében vet fel, hogy gyakrabban kell összehívni tanácskozásra az országgyűlést. Ha mi a szocialista demokráciát fejleszteni akarjuk - mint ahogy erről már beszéltünk -, és az országos, nagy jelentőségű kérdéseket az országgyűlés elé hozzuk megvitatásra, akkor természetesen nem is lehet fenntartani a mostani gyakorlatot, a ritkán való ülésezést. Többször kell összehívni az országgyűlést.

Ezt a párt Központi Vezetőségének határozata is így tartja helyesnek, s mi mindent megteszünk, hogy ez a határozat gyakorlattá váljék. Ebben az évben legalább még kétszer össze akarjuk hívni az országgyűlést.

Az a körülmény, hogy államunk kormányzásában, a széles dolgozó rétegeket érintő kérdések eldöntésében a múlt években az országgyűlés tanácskozásai formálisak voltak, úgy gondolom, nemcsak annak a következménye, hogy ritkán hívták össze az országgyűlést - természetesen ez is egyik ok. A fő hiba - azt hiszem - inkább abban keresendő, hogy az országgyűlés tagjai számára nem teremtettük meg a jó munkához szükséges politikai és szervezeti előfeltételeket; azt ugyanis, hogy a képviselők rendszeresen tájékozódva legyenek az ország legfontosabb politikai, gazdasági, államvezetési kérdéseiben.

A képviselők bíráljanak bátran, személyre való tekintet nélkül

A múlt években sokszor alkalomszerű volt az országgyűlés tanácskozása, s világosan meg kell mondani, ez elsősorban a vezetés hibája. Ne haragudjanak a képviselő elvtársak, hogy amikor én elismerem a vezetés hibáit, nem akarok elhallgatni olyan hibákat sem, amelyek a képviselő elvtársak munkájából adódtak.

Gerő Ernő

Sokan nem jártak el rendszeresen az ülésekre, nem mutattak megfelelő érdeklődést a napirendben levő kérdések iránt. Nem tartottak beszámolókat, s nem egy képviselő elvtárs felszólalása, amely elhangzott az országgyűlésben, olyan benyomást tett az emberre, egyes felszólalók úgy beszéltek, mintha nem a nép választott képviselői lennének. Olyan beszámolókat tartottak, amelyekben számokkal, tények tömegével csak azt bizonyították, hogy egy-egy minisztérium milyen jól dolgozik. Pedig az élet, a gyakorlat, sajnos, sokszor mást bizonyított: azt ugyanis, hogy igenis van sok hiba, fogyatékosság a mi munkánkban, a minisztériumok munkájában, a végrehajtó bizottságok munkájában, amelyet joggal és bátran lehet bírálni, személyre való tekintet nélkül itt az országgyűlésben is.

Az építő, bíráló hang nagyon gyenge volt az országgyűlés tanácskozásain. Az államigazgatás központi és helyi szerveinek a munkája felett gyakorolt bírálat ritka volt, mint a fehér holló.

Pedig a jó szándékú, építő bírálattal, a hibák nyílt, őszinte feltárásával sokat segíthetünk a miniszter elvtársnak és a végrehajtó bizottságoknak.