Szabad Nép:
Nincs olyan vállalat, amelynek munkásellátási osztályán, üzemi bizottságánál vagy az igazgatónál ne lenne legalább ötven, száz vagy akár több száz lakáskérvény. De nincs olyan vállalat sem, amely ezeket az igényeket gyors ütemben ki tudná elégíteni. A vállalatok rendelkezésére bocsátott lakásokat tehát nagy gonddal, körültekintéssel, úgy kell elosztani, hogy a további várakozásra kényszerülő igénylőknek és az üzem dolgozóinak többsége elismerje a döntés igazságosságát. Ehhez mindenekelőtt valóban igazságos, részrehajlás nélküli döntés szükséges.
De nyilvánvaló, hogy mindenkinek kedvére tenni, minden panaszt elkerülni - lehetetlen. Ha százötven vagy kétszáz igénylő között kell néhány lakás kiutalásáról dönteni - mindig lesznek olyanok, akik egyik-másik döntéssel nem értenek egyet, különösen, ha maguk is vitathatatlanul rászorulnak egy új lakásra. Általában azonban az a tapasztalat, hogy ha a dolgozók tudják, ki és miért kapott otthont, és ennek fontosságát, szükségességét felismerik - nem emelnek kifogásokat. A legtöbb panasz abból ered, hogy a döntésekről, a döntések okairól nem tájékoztatják megfelelően az érdekelteket, az üzemi kollektívát.
A kérések, a lakásigénylések kivizsgálása körültekintő, sokoldalú munkát igényel. Sok helyen azonban csak egy-két ember végzi ezt a munkát és készíti el a javaslatokat. Az igénylők jelenlegi lakáskörülményeinek felülvizsgálatába helyes bevonni a dolgozók választott képviselőit, szakszervezeti bizalmaikat, üzemi bizottsági tagokat. A javaslatok összeállításánál - mint ezt például az Elektromos Készülékek és Mérőműszerek Gyárában megtették - érdemes meghallgatni a műhelybizottságok, sőt, az alapszervezeti pártvezetőségek véleményét is. Magát a döntést pedig alapos magyarázattal - a szakszervezeti bizalmiak útján, a faliújságon vagy az üzemi lapban - tájékoztatás céljából a dolgozók elé kell tárni.
Ez a tömegellenőrzés azért is szükséges, hogy lelepleződjék, lehetetlenné váljék a lakások elosztásánál mindennemű protekcionizmus, hogy ne kerülhessenek az előtérbe az ügyes hangoskodók, a jó "összeköttetésekkel" rendelkezők.
Több helyen kérték a lakásokra várók: készítsenek a gyár vezetői tervet arra, hogy ki mikor jut lakáshoz. Ezt megnehezíti, hogy a vállalatok nem tudják előre, mikor mennyi lakás felett rendelkezhetnek. A tervezést tehát már "feljebb" kell kezdeni, hogy legalább egy évre előre számolhassanak az üzemek a lakásokkal.
Mindez természetesen nem oldja meg a sok, nehéz lakásgondot. Azt csak azzal lehet megoldani, ha a tervezett lakásokat gyors ütemben felépítik és minden lehető eszközzel túl is teljesítik a lakásépítési terveket. De azt igenis el lehet és el kell érni, hogy a dolgozók ne gondoljanak igazságtalanságra, elfogultságra, "protekciózásra" ott is, ahol ilyen nincs és tapasztalataik alapján meggyőződjenek arról, hogy vezetőiket minden egyes döntésnél a helyzet alapos ismerete s mély igazságérzet vezérli.